Miért harcol a kormány a civil szervezetek ellen Magyarországon?

A magyar kormány, miközben szorosabbra fűzte a kötelékeit Putyinnal, háborút indított a civil társadalom ellen, hogy elnémítsa az utolsó szabad és kritikus hangokat.

Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek még van mit tanulnia Putyin elnöktől a politikai elnyomás terén, de már jó úton halad. Első kormányzati ciklusa alatt bevezette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a demokratikus fékek és ellensúlyok struktúráját gyengítő alkotmánymódosításokat vitt keresztül, és elérte, hogy a minden eddiginél jobban elharapódzzon a korrupció. A kormányzat közvetlen ellenőrzése alá vonta a független intézményeket és a sajtó legjavát, és a kormányzó párt, a Fidesz érdekei szerint átalakította a választási rendszert. Nemcsak az ellenzék gyengesége, hanem ezek a fejlemények is jelentősen hozzájárultak Orbán pártjának elsöprő erejű áprilisi győzelméhez.

Az uralkodó elit következő célpontja láthatóan a független, kritikus hangvételű civil társadalom. Akárcsak Oroszországban, a kormánypártiak rágalomhadjáratot indítottak a nemzetközi támogatásokból működő kormány-kritikus civil szervezetek ellen. A vád: valójában idegen hatalmak ügynökei vagyunk. A politikai másként gondolkodást többnyire hazaellenesnek nyilvánítják: a kormány egyik sajtóanyaga mindenfajta bírálatot “Soros György által pénzelt” “Magyarországellenes támadásnak” nevez.

A szóbeli támadást hamarosan intézményes zaklatás követte. A kormány megpróbálja elzárni a független NGO-k nemzetközi támogatási csatornáit. Soros György Nyílt Társadalom Alapítványán kívül főleg az EEA és a Norvág Alap szúrja az Orbán-kormány szemét. Ezeknek a norvég, izlandi és liechtensteini forrásokból érkező támogatásoknak a célja a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Gazdasági Térségben (European Economic Area, EEA). A norvég kormány május 24-vel felfüggesztette a kifizetéseket, miután Magyarország megsértette az Alapok szétosztásával és e folyamat ellenőrzésével kapcsolatos megállapodásokat. Nem szűntették meg ugyanakkor a Civil Támogatási Alapot, melynek nem a kormány, hanem egy független NGO-kból álló konzorcium a felelőse.

A Miniszterelnökség vezetője, Lázár János azzal vágott vissza, hogy nyílt levelet küldött a norvég kormánynak. Ebben azzal vádolja a norvég kormányt, hogy az állítólag ellenzéki pártokhoz kötődő NGO-k támogatásával beleavatkozik a magyarországi politikába. Lázár ráeresztette a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) a norvég civil támogatásban részesülő szervezetekre, hogy a körükben vizsgálódjék. A mögöttes politikai szándékot legfőképpen az az írás teszi egyértelművé, amely ebből az alkalomból ismét kikerült a KEHI a honlapjára: a cikk szerint a “balliberálisok” és a “homoszexuálislobbi” áll a Norvég Civil Támogatási Alap mögött. A KEHI-vel való együttműködést megtagadó NGO-k sokat kockáztatnak: felfüggeszthetik az adószámukat, hosszabb távon pedig a létezésük a tét. A norvég kormány, és rögtön utána az amerikai is, rendkívül aggasztónak nevezte ezt az eljárást.

A Norvég Civil Alapból számos magyarországi NGO kapott támogatást a civil társadalom megerősítésére, hogy a szervezetek elősegítsék a társadalmi igazságosság megteremtését, a demokrácia kibontakozását és a fenntartható fejlődést. Igaz, hogy a támogatott szervezetek többsége élesen bírálta az Orbán-kormány demokráciaellenes lépéseit, csakhogy ezt korántsem az ellenzéki pártok bábjaiként tették, ahogy azt Lázár állítja: legtöbbjük ugyanilyen hévvel bírálta a korábbi kormányok politikáját. A saját szervezetem, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) például magának Orbán Viktornak biztosított jogi képviseletet, amikor 2007-ben abszurd rágalmazási pert indított ellene a szocialista kormány. Akkoriban is ugyanezekből a forrásokból kaptunk támogatást, Orbán mégis simán elfogadta a segítségünket. Mindvégig ugyanazokért az ügyekért és elvekért küzdöttünk, függetlenül attól, éppen melyik kormány volt hatalmon.

Nem mondható el ez ugyanakkor azokról a „civil” szervezetekről, amelyