"Piros lámpa! Zöld lámpa!" Mindenki emlékszik erre a játékra az iskolából. Az egyik gyerek a megállást jelző, piros lámpa, a többiek pedig úgy 5 méterre tőle felsorakoznak. A piros lámpa az ellenkező irányba fordul és azt mondja, "zöld lámpa!" Erre a többiek megindulnak felé. A megálljt jelző gyerek bármikor szólhat feléjük fordulva, hogy "piros lámpa!" Az, aki ezután még megmozdul, az kiesett.
Belgiumban ""Un, deux, trois, piano!" néven ismerik ezt a játékot. A játékszabályok ugyanazok. Amikor a vezető azt kiáltja, "Egy, kettő, három," a többiek megindulnak előre. Amikor pedig azt hallják, "Piano!" azonnal meg kell állniuk, nem mozdulhatnak.
A belga képviselőház november 23-án vitatott meg egy olyan törvényjavaslatot, amelyik a tartózkodási engedély feltételévé tenné a beilleszkedési szándékot. A törvényjavaslat erősen emlékeztet a fenti játékra. Úgyhogy akár úgy is nevezhetnénk: "1, 2, 3, integrálódj!"
Kénytelenek "játszani"
Lássuk, mi van ebben a törvényben! Az újonnan érkezetteknek alá kell írniuk egy úgy nevezett "integrációs nyilatkozatot", amelyikben kijelentik, hogy megértették és tiszteletben tartják a belga társadalom értékeit és alapszabályait.
A nyilatkozat már úgy-ahogy tartalmazza a játékszabályokat, amelyek értelmében a belga állam játssza a "piros lámpát", a jövevények pedig mindent megpróbálnak az előrejutás érdekében.
Egy migránsnak nincs más választása: kénytelen játszani, azaz alá kell írnia a nyilatkozatot, különben nem kaphatja meg a tartózkodási engedélyt. Márciusban a migrációs és menedékügyi államtitkár a Twitteren is írt a nyilatkozatról.
Azon túl, vajon jogos-e ilyen nyilatkozatot kérni, a tartalma is elég problémás. Igen megbélyegző ugyanis a migránsokkal szemben, főként a terrorizmus és a nemek közötti egyenlőség vonatkozásában.
Mintha a migránsok eleve csalók volnának, még mielőtt egyáltalán belementek volna a "játékba". A törvény előkészítésekor a nyilatkozatot úgy állították be, hogy "elsősorban a külföldiek üdvözlésére szolgál". Szóval enyhén szólva zavaros a helyzet.
Fontos azt is megjegyezni, hogy az Államtanács (bizonyos értelemben döntőbíróként működő) Jogalkotási Részlege kijelentette, nem csak a szövetségi kormány határozhatja meg, mi álljon a nyilatkozatban, hiszen a szövetségi szervek felelnek a migránsok fogadásáért és integrációjáért.
Vagyis az államnak együtt kell működnie a szövetségi szervekkel a nyilatkozat elkészítésében. Figyelembe véve az ország északi és déli része közötti politikai különbségeket, ez nem lesz könnyű feladat.
Integrálódj, vagy húzz el!
Ha mindez nem volna elég, a javaslatban az is áll, hogy a tartózkodási engedélyhez ezen túl az kell, hogy az illető integrálódjék. Vajon mit jelent ez? Azt, hogy a migránsoknak nem csak alá kell írniuk a nyilatkozatot, hanem "értelmezhető integrációs erőfeszítéseket" is kell tenniük azért, hogy Belgiumban maradhassanak.
Az "1, 2, 3... 4, 5, integrálódj!": az országban való tartózkodás első öt évében fennáll a veszély, hogy az Idegenrendészet Hivatal bármelyik pillanatban úgy találja, hogy a jövevény nem tett elég integrációs erőfeszítést, és megvonhatja tőle (vagy nem hosszabbítja meg) a tartózkodási engedélyét. Ebben a játékban nem szobrozni, hanem integrálódni kell.
A törvény többféle kritériumot sorol fel, amelyek alapján megállapítható az integrációs erőfeszítések elégségessége. Az Idegenrendészeti Hivatal viszonylag szabadon döntheti el, hogyan értékeli az erőfeszítéseket, így könnyen előfordulhat, hogy a hivatal nem "értékel" valamilyen magatartásformát, ami maga után vonja a tartózkodási engedély megvonását.
