Abdu úr egy Szófiában élő szudáni állampolgár. 2003-ban egy áruházban megtámadta őt egy csapat bolgár fiatal. Egyikük elgáncsolta, és miközben rugdallta, "piszkos négernek" nevezte a földön fekvő férfit. Egy másik támadó kést vett elő, de szerencsére, mielőtt még használhatta volna, Abdu úrnak sikerült elfutnia. Az esetet nyomban jelentették a rendőrjárőrnek, és ő le is tartóztatta a tizenéves támadókat, akiket már ismert, és szkinhedekként tartott számon a rendőrség.
Az esetben nyomozás indult. Az egyik támadót és egy tanút is kihallgattak. Orvosi vizsgálatot folytattak, amely kimutatta, hogy Abdu úr sérüléseit verés okozta. Az ügyészség mindennek ellenére nem volt hajlandó a bolgár büntető törvénykönyvben szereplő "rasszista hátterű erőszak" ügyében eljárást indítani. 2007-ben Abdu úr hivatkozva arra, hogy a tanúk hallották támadóinak sértő kiabálását, akiknek a ruházata sem hagyott kétséget a szándékaik felől (az egyikük egy horogkeresztes trikót viselt), fellebbezett az ügyészi döntés ellen. Az ügyész azonban nem engedett.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságára benyújtott panaszában Abdu úr az Emberi Jogi Egyezmény (embertelen és megalázó bánásmódot tiltó) 3-dik, és (a diszkriminációt tiltó) 14-dik cikkére hivatkozott, mivel az előzetes eljárás nem ismerte el az őt ért támadás rasszista jellegét. Abdu úr ügyének ilyen alakulását a rendőrség előítéletességének tudja be,
A Bíróság hangsúlyozta, hogy az embertelen és megalázó bánásmód faji alapú diszkriminációnak is részét képezheti. A bűncselekmény rasszista jellege mindenképpen súlyosbító körülmény, függetlenül attól, hogy megvalósítja-e a 3-dik cikk megsértésének megállapításához szükséges tényállást, ezért a nyomozás során muszáj figyelembe venni és a megfelelő eszközökkel büntetni. A szóban forgó esetben a támadásnak minden kétséget kizáróan rasszista indítékai is voltak. A támadókat közismerten idegenellenes eszméket valló szkinhedekként tartotta számon a rendőrség. Az Egyezmény 3-dik cikke nem csak az embertelen és megalázó bánásmódtól való védelmet biztosító jogszabályok alkalmazására kötelezi az államokat, hanem arra is, hogy a nyomozás hatékony lefolytatásának eredményeképpen megbüntesse az elkövetőket. A rendőrségnek alaposan ki kell vizsgálnia minden olyan esetet, amikor felmerül a rasszista indíték. Az Egyezmény 14-dik cikkébe ütközik, ha nem tesz különbséget a rasszista és az egyéb természetű támadások között. A bolgár törvények rendelkeznek a gyűlölet-bűncselekményekről, és ezeket súlyosabban is ítélik meg, a nyomozószervek mégsem voltak elég körültekintőek a szóban forgó ügy megítélésekor. Láthatóan csak arra volt gondjuk, hogy megállapítsák, ki kezdte a balhét. A Bíróság ítéletében kimondja, hogy az ilyen hozzáállás sérti az Egyezmény 3-dik és 14-dik cikkét.
A bolgárhoz hasonlóan a lengyel törvények is tartalmaznak a gyűlölet-bűncselekményekre alkalmazható büntető jogszabályokat (ld. a Btk 119-dik és 257-dik paragrafusát). Fontos kiemelni, hogy a itt felvázolt bulgáriai esetben nem jogszabályhiány, hanem a jogalkalmazás elmulasztása okozta a problémát, vagyis az, hogy a rendőrség vonakodott attól, hogy tekintetbe vegye a megfelelő paragrafusokat.