Lengyelországban ellenőrzés alá vonták a civil szervezetek finanszírozását, hogy elnémítsák a kritikus hangokat

A kormány magához ragadta a civil támogatások ellenőrzését, és ezzel erőteljesen akadályozhatja a neki nem tetsző szervezetek működését.

Lengyelországban vége az igazságszolgáltatás függetlenségének, a közszolgálati médiát pedig megkaparintotta a kormány. Most a civil társadalom került a célkeresztbe, ami megint csak igen aggasztó a jogállamiság szempontjából. Független bíróságok nélkül nem kérhető számon a kormányon a törvényes keretek betartása. A független médiára amiatt van szükség, nehogy a nyilvánosság a kormányzati agymosás áldozatává váljék. A civil szervezetek pedig azért nélkülözhetetlenek, hogy meg lehessen szólítani és felelősségre lehessen vonni a politikusokat.

Egy október 16-án hatályba lépő törvény értelmében a PiS (Jog és Igazság) párt vezette kormány ellenőrzése alá került a nem-kormányzati szervezeteknek szánt közpénzek elosztása. Ezentúl egy új testület, a Nemzeti Szabadság Intézet - Civil Társadalom Fejlődés Központja dönti majd el, melyik szervezetek kaphatnak állami támogatást. Az Intézet élén ugyan egy igazgatótanács áll, ám a tagoknak csak elenyésző részét delegálhatják civil szervezetek, a többit a kormány nevezi ki. A civilek képviselői így nem tudják megakadályozni, hogy a PiS által kinevezett többség döntései érvényesüljenek.

Az Intézet széles döntési jogkörrel rendelkező igazgatóját is a miniszterelnöki hivatal nevezi majd ki. A törvény nem szabja meg egyértelműen forrásokért való versengés szabályait, tág mozgásteret biztosítva ezen a téren az igazgatónak. Az új jogszabály arra is lehetőséget ad, hogy az igazgató egyes civil szervezetekre bízza bizonyos közfeladatok ellátását. Ezzel az igazgató szinte teljes mértékben felügyeli a közpénzek szétosztását.

A civil támogatás átpolitizálása

Korábban decentralizált módon zajlott a források elosztása: független szervezetek határozták meg, kik kapják az EU-s és az EGT/Norvég Alaptól származó támogatásokat. (Ez utóbbiakat Izland, Lichtenstein és Norvégia biztosítja, és céljuk az alapvető európai értékek, azaz a demokrácia, a tolerancia és a jogállamiság megerősítése, amiért cserébe az adott országok az EU egységes piacának előnyeiben részesülhetnek.) A közpénzek megítélése átláthatóan zajlott, mentesen mindenfajta politikai befolyástól. A Nemzeti Szabadság Intézet - Civil Társadalom Fejlődés Központja égisze alatt a támogatásokat "függetlenül vagy nyílt pályázati felhívás útján" osztják majd ki. Nem világos, miért van szükség kétféle módszerre, illetve, hogy mit jelent az, hogy "függetlenül". De hogy kétségek se maradjanak a kormányzat szándékait illetően, Andrzej Bobko szenátor, a PiS tagja kinyilvánította, hogy miként a kormány nem adhat közpénzt "egy szervezetnek, amelyik ezen azt az elképzelést kívánja népszerűsíteni, hogy a Föld lapos", úgy olyannak sem adhat, "amelyik ártalmas nézeteket népszerűsít a szexualitással kapcsolatban". A szenátor ezzel minden bizonnyal az LMBTI-szervezetekre célzott.

Lengyelországban kiváltképp nagy károkat okozhat, hogy a kormány az irányítása alá vonta a civil szervezetek támogatását, mivel a lengyel civil társadalom igen kiterjedt - körülbelül 100 000 bejegyzett szervezet van az országban - és rendkívül fontos a szerepe: az oktatási intézmények úgy 8%-át, valamint szinte az összes hajléktalan menhelyet és atlétikai szövetséget civil szervezetek működtetik. Emellett természetesen nélkülözhetetlen szerepet vállalnak a nők, a kisebbségek és más kirekesztett csoportok védelme, illetve a kormány felelősségre vonásának terén is.

A lengyel civil szervezetek évi mintegy egymillió euró közpénzt kapnak a munkájukért, közvetlenül a kormánytól vagy helyi közigazgatási szerveken keresztül. Piotr Glinski kulturális miniszter szerint az új intézményre amiatt volt szükség, hogy "ellássák az NGO-k, mindenekelőtt az olyan kisebb, helyi civil szervezetek igényeit, amelyek mindeddig nem részesültek megfelelő támogatásban". Amilyen nemes célnak hangzik ez, annyira igaz, hogy a Lengyelországban a "kisebb, helyi szervezetek" szinte kivétel nélkül a katolikus egyházhoz kötődnek, miközben a nagyobb, igazán mértékadó szervezetek, így a Liberties partnere, a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért olyan célokért küzd - például a migránsok vagy az LMBTI emberek jogainak előmozdításáért -, amelyek egyáltalán nincsenek a PiS ínyére. Ha a kormányon múlik, mennyire férnek hozzá a szervezetek a közpénzekhez, úgy fogják intézni, hogy csak az olyan szervezetek kapjanak támogatást, amelyek a kormánynak tetsző ügyekkel foglalkoznak, a többieket pedig mellőzni fogják.

Rágalomhadjárat

Civilellenes hadjárata során a lengyel kormány nagyban támaszkodik a kormányközeli sajtóra. Az ország legfőbb közszolgálati hírcsatornája, a TVP 1 - amely a PiS kormányra kerülése óta a megfigyelők szerint igencsak lojális lett a hatalomhoz - 2016 októberében legalább hat adásban számolt be a civil szervezetekről. Ezekben bűnözőknek tüntették fel a civil szervezeteket, az ország 10 jelentős szervezetéről állították, hogy csalás és korrupció útján szerzett pénzt. Azonban a műsorokban elhangzó egyik vádat sem támasztották alá tényekkel. Ehelyett látványos grafikák segédletével az adófizetők pénzén élősködő, Soros György utasításainak engedelmeskedő, maffia-típusú csoportok gyanánt ábrázolták a civil szervezeteket.

A civilek elleni támadáshoz a kormány rendőrséget is bevetette. A múlt hónapban két olyan nőjogi szervezetnél razziázott a rendőrség, amelyek részt vettek az ország szigorú abortusztörvénye elleni tüntetéseken. A számítógépeiket és a munkájuk szempontjából nélkülözhetetlen dokumentumokat is elvettek tőlük. Az intézkedés egyik célpontja, a Nőjogi Központ úgy értékelte az esetet, hogy a kormány "ürügyet keresett, illetve figyelmeztetni kívánta őket arra, semmi olyat se tegyenek, ami ellenkezik a kormánypárt irányvonalával".

Különösen veszélyes, amikor a sajtót bevetik a civilek ellen, mert ettől a közvélemény is ellenük fordul, ami gyakran tettlegességbe fajul. A civilek elleni fizikai atrocitások valóban összefüggtek a kormány rágalomhadjáratával. 2016 elején két LMBTI jogokat védő szervezet irodájába törtek be, majd a vizsgálatot felfüggesztették mondván, lehetetlen volna azonosítani az elkövetőket. Ez év júniusában pedig ismeretlen tettesek kirabolták egy másik LMBTI szervezet, a Stonewall csoport poznańi irodáját.

Magyar példát követve

Nem a lengyel kormány az első, amelyik az irányítása alá akarja vonni a független civil szervezetek támogatását. 2014-ben a magyar kormány is rágalomhadjáratot indított a civil szervezetek és a norvég kormány ellen, azzal vádolva az utóbbit, hogy az EGT/Norvég Alapon keresztül befolyásolni próbálja az ország politikáját. Szeptemberben a rendőrség megszállta a norvég alapok szétosztásával megbízott Ökotárs és Demnet irodáit. A szervezetek munkatársainak otthonait is átkutatták azt a látszatot keltve, mintha "a források csalárd és helytelen kezelése" miatt indítottak volna eljárást.

A kormány azóta sem szolgáltatott elfogadható bizonyítékot a vádaskodásainak alátámasztására. A migránsok betelepítésével kapcsolatos kvótareferendumra való felkészülés idején azután mintha szünetelt volna a vizsgálat. Ám az eredményen megütközve - a népszavazás érvénytelen lett, mivel kevesen mentek el szavazni - a kormány újabb támadásba lendült a civil szervezetek ellen. A támogatások elosztását egy újonnan létrehozott testületre bízták, idén júniusban pedig olyan törvényt iktattak be, amelyiknek értelmében "külföldi ügynökökként" kell regisztrálniuk magukat a külföldi támogatásban részesülő szervezeteknek.

Mi következik ezután?

Korai volna megítélni, mennyire nehezítik meg a mostani fejlemények a civil szervezetek tevékenységét, különösen ami a migránsokat, a nők és a kisebbségek jogait, valamint az LMBTI-ügyeket illeti. Október közepén norvég és lengyel képviselők bejelentették, hogy olyan egyezményt kötöttek, amelynek értelmében az ország továbbra is részesülhetne az EGT-alapokból. Nem tudni viszont még, melyik testület felel majd a pénzek elosztásáért, de nem valószínű, hogy a továbbiakban is a Batory Alapítvány végezhetné ezt a tevékenységet.

Annyi ugyanakkor világos, hogy a lengyel kormány jóvoltából a civil szervezeteknek bizonytalan környezetben kell folytatniuk a munkájukat. Az is sejthető, hogy az egyházhoz kötődő, illetve a kormánynak tetsző tevékenységet folytató szervezetek előnyben részesülnek majd, míg a nők és az LMBTI emberek jogaiért küzdő csoportoknak kevesebb pénz fog jutni, viszont szigorúbban fogják őket ellenőrizni. Az igazságszolgáltatás, a közszolgálati média és a civil társadalom - az önkényuralom elleni harc három védőbástyája - már szinte teljesen a PiS fennhatósága alá tartozik. Az Európai Unió nem engedheti meg, hogy ilyesmi történjen a területén. Rendkívül fontos volna, hogy az EU fellépjen a demokrácia leépülése miatt, különben ez válik majd normává.

A lengyelek viszont jobb, ha nem várnak Brüsszel közbelépésére az új törvény kapcsán. Úgyis idén egész évben tüntetések övezték a PiS ténykedését, egyszerre több városban is zajlottak napokig tartó tömeges tiltakozások, amelyek hatására Andrzej Duda elnök két vitatott igazságügyi reformot is megvétózott. A kormányra gyakorolt tartós nyomással talán sikerül megóvni a lengyel civil társadalom függetlenségét. Emellett az is fontos volna, hogy az emberek önkénteskedéssel és magánadományokkal támogassák a civil szervezeteket - a legkisebb segítség is értékes, és minden segíthet abban, hogy a civil szervezetek képesek legyenek ellenállni a hatalom forráselosztáson keresztül gyakorolt nyomásának. Végül pedig az EU is tehetne valamit, akár most mindjárt, anélkül, hogy ezzel közvetlenül provokálná Varsót: az Európai Unión belül tevékenykedő NGO-k támogatásának céljából létrehozhatna egy Európai Demokráciáért Alapítványt.

Ezek a szervezetek nap mint nap tesznek a jogainkért és a szabadságjogainkért. Most rajtunk a sor, hogy megvédjük a jogaink védelmezőit.