Az alkotmányjogi panaszt egy korábban évtizedekig praktizáló orvos adta be, mivel személyes élettapasztalatai alapján azt gondolta, ha az a beteg indokolt kívánsága, hogy hagyják őt békében meghalni, akkor az egészségügy ezt nem akadályozhatja meg.
Az aktív eutanázia azt jelenti, hogy az orvos tevékenyen közreműködik a beteg halálában, míg a passzív eutanázia az életben tartó, életet meghosszabbító kezelések megszüntetését jelenti. Ma Magyarországon az aktív eutanázia ugyan nem engedélyezett, viszont a passzív eutanáziára – szigorú formai követelményeknek eleget téve – lehetőség van. Az erre vonatkozó szabályozás az egészségügyi törvényben található, az ellátás visszautasítására vonatkozó rendelkezések között. A helyzet e téren nem változik, viszont az ún. élő végrendelet szabályai módosulnak. Az élő végrendelet azt jelenti, hogy valaki arra az estre rendelkezik a visszautasított kezelésekről, ha a későbbiekben döntésképtelen állapotba kerülne. Meg lehet tiltani bizonyos kezeléseket is, illetve általános jelleggel minden esetleges beavatkozást. Az AB határozat eredményeként nem kell majd kétévente megújítani az élő végrendeletre vonatkozó nyilatkozatot, de továbbra is bármikor – alaki kötöttség nélkül – vissza lehet vonni azt. További könnyítés, hogy nem kell pszichiáter szakorvos véleményét csatolni ahhoz, hogy az érintett döntését belátási képessége birtokában hozta meg.
A TASZ 2010-ben az ombudsmanhoz fordult, hogy vizsgálja ki az életvégi döntések gyakorlatát, mert azok tapasztalataink szerint nem működnek a gyakorlatban. Beadványunk nyomán azóta sem született azonban állásfoglalás.
Reméljük, hogy a mostani változás hozzájárul ahhoz, hogy az emberek valóban élhessenek az eddig szinte ismeretlen lehetőséggel, és cselekvőképességük esetleges elvesztése esetén korábbi döntésüknek megfelelően kezeljék, vagy éppen ne kezeljék őket.
Az Alkotmánybíróság teljes döntését itt olvashatja el.