Közel ötven éve annak, hogy a híres Miranda-ügyben az Egyesült Államok Legfelső Bírósága kimondta: a vádlott vagy alperes csak azután hallgatható ki, hogy figyelmeztették a hallgatás és a védelem jogára. Ha ez nem történik meg, a vallomás nem használható fel bizonyítékként a per során.
Jogokról szóló tájékoztató
Ezt az elvet tükrözi egy új 2003-as uniós irányelv a büntetőeljárás során való tájékoztatás jogáról. Az irányelv előírja a hatóságoknak, hogy írásos "jogokról szóló tájékoztatót" biztosítsanak a letartóztatott illetve fogva tartott személynek, amelyben szerepelnek az olyan alapvető jogok, mint a védőügyvédhez való jog, a vád ismerete, a hallgatás joga stb. A tájékoztatót közérthetően kell megfogalmazni, és közvetlenül az érintettnek kell átnyújtani úgy, hogy az illető biztosan elolvassa és megtarthassa. Az irányelv mintát is ad a tájékoztató szöveghez. A szóban forgó irányelvet valamennyi tagállamnak2014. június 2-i határidővel kellett végrehajtania.
A romániai Társaság az Emberi Jogok Védelméért az Egyesült Királyság-beli Fair Trials International (nemzetközi szervezet az igazságos tárgyalásért) és más uniós országok-beli partnerek segítségével jelenleg értékeli, hogyan teljesítették az egyes tagországok az irányelvet. Romániában egyelőre úgy néz ki, még nem létezik az előírt jogokról szóló tájékoztató. Ugyanakkor az irányelv meghonosítása során új passzussal (209 (17) cikk) gazdagodott a Büntetőeljárási Törvény, amely kimondja, hogy a letartóztatott személyeknek írásos tájékoztatást kell adni a jogaikról.
Ámde egyelőre nem egységesített formában történik ez a tájékoztatás: a gyakorlatban, úgy tűnik, egyszerűen aláíratnak az érintettekkel egy nyilatkozatot, miszerint ismerik a Büntetőeljárási Törvény 83-dik cikkében foglaltakat, amit gyakran csak felolvasnak nekik, vagy az aláírandó lapon közölnek - ahogy a kérdésben eljáró rendőrtiszt kívánja. A jelenlegi helyzet tehát jogsértést eredményezhet, amennyiben nem biztosítja a vádlottak jogaival kapcsolatos tájékoztatást.
Ártatlanok vallanak
Egy Egyesült Államokban folytatott kutatás, amely a DNA-vizsgálat során később ártatlannak bizonyult vádlottak eseteit vizsgálta, kiderítette, hogy az ilyen személyeknek körülbelül 30%-a tett beismerő vallomást, mielőtt a génvizsgálat során bebizonyosodott volna az ártatlanságuk. Más szóval, az esetek csaknem 30%-ában olyan bűncselekményeket vallottak be, amelyeket nem követtek el. Nehéz megérteni, miért vallja magát bűnösnek, aki ártatlan, és azt sem tudni, valóban börtönbe került-e volna, ha nincs DNA-vizsgálat. Annyi viszont biztos, hogy ez is példázza, miért olyan fontos a hallgatás joga, és miért szükséges, hogy a vádlottak ismerjék e jogukat, hogy az valóban érvényesülhessen.
E jogokat elsősorban a bírósági gyakorlatban észlelt hiányosságok miatt kellett meghatározni. Azonban nem elég egyszerűen tudomásul venni a létüket: azt is biztosítani kell, hogy hatékonyan alkalmazhatók legyenek a visszaélések kiküszöbölése végett. Sokan hallottunk már a hallgatás jogáról, ám mégis akkor tudjuk igazán érvényesíteni ezt a jogot, ha valami "megfoghatót", mondjuk egy jogokról szóló tájékoztatót kapunk róla. Egy írásos tájékoztatás hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki megőrizhesse a magabiztosságát, és ne tegyen vallomást a szomszédja meggyilkolásáról, aki még ma is él, mint ahogy az a Boorn testvérek elhíresült ügyében történt.
2015. június 2-ig kell jelentést tennie az EU Bizottságának az irányelv végrehajtásáról. Csak remélni tudjuk, hogy addigra Románia és a többi ország, ahol még hézagok vannak, igazi erőfeszítéseket tesznek majd annak érdekében, hogy minden letartóztatott és fogva tartott személy tájékozódhassék a jogairól, és ne szenvedjen jogsérelmet.