A testület sosem kérdőjelezi meg az azerbajdzsáni választások eredményét, ahogy a szeptember 26-i alkotmányos népszavazás esetében sem tette, melyet az egyik jól ismert aktivista "a demokráciára mért teljes csapásnak" titulált.
A számtalan alkotmánymódosítás célja főként Ilham Aliyev elnök vasmarokkal tartott hatalmának még erőteljesebb bebetonozása. Általuk az elnök ifjú fia még több felhatalmazást kap arra, hogy az apja nyomdokaiban haladva lesújtson az aktivistákra és a szabad média utolsó morzsáira, azaz a kevés megmaradt független újságíróra, akik még a helyükön vannak, nem pedig a rács mögött.
"Nincsen valóságalapja"
Helyi és nemzetközi jogvédők hevesen bírálták a népszavazás előtti állapotokat, az ellenzéki pártoknak ugyanis nem volt lehetőségük kampányt folytatni, az aktivistákat és az újságírókat folyvást zaklatták és sokukat bebörtönözték. Ráadásul képtelenség volt megtudni, pontosan miről is szólt népszavazás, csupán az egy-két még létező online kiadvány nyújtott erről tájékoztatást.
Mindez láthatólag cseppet sem zavarta a PACE megfigyelőit - a küldöttség nemigen talált kifogásolnivalót a népszavazás körül:
"A szavazás napján minden átláthatóan, jól szervezetten, hatékonyan és békésen zajlott, a szavazatszámlálás során sem merültek fel súlyos visszaélések, ezért tiszteletben kell tartanunk az azerbajdzsáni nép döntését."
Az állásfoglalásban megjegyzik, hogy "a népszavazást előkészítő kampány során mindkét oldal - a támogatók és az ellenzők egyaránt - kifejthették a véleményüket". E kijelentés valóságalapját a kritikusabbak nyomban megkérdőjelezték:
Azokat az ellenzéki csoportosulásokat, amelyek megkíséreltek eleget tenni a nyilvános kampányhoz szükséges regisztrációs procedúra kívánalmainak, minden eddiginél súlyosabb támadások érték, gyakorlatilag a petíciójuk visszavonására kényszerítették őket. A két nagygyűlésen, melyeket a totalitárius rendszer végül engedélyezett, körülbelül 200 tüntetőt tartóztattak le.
Csalások
Míg a PACE nem figyelt meg semmiféle szabálytalanságot, az ország két fő médiaszereplője, a Meydan TV és az Azadliq Radiosu, a szavazás napján sorra hozta nyilvánosságra a többször leadott szavazatokról és a körbeutaztatott szavazókról szóló fotókat és videókat. A választási bizottság magas részvételről számolt be, a szavazóhelyiségeknél elhelyezett hivatalos kamerák azonban ürességtől tátongó termekről és magányosan ücsörgő szavazóbizottsági tagokról készült felvételeket rögzítettek.
Az alkotmányos népszavazás újabb fejezet az Európa Tanács és Azerbajdzsán kapcsolatának hitvány történetében. 2013-ban egy PACE-delegáció hiába kereste a hibát az akkori választásokkor, miközben egy kormányzati okostelefon applikáció már akkor közölte az eredményeket, mielőtt még megkezdődött volna a szavazás!
Két évvel később, amikor más megfigyelők inkább távol maradtak, mivel Baku olyan feltételeket teremtett, amelyek hiteltelenítették a választások megfigyelhetőségét, a PACE-t mindez nem tántorította el, hanem ismét sietett üdvözölni Azerbajdzsán demokratikus elkötelezettségét.
Az Európa Tanács elvileg demokratikus országok gyülekezete, az azerbajdzsáni vezetőket azonban láthatólag nem érdekli, hogy országuk kiérdemelje ezt a címet. Emiatt korábban, legalább is néhányan, nehezteltek az Európa Tanácsnál - a testület egy évtizeddel ezelőtt az azerbajdzsáni szavazati jog felfüggesztéséről tárgyalt - a tagok azonban úgy látszik, arra jutottak, hogy inkább úgy tesznek, mintha Azerbajdzsán tényleg demokratikus volna, és remélik a legjobbakat. Az már csak hab a tortán, hogy 2014-ben Azerbajdzsán töltötte be a Tanács elnöki tisztségét, egy olyan testületét, amelyet "Európa legfőbb emberi jogi szerveként" tartanak számon. Ez csak tovább rongálta a Tanács hitelességét.
Megvesztegették
Elgondolkodtató, hogy egy olyan testület, amelyiknek ez volna az egyedüli feladata, miért érzi ennyire megterhelőnek, hogy kiálljon az emberi jogokért és a jogállamiságért. Az Európai Stabilitási Kezdeményezés (European Stability Initiative, ESI) Kaviár-diplomácia című alapos, Azerbajdzsán és a Tanács kapcsolatát elemző bírálatban a szerzők amellett érvelnek, hogy Baku úgymond megvesztegette az Európa Tanácsot, attól lett az ennyire megengedő:
Sok az Azerbajdzsánba rendszeresen meghívott és kellőképpen megfizetett megbízott. Egy átlagos évben legalább 30-40-en fordulnak meg az országban, egyesek többször is. Konferenciákra, eseményekre, néha még vakációzni is jönnek. Nem akármilyen utak ezek, ráadásul a vendéglátók nem fukarkodnak az értékes ajándékokkal sem: drága selyemszőnyegeket, arany- és ezüstékszereket, italt, kaviárt és pénzt kapnak az arra érdemesek. Bakuban szokás 2 kg kaviárt adni ajándékba.
A PACE tagjainak minden 200 eurónál értékesebb ajándékot be kell vallaniuk, azonban nincsen olyan nyilvános felület, ahol ezek a bevallások megjelennének, a PACE belső szabályzata pedig nem rendelkezik egyértelműen arról, milyen büntetés jár a szabályok megszegéséért. Kikértük a megfigyelő bizottság valamennyi tagjának bevallását - amint megkapjuk az anyagot, frissíteni fogjuk a cikkünket.
A páneurópai intézményrendszer bizáncias közegében gyakran elsikkadnak az Európa Tanács ténykedései. Ez a homály elvileg felszabadítóan hathat, amennyiben megengedi, hogy a testület tagjai az országos politikusoknál bátrabban kiálljanak a fntos ügyekért. Csakhogy arra is lehetőségük nyílik, hogy a pozíciójukkal járó felelősséget lerázva diktatúrák tisztára mosdatására és az emberi jogok elleni sérelmek elsinkófálására használják fel a helyzetüket.
Egyesek, mint például Gerald Knaus ESI elnök szerint az Európa Tanács nem tölti be a hivatását, inkább lefokozza, semmint erősíti a tagállamokban az emberi jogokat. Pedig ennek nem kellene így lennie. Sajnos a legutóbbi alkalom, amikor a megfigyelők ismét nem találtak semmi kivetnivalót egy bohózatszámba menő szavazáson nem ad okot sok bizakodásra a PACE jövőjét illetően.