A Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (Helsinki Foundation for Human Rights, HFHR) és a Törvényes Beavatkozásért Egyesület közösen kiadott egy "Még mindig rács mögött" című jelentést.
A jelentés a 2014 elején folytatott ellenőrző vizsgálat második szakaszának eredményeit foglalja össze. A vizsgálatot a belügyminiszter felkérésére végezte a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért és a Törvényes Beavatkozásért Egyesület. Az első jelentés "A migráció nem bűncselekmény" címmel jelent meg a 2012-es tiltakozások kitörésekor, amikor éhségsztrájkot rendeztek az őrzött központokba zárt külföldiek. Az idei vizsgálat azt próbálta kideríteni, mennyiben változott azóta a helyzet, vajon beváltották-e a hatóságok az igéreteiket.
Az őrzött központokba zárt külföldiek között egyeseknek nincsen érvényes tartózkodási engedélyük, és olynok is akadnak, akik menekült státuszért folyamodtak. Ezek az emberek nem bűnözők.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a lengyel hatóságok számos intézkedést hoztak az őrzött központok megújítása érdekében: a külföldiek szabadabban mozoghatnak a központokon belül és mobil telefont is használhatnak. Részben véget vetettek az olyan elnyomó rutinoknak is, mint a sorakozó, az étkezéseken való kötelező részvétel, a személyi motozás vagy a szobakutatás.
Nem változott azonban a központok börtönjellege és az, hogy a fogva tartottak nehezen férnek hozzá pszichológiai és jogi tanácsadáshoz. Ráadásul egyre több gyermek van a bentlakók között: a kiskorúak ma már a központokban élők negyedét teszik ki, míg az előző vizsgálat idején 10 százalék volt az arányuk.
"Sosem szolgálja a gyermek mindenek felett való érdekét, ha migrációval kapcsolatos okokból fogva tartják" - jelentette ki Dr. Witold Klaus, a Törvényes Beavatkozásért Egyesület vezetője. A gyermekeket szögesdróttal körülvett őrzött központokban tartják fogva, ahol vasrácsot szereltek a játszószobák ablakaira, és elégtelen az oktatási szolgáltatás. "Ilyen körülmények között nyilvánvalóan akadályozott a gyermek fejlődése" - teszi hozzá Dr. Klaus. A HFHR és a Törvényes Beavatkozásért Egyesület egyaránt úgy véli, hogy teljes mértékben be kellene tiltani a gyermekek bezárását.
További probléma, hogy nincs rá szisztematikus módszer, hogy megállapítsák, kiket ért bántalmazás, kik váltak kínzás áldozatává. "Idejekorán meg kell találni ezeket a személyeket, még mielőtt valamelyik őrzött központba kerülnének" - mondja a HFHR munkatársa, Jacek Białas, hozzátéve: "Fontos az is, hogy az őrzött központokban elhelyezett külföldiek pszichológiai és pszichiátriai segítségben részesüljenek. Az ilyen helyeken dolgozó pszichológusoknak és pszichiátereknek ne legyen közük a Határőrséghez, és beszéljék a külföldiek nyelvét."
Az ellenőrző vizsgálat során fény derült különböző, a külföldieket méltóságukban sértő gyakorlatokra is. Például, ha valakinek orvosra van szüksége, még mindig megbilincselve, rabszállító kocsin viszik, ami igen megalázó, hiszen bűnözőnek kell éreznie magát, és sok lengyel is annak véli. Sajnos nyomaiban létezik még az a gyakorlat is, hogy a külföldieket az azonosító számukon szólítják.
Az is gond, hogy a központokban fogva tartott külföldiek nem megfelelően részesülnek jogi segítségben. "Régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, milyen rendszert kellene létrehozni a külföldiek jogsegélyének megszervezésére, csakhogy még mindig nincsenek szemmel látható eredmények. Az NGO-k sem veszik ki kellőképpen a részüket ebből a feladatból.