Tudjuk például, mennyire nehéz munkát találnia valakinek, aki nemrég jött az országba, akár azért, mert diszkriminálják, akár, mert ilyen a munkaerőpiac. Ám lehet, hogy a hivatal szerint csak nem próbált meg igazán állást találni. Olyan ez, mint egy saját farkába harapó kígyó: még őt hibáztatják amiatt, hogy nem igyekezett eléggé integrálódni.
Veszélyes játék?
Meglehet, az új integrációs kritérium egy gumiszabály a tartózkodási engedély megadásához: azt, aki nem "passzol az elvárásokhoz", visszaküldhetik a hazájába. Ha így áll a dolog, az bizony ellentétes az európai törvényekkel. Amennyiben Belgium új "integrációs intézkedéseket" vezet be, ezeket korlátosan kellene értelmezni, és csakis világos és egyértelmű szabályok hozhatók.
Az Emberi Jogi Liga felveti a kérdést, hogy integráció örvén lehet-e közvetve alkalmazni az új tartózkodási feltételeket, mint például, hogy valakinek legyen munkája, beszélje a nyelvet, vagy hogy részt vegyen a közösségi életben. Ezek fontos kérdések. Ha ugyanis igen, akkor bizony a hamarosan megszavazandó törvény ellentétes az európai joggal.
Leszámítva a térséget, ahol németül beszélnek, országszerte szerveznek már programokat a migránsok fogadására és integrálására. Ezek a programok mindenhol kötelezőek, kivéve Brüsszelben, ahol hamarosan szintén kötelezővé fogják tenni.
Azokat a migránsokat, akik nem hajlandók részt venni ezeken a programokon, megbírságolhatják. Valóban szükséges-e a tartózkodás feltételévé tenni az integrációt? Arányos-e ez az elvárás a kitűzött célhoz képest? Tényleg elősegíti-e az újonnan érkezettek integrációját? Előfordulhat-e, hogy a követelmény éppenséggel egyes migránsok és a családjaik kirekesztéséhez vezet ahelyett, hogy a békés társadalmi befogadásukat segítené?
"1, 2, 3, integrálódj!": ebben ki is merül a törvényjavaslatnak a gyermekjátékhoz történő hasonlatossága, hiszen itt egész családok életéről van itt szó. A törvényjavaslat elsősorban azokat érinti, akik családi újraegyesítést kérelmeznek. Belgium nemzetközi kötelezettségei miatt az európai országok állampolgárai és a menekültek (valamint családjaik) mentesülnek az ilyen kívánalmak alól.
A Belgiumba nemrég érkezettek tömegéhez képest keveseket fog érinteni a törvény; ők, ahogy az az előkészítő munka során kiderült, hozzávetőlegesen 25 000-en vannak. Ha azonban az Idegenrendészeti Hivatal 2015 előtti statisztikáit nézzük, növekedni látszik a számuk.
Lehetséges-e, hogy a törvényjavaslat valójában jelképes érvénnyel bíró reklámfogás? Attól még tény, hogy az elfogadásával fokozódhat az új migránsok kirekesztettsége.
Verseny ehelyett együttműködés
A jogi fenntartásokon és a törvény céljával kapcsolatos kétségeken túl az is problémás, mit üzennek vele a politikusok a jövevényeknek. A politikai vezetők szerint tehát az országba érkezők nem akarnak integrálódni, miközben a témában folytatott kutatások alapján ennek éppen az ellenkezője igaz. Az integráció fontosságát illetően mindenki egyetért.
Ehhez viszont mindkét fél aktív közreműködésére van szükség: nem léphetsz be egy szobába, ha zárva van az ajtó. Ezt tükrözik az Európai Unió bevándorlók integrációjával foglalkozó általános alapszabályai is:
"Az integráció dinamikus, kétirányú folyamat, amelynek során a helyi lakosság és a bevándorlók kölcsönösen elismerik egymást." Fenyegetéssel, büntetések kilátásba helyezésével semmire sem lehet jutni integráció terén.
A cikk szerzője Sarah Ganty, a Belga Emberi Jogi Liga Külföldiek Bizottságának tagja, a brüsszeli Université Libre de Bruxelles (ULB) jogtudományi kutatója. A cikket 2016. november 29-én közölte a Libre Belgique.