Olaszország: még mindig a kínzás elleni törvényre várva

Olaszország régóta képtelen büntetőjogba foglalni a kínzás büntetését. Az Antigone elnöke a tárgyban született és a parlamentben megrekedt ikszedik törvényjavaslatról, valamint arról beszél, mennyire fontos volna megtörni az erőszak körét.
Olaszország régóta adós a kínzás megelőzésével és kiküszöbölésével kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítésével, holott számos nemzetközi egyezmény kötelezővé teszi a kínzás büntetőjogi szankcionálását.

Olaszország mulasztása

Az 1984-es Kínzás Elleni Egyezmény és az 1953-as Emberi Jogi Egyezmény a legfontosabb nemzetközi egyezmények közé tartoznak. Olaszország mindkettőt aláírta, és ezzel elkötelezte magát a betartásuk mellett. Ráadásul ugyanez a kötelezettség a legfőbb olasz törvényben is megtalálható. Az Alkotmány 13-dik cikke rendelkezik a kínzás büntetőjogi tényállásáról, nevezetesen arról, hogy a kínzás tette büntetőjogi felelősségre vonást von maga után.

Az illetékes nemzetközi intézmények többször is felrótták Olaszországnak azt a törvényhozói mulasztást, hogy még mindig nem vezették be a kínzás bűntettét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is számos döntésében (például a Saba és a Cestaro ügyben) elítélte Olaszországot, és ide tartoznak az Asti börtön két elítéltjének megkínzásával kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények is.

Ám az elmúlt évek számos próbálkozása, illetve a civil szervezetek, így az Antigone nyomása ellenére a kínzást büntetőjogi tétellé nyilvánító ikszedik törvényjavaslat is messze van még attól, hogy megszavazzák, ugyanis hónapok óta megrekedt a parlamentben.

Mi történt a már beterjesztett kínzásról szóló törvénnyel?

Patrizio Gonnella, az Antigone elnöke így nyilatkozott nemrég egy interjúban: "A kínzást bűncselekménnyé nyilvánító törvényjavaslat tavasz óta a Parlamentben rekedt, akkor szavazták ugyanis meg és küldték tovább a Szenátusnak. A kormány az elmúlt hónapokban a 'melina' eszközével élt, azaz egy olyan, különféle sportokban is alkalmazott obstruáló technikával, amivel le lehet lassítani a mérkőzéseket (például úgy, hogy véletlenül sem engedik át a labdát az ellenfélnek, nehogy az pontot találjon szerezni). Megint elaltatták, meghiúsították a vitát. Van egy ilyen régi közhely - amely, mint a közhelyek általában, egyáltalán nem is igaz, - hogy ha a kínzás bűncselekmény lenne, az lehetetlenné tenné a rendőrség munkáját. Semmi sem áll távolabb a valóságtól: a kínzás bűncselekménnyé nyilvánítása éppenséggel megvédi mindazokat a rendőröket és csendőröket, akik a törvényeket betartva végzik a munkájukat."

Gonnella amellett, hogy kifejtette, hogy a kínzást lehetetlen megelőzni anélkül, hogy bűncselekménnyé nyilvánítanák az elkövetését, és ezért egy ilyen törvény azonnali elfogadására szólított fel, arra az aggasztó tényre is rámutatott, hogy a szóban forgó törvényszöveg sokat veszített az erejéből a parlamenti viták során.

A legutóbbi változatokban a kínzás bűntette általános kategóriaként van feltüntetve és nem olyan módon, mint amit kifejezetten hatósági személy követ el. Gonnella szerint "kulturális forradalomra" volna szükség ahhoz, hogy végre a jelentőségéhez mérten foglalkozzanak az egyéneknek a bármiféle állami visszaéléssel szembeni védelmével, amelyek közül feltehetően a kínzás messze a legrettenetesebb.

Meddig kell még arra várni, hogy meghozzanak egy ilyen törvényt Olaszországban?

Írd alá az Antigonenak a kínzás bűncselekménnyé nyilvánítását szorgalmazó petícióját.