Democracy & Justice

Az egyre populistább Cseh Köztársaságban mostoha sors vár a független médiára

A korrupciós botrányok és csalással kapcsolatos vádak közepette Andrej Babiš másodjára lett a Cseh Köztársaság vezetője. Rossz hír ez a szabadságjogok hívei és a független média számára.

by Jonathan Day

Íme a régi-új főnök.

Hét hónap után, június 6-án ismét Andrej Babiš lett a Cseh Köztársaság miniszterelnöke. Nem is alakulhatott volna rosszabbul a szabadságjogok hívei és a független média sorsa. A független hírcsoportok szabadságát Babiš és más oligarchák hatalomátvételén túl a munkájukat és személyes jólétüket érő fenyegetések is veszélyeztetik.

Az Agroferttől az ANO-ig

Andrej Babiš útja üzleti karrierjén keresztül vezetett a cseh politika csúcsára, és ezenközben az ország második leggazdagabb embere is vált belőle egyben. Pénze, kapcsolatai által és a jó időzítés révén az akkori hatalom populista alternatívájaként került bele a politikába. Megalapította saját pártját, az ANO-t (magyarul: 'igen'), majd hamarosan pénzügyminiszter, 2017 decemberében pedig az ország miniszterelnöke lett.

Ténykedése nyomán azonban gyakran érte őt a korrupció vádja. Sosem szolgált teljeskörű magyarázattal arra, hogyan kötött újabb és újabb üzleteket, és a mai napig büntetőeljárás folyik ellene, amiért állítólag csalással tett szert 2 millió eurós uniós támogatásra. Mindez megnehezítette számára a kormányalakítást, most pedig egy olyan koalíciót vezet, amelyik ellen július 11-én bizalmatlansági szavazást tartanak.

Nehéz volna meghatározni Babiš politikai álláspontját. Akár a többi populista vezető, kijelentései az érzelmekre játszanak, miközben nélkülözik a megfogható tartalmat. Amikor pedig világosan beszél, fájdalmasan emlékeztet a többi populista európai vezetőre: ő is a bevándorlásban és a terrorizmusban látja az Európára leselkedő legnagyobb veszélyt, és ahogy Magyarországon Orbán Viktor vagy Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski, szintén az ország nemzeti jellegének megmentőjének szereti láttatni magát. Pozíciója megerősítése érdekében Orbánhoz és Kaczynskihoz hasonlóan Babiš is igyekszik elhallgattatni a kritikus hangokat a kormányban és azon kívül - mindenekelőtt a médiában.

Rászállt a médiára

A "szűkülő mozgástér" kifejezéssel szoktak mostanában utalni arra a problémára, hogy a kormány szigorú intézkedésekkel nyirbálja a polgári szabadságjogokat és igyekszik a fennhatósága alá rendelni a jogállamiság szempontjából fontos független intézményeket, elsősorban is az igazságszolgáltatást. A Liberties Románia, Olaszország és Lengyelország kapcsán már behatóan vizsgálta a szűkülő mozgástér problémáját. Lengyelországban leginkább az mutatja, mekkora a baj, hogy a kormány túszul ejtette és ellenőrzése alá vonta az igazságszolgáltatást; Olaszországban a politikusok és számos média orgánum bevándorlásellenessége odáig vezetett, hogy jogi eszközökkel közvetlenül korlátozták a civil szervezetek működését, azon kívül jelentős anyagi és erkölcsi károkat okoztak nekik.

A Cseh Köztársaságban a szűkülő mozgástér problémája főleg a szabad és független média elleni támadásokban nyilvánul meg. Babiš politikai felemelkedését végig kísérte - ha nem elősegítette - az, hogy megszerezte az ország legfontosabb sajtóorgánumait. 2011-ben megalapította az ANO-t, majd egymás után vásárolt fel különböző médiacégeket. 2013-ban megvette az ország egyik legnépszerűbb lapjait kiadó MAFRA nevű médiacsoportot. Ezután szert tett a Lidové noviny és a Metro nevű újságokra, amelyeket együttesen több mint egymillió cseh olvas nap mint nap. Mindennek a tetejébe még a legnagyobb országos hallgatottságú Radio Impulst is megszerezte.

A Foreign Policy 2015-ös jelentése szerint a Babiš tulajdonában álló médiaorgánumok "Babišt rendszerint kedvező, ellenfeleit pedig kedvezőtlen fényben tüntetik fel". A jelentésben, mely egy évvel azután látott napvilágot, hogy Babiš lett a pénzügyminiszter, az áll továbbá, hogy ezek a sajtótermékek vizsgálódni kezdtek az akkori miniszterelnök, Bohuslav Sobotka elleni korrupciós vádakkal kapcsolatban.

Elhallgattatta a kritikát

A támadások más kritikus kritikus hangvételű médiaorgánumokra is kiterjedtek. "Babiš médiabirodalma rágalomhadjáratot indított az újságom és énellenem" - jelentette ki Jakub Patočka újságíró egy francia újságírónak, Rachel Knaebelnek adott interjúban. Patočka online híroldala, a Deník Referendum esete állt a mögött a beszámoló mögött, amelyikben arról volt szó, hogyan használta fel Babiš a vagyona gyarapítására a politikai hatalmát. A beszámoló kapcsán mind a Deník Referendum, mind pedig Patočka ellen büntetőeljárás indult rágalmazás vádjával.

Patočkának nincsenek kétségei afelől, valójában mire ment ki ez az egész: arra, hogy elhallgattassanak valakit, aki kritizálni merte Babišt. Ez már csak így szokás az autoriter populisták körében. Magyarországon Orbán megbénította a közmédiát, a cimborái pedig felvásárolták a magánkézben levő médiumokat. Lengyelországban a jobboldali PIS párt, ahogy hatalomra került, nyomban leváltotta a köztelevízió és rádiócsatornák vezetőségét, a köztévé esti hírműsorából pedig - a Freedom House jelentése szerint - hamarosan "a PIS-kormány szócsöve lett, az ő dicséretüket zengték otthon és külföldön egyaránt".

Zeman elnök az újságírókkal szemben is igyekszik bizalmatlanságot és rosszindulatot kelteni. 2017 májusában egy sajtótájékoztatón azzal tréfált, hogy hazájában túl sok az újságíró, ezért "likvidálni" kellene őket; "trágyának" és "hiénáknak" nevezte a sajtó munkatársait; egy másik, tavaly októberi sajtótájékoztatón pedig egy kalasnyikov utánzatot tartva maga elé így szólt az újságírókhoz: "na novinaru," és rájuk szegezte a puska csövét.

Ez utóbbi incidenst külön kiemelte a Riporterek határok nélkül sajtószabadság index, azt állítva, hogy Babiš és a többi oligarcha felvásárlásai nyomán "kritikus mértékűvé vált a médiatulajdon koncentrációja". Ezután nem meglepő, hogy az előző évi sorrendhez képest az ország 11-gyel lejjebb, a 34-dik helyen végezte az indexen.

Magyarország és Lengyelország nyomdokain?

Mégis, dacára annak, hogy Babiš ekkora hatalmat halmozott fel, van rá remény, hogy az általa alkalmazott populista retorikára nem lesznek annyira vevők a cseh választók, mint mondjuk a magyarok vagy a lengyelek. Lényeges kulturális különbségek vannak ugyanis a Cseh Köztársaság és a keleti blokk többi országa között, amelyeket rabul ejtett a populizmus.

"A cseh politika kevésbé van hazafiságra hangolva, a "vér és anyaföld" típusú retorika pedig szinte teljesen hiányzik" - magyarázta Patočka. - Lépten-nyomon előkerül 'Nagy Magyarország' vagy 'Nagy Lengyelország' víziója, olyat viszont nem hallani, hogy 'Nagy Csehország'."

Mindazonáltal a csehekre, akiket magával ragadott Babiš populista beszédmódja, egyértelműen hat a bevándorlásellenes félelemkeltés. Az Európai Bizottságnak mindenekelőtt Lengyelország és Magyarország miatt fáj a feje, ugyanakkor a harmadik visegrádi ország is egyre inkább belecsúszik a tekintélyelvű politizálásba. És miközben az EU mindmostanáig érthető módon azzal foglalkozott, hogyan tenyerelnek rá különböző kormányok az igazságszolgáltatásra és a civil társadalomra, látni kell, hogy a független média eróziója is ugyanannyira veszélyezteti a demokráciát.

Még nem tudni, hogy ugyanolyan mértékű tekintélyelvűségbe hajszolja-e a Cseh Köztársaságot Babiš populizmusa, mint amilyet többi visegrádi országban látni. Az viszont eléggé ijesztő, hogy eddigi ténykedése alig keltett figyelmet az országon kívül. Nagyon is valószínű, hogy az EU-nak hamarosan egy újabb kelet-európai tagállammal gyűlik meg a baja.

sajtó , média , Cseh Köztársaság