Egy hágai bíró érvénytelennek mondta ki a holland adatmegőrzési törvényt

Korszakalkotó ítélet született Hollandiában: a Hágai Kerületi Bíróság hatálytalanította a holland adatmegőrzési törvényt. A döntés a Holland Emberi Jogi Jogászok Bizottsága és hat másik szervezet kérésére született.

2015. március 11-én az előzetes intézkedésben eljáró hágai bíró érvénytelenítette a holland adatmegőrzési törvényt. Az ítélet azonnali hatállyal megszünteti a telefonos és internetes szolgáltatók abbeli kötelezettségét, hogy bűnügyi nyomozás céljából 12 illetve 6 hónapon át őrizzék meg a kliensek adatforgalmi és helyzeti adatait.

Széles koalíció

A kérelmet a Holland Emberi Jogi Jogászok Bizottságának Közérdekű Pereskedési Projektje(PILP-NJCM), a Privacy First (első a magánszféra) Alapítvány, a Holland Védőügyvédek Szövetsége (NVSA), a Holland Újságírók Szövetsége (NVJ), a BIT internetes szolgáltató, valamint a VOYS és a SpeakUp távközlési szolgáltatók nyújtották be. Az eljárást az amszterdami Boekx Attorneys folytatta le.

A PILP-NJCM azért vett kérelmezőként részt a holland állam elleni ügyben, mivel az adatmegőrzési törvény súlyos következményekkel jár mindazok emberi jogaira nézve, akik élnek az elektronikus kommunikációs eszközökkel, így a semmiféle bűncselekménnyel sem gyanúsított állampolgárokat is érintik. A PILP-NJCM szakértői fogalmazták meg a beadvány emberi jogokkal kapcsolatos fejtegetéseit.

A holland állam nemigen vett tudomást az Európai Bíróság ítéletéről, amelyik úgy hazavágta a holland törvény alapjául szolgáló adatmegőrzési uniós irányelvet. A PILP-NJCM önmagában is elfogadhatatlannak tartotta egy súlyosan jogsértő állapot minden biztosítékot nélkülöző fenntartását.

Törvénytelen az adatok megőrzését kérni

A 2009-es holland adatmegőrzési törvény a 2006-os uniós irányelven alapul, amelyet a 2004-es madridi és a 2005-ös londoni terrortámadásokra fel hoztak, hogy a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem során beszerezhetővé váljanak bizonyos adatok. 2014 áprilisában az Emberi Jogok Európai Bírósága teljes mértékben, visszamenőleges hatállyal jogellenesnek minősítetteaz irányelvet. A holland állam ennek ellenére fenntartotta a törvényt.

Az előzetes intézkedésben eljáró bíró mostani ítéletében kimondta, hogy jelenlegi formájában az adatmegőrzési törvény sérti a magánélet és a családi élet tiszteletéhez, az otthon és a kommunikáció szabadságához fűződő jogot, valamint ellentmond a személyes adatok védelmének (ld. az EU Alapjogi Chartájának 7-dik és 8-dik cikke), ugyanis nem szorítkozik a (kizárólag) súlyos bűncselekmények elleni küzdelemben 'feltétlenül szükséges' eszközökre.

Ahhoz, hogy igazolni lehessen, miért ütközik a törvény ezekkel a fontos alapjogokkal, objektív kritériumok alapján kellene rendelkeznie arról, hogy az illetékes nemzeti hatóságok mennyire férhetnek hozzá, és mire használhatják fel az adatokat. A bíró szerint azonban az adatmegőrzési törvényben nem szerepelnek ilyen kritériumok. Emiatt az adatok kizárólag terrorcselekmények és bűncselekmények felderítésére és üldözésére használhatók fel, mely esetekben előzetes letartóztatást rendelhet el a bíróság. Ugyanez a helyzet az olyan, kevésbé súlyos bűncselekmények esetén, mint a biciklitolvajlás, ahol azonban nem igazolható az elkövető magánszférájába történő beavatkozás.

A törvény továbbá nem tartalmaz biztosítékokat arra nézve, hogy ténylegesen a 'feltétlenül szükséges' mértékűre korlátozódik a személyes adatok hozzáférhetősége. Ez annál is nagyobb problémát jelent, mivel, a bíró szerint, a megőrzött adatok hozzáférhetőségét egyelőre nem szabályozzák bírói vagy független közigazgatási hatóság által gyakorolt előzetes ellenőrzés révén. Márpedig az Ügyészi Szolgálat nem tekinthető ilyen független közigazgatási hatóságnak, jelentette ki a bíró.