Csak szeretet kell?

A szeretet felbecsülhetetlen értékű, de vajon elég-e ahhoz, hogy fennmaradjon a demokrácia, amikor a tekintélyelvűek átveszik a hatalmat?

Igen, véget értek az ünnepek és nem, ez nem egy újabb cikk az Igazából szerelemről. Hanem a politikáról, a szimbólumokról, az érzelmek szerepéről szól, korunk egyik legkiválóbb politikai filozófusa, Martha C. Nussbaum könyve kapcsán.

Nussbaum Political Emotions: Why Love Matters for Justice (Politikai érzelmek: Mi a szeretet szerepe az igazságosság szempontjából) (2015) című művében azt állítja, hogy a liberális politikai filozófia mind a mai napig alig foglalkozott a "tisztességes társadalom pszichológiájával". A liberálisok általában a pártatlanság, a törvény előtti egyenlőség, az egyéni jogok és érdekek fontosságát hangsúlyozzák, közben azonban megfeledkeznek arról, hogy egy stabilitását hosszú távon megőrizni kívánó liberális demokráciának muszáj ébren tartania bizonyos érzelmeket. Ezeknek az érzelmeknek pedig Nussbaum szerint szoros közük van a szeretethez. Azt állítja, hogy különféle elvek szenvtelen hangoztatása, ha tisztelet és rokonszenv övezi is őket, egyszerűen kevés a megfelelő szintű társadalmi együttműködés fenntartásához. Ha "lagymatag és szenvedélymentes" a kultúra, akkor végük a tetszetős elveknek és intézményeknek. Ezek fennmaradásához szeretetre és csakis szeretetre van szükség.

Nem kizárt, hogy Nussbaum érvelése túlságosan leegyszerűsítő. Egyik kritikusa például rámutatott, hogy bár amellett kardoskodik, hogy ha "hiányzik a polgártársaink és a nemzetünk iránti szeretet", akkor nem fenntartható a méltányos adóztatás, valójában nagyon is elképzelhető, hogy a szeret helyett másféle motivációk révén is elérhető ez az eredmény. Van, aki egyszerűen lusta vagy elfoglalt ahhoz, hogy ellenkezzen, mások félnek tőle, hogy börtönbe kerülnek és így tovább. Úgyhogy bőven előfordulhat, hogy nincsen mindenáron szükség a szeretetre. És az is, hogy nem csak szeretet kell. Ugyanakkor a szeretet - vagy legalábbis valamiféle pozitív érzelmi viszonyulás - közös értékeink és polgártársaink iránt biztosan segít az egészséges társadalmi együttműködés fenntartásában.

A nemzeti szimbólumok erősen hatnak az identitásunkra, mélyen beleivódnak a mindennapi életünkbe. A közintézményeken ott lobog a nemzeti zászló, a focimeccsek előtt és a különféle ünnepélyes megemlékezéseken elénekelik a himnuszt, a hatóságoktól kapott levelek fejlécében pedig megtaláljuk a nemzeti címert. A nemzet jelképei arra valók, hogy az emberek átérezzék, a rokoni vagy baráti körükön túl egy nagyobb közösségnek is tagjai.

A tekintélyelvűek gyakran hangoztatják, hogy csak azok érdemesek a nemzeti szimbólumok viselésére, akik őket támogatják. Azt is szokták mondogatni, hogy a nemzeti szimbólumok viselői a nemzetet egyedül képviselő párt iránti - vagyis az irántuk való - szimpátiájukat fejezik ki. Mindkét esetben azt kívánják elérni, hogy potenciális támogatóik úgy érezzék, csak akkor lehetnek igazán a nemzet részei, ha őket támogatják. Azok pedig, akik nem támogatják őket, nem tartoznak a nemzethez. Ők az árulók.

Valójában viszont a tekintélyelvűek az árulók. A polgárok közötti érzelmi kötelékek megtépázásával megingatják az együttműködés alapjait. Emiatt az emberek egyre kevésbé bíznak egymásban, az intézményekben, ami oda vezet, hogy nyomorult, megkeseredett társadalomban kell élnünk.

Ne hagyd, hogy így legyen! Viseld büszkén a nemzeti szimbólumokat! Ez még nem jelenti azt, hogy őket támogatod. És beszűkült nacionalista sem leszel tőle. Ezzel pusztán a néped (számodra) elsődleges érdekei iránti elkötelezettségedet mutatod ki.

Az oldal megtekintéséhez el kell fogadnod a harmadik fél sütijeit.