Június 19-e a háborús konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak felszámolásának világnapja. Az olasz Szenátus ebből az alkalomból különleges eseményt szervez június 17-én: vitát tartanak majd az "emberiség elleni és háborús bűnök" témájáról, és előtte levetítik Paola Sangiovanni és Nina Mimica "La Linea Sottile" (Vékony vonal) című filmjét.
Atrocitások szemtanúi
A két filmes sokáig kutatott arch1v anyagok között, mielőtt elkészítették a filmet. A dokumentumfilm cselekménye két szemtanú elbeszélésére van felfűzve, akik közvetlenül érintettek a háborús bűncselekményekben.
Bakira és Michele történetéről szól tehát a film. Bakira az egykori Jugoszláviában a kilencvenes években zajló háború áldozata, aki látta, mi mindent követtek el a civilekkel szemben a szerb paramilitáris egységek.
Michele olasz katona volt, aki ugyanebben az időben Szomáliában a nemzetközi csapatokban teljesített szolgálatot, a csapata közvetlenül felelős volt a civil lakosság elleni atrocitásokért.
Az erőszak feldolgozása
A "La Linea Sottile azonban nem pusztán dokumentumfilm, célja ugyanis vitát gerjeszteni nagyon összetett és fontos kérdésekkel kapcsolatban.
“Fontosnak éreztük, hogy feltárjuk az erőszak számos jelentését, azt, amikor az erősebbnek ki van szolgáltatva az, aki gyengébb, a háborús visszaéléseket, a nők elleni erőszak drámáját," magyarázta a két filmes.
A film egyik legfőbb jellegzetessége, hogy megpróbálja bemutatni, milyen mentális folyamaton megy keresztül a két szemtanú. Bakira szemszögéből a nő élményeinek maradandó hatásait próbálták megérteni, azt, hogy milyen nehéz "együtt élni az emlékezetében lerakódott rémtettekkel," magyarázta Mimica.
Michele esetében a történet másik oldala került az előtérbe, az ő megszólalásain keresztül ismerjük meg a civilek ellen elkövetett rémtetteket és azt a hosszú folyamatot, amelynek révén sikerült felfognia, milyen súlyos dolgok történtek körülötte.
A két történet - a (női) szemtanú és a (férfi) elkövető elbeszélése - kiegyensúlyozottan kerül bemutatásra, mivel a dokumentumfilm nem csak ábrázolja az eseményeket, hanem segít is megérteni a történteket.
Az erőszak megértése nem jelenti az elfogadását vagy igazolását - azonban Michele elbeszélésének köszönhetően a film azt is megmutatja, hogy háborús időkben nem egyértelmű a határ jó és rossz között, mivel az erőszak a mindennapi élet részévé válik mind a katonák, mind pedig a civil lakosság számára.
A megmagyarázásuk révén vethetünk véget a háborús bűnöknek
A rendezőket érzelmileg is magával ragadta a film, amit a "sötétség mélyére tett utazásként" írnak le.
Azon túl, hogy kifejezzék, mennyire elítélik a civil lakosság elleni háborús rémtetteket, az alkotókat az is motiválta, hogy növeljék az ezekkel kapcsolatos tudatosságot, és változásokat idézzenek elő azzal, hogy beszélnek az ilyen dolgokról.