A Baobab szélsőséges példája annak, mennyi mindent tehetünk mi mindannyian annak érdekében, hogy közös erővel legyűrjük korunk feltehetően legnagyobb humanitárius válságát
A Baobab menekültek és menedékkérők kis átmeneti menedékhelye. Azok jönnek ide, akik nem akarják, hogy Olaszországban vegyék fel az adataikat, mivel szeretnének továbbutazni az "igazi Európába" - többnyire Németországról szőnek álmokat - és ott szerezni védelmet.
A Baobab mint helyi kezdeményezés
A Baobabot kizárólag önkéntesek tartják fenn, akik ezért egyetlen fillért sem kapnak a hatóságoktól. Az intézmény a maga nemében egyedülállóan illusztrálja, mennyit tehetnek a helyi kezdeményezések a menekültek megsegítéséért és megfelelő fogadásáért.
Az állomás egy eritreai kulturális klubban nyílt meg 2015 júliusának első napjaiban, hogy menedéket nyújtson két ideiglenes táborhelyről, a Ponte Mammolóból és a Stazione Tiburtinából kilakoltatottaknak. Ma már naponta 300-an fordulnak meg itt, mégpedig egyszerű állampolgárok és civil szervezetek önkéntesen végzett munkájának a jóvoltából.
Naponta járnak be ide különféle adományokkal - leginkább ételre, ruhákra, tisztálkodószerekre és orvosságokra van szükség - és általában itt is maradnak segíteni. Két hálótermet alakítottak ki, egyet a férfiaknak, egyet a nőknek, valamint egy betegszobát (ahol önkéntes orvosok nyújtanak elsősegélyt), egy saját üzemeltetésű fodrászatot és egy óriási konyhát, ahol napi kétszeri étkezéshez főznek (nyáron 500-an tértek ide be ebédelni és vacsorázni).
Drawing of Europe's map at the Baobab center - by Kent Hernández (Fusion). Click the image to see the whole photo-reportage on The 19 Million Project Blog.Egy nap a Baobabban
A 19 Millió Projekt munkatársai eredetileg egyszer szerettek volna ellátogatni a Baobabba. Első alkalommal egy napfényes novemberi délután jöttek ide, ám azután újra és újra visszatértek, hogy élelmet hozzanak és elbeszélgessenek azokkal, akik átmeneti menedékre leltek az állomáson.
Mivel valamelyest nyugodtabb már a helyzet az állomáson - jelenleg nem egészen 100-an laknak itt - a nagyszerű önkéntesek közül néhányan ráértek arra, hogy körbevezessenek bennünket, és elmagyarázzák, hogyan működnek náluk a dolgok. Viola, aki a Baobabon kívüli életében Pilates-tanár, megmutatta, hogyan készítik el az érkezők üdvözlési csomagját.
Az egyik helyiségben, ahol tornyozva áll a ruha, elmosolyodott a gondolatra, hogy a nők, akik ruhát keresnek itt a "butikban", néha megkérik, hogy hadd cseréljenek be egy darabot egy másikra, amelyik jobban tetszik nekik: "Ilyenkor úgy tűnik, hogy kezdik magukat biztonságban érezni."
Nemsokára találkozunk
Sétánk utolsó állomása egy "Üdvözlünk benneteket, menekültek!" és "Az embereket védd, ne a határokat!" felirattal dekorált szabadtéri rész. Számtalan színben pompázó falfestményeket is látunk itt. A gyerekek gombfocizni hívnak. Az egyik fiatalember bejelenti: "Fociban se vagyok rossz," majd szavai igazolásaképpen emelgetni kezdi a labdát. Egy másik elkéri a fotóstól a gépét, azután sorban minden jelenlévőt lefényképez.
Élénk társalgás folyik, lassan már sötétedik, mire elindulunk. Egy rózsaszín trikót és hozzáillő fülbevalót viselő cserfes kamaszlány utánunk integet még a sarokról és hív, hogy jöjjünk vissza nemsokára.
Persze, hogy visszamegyünk. Hát te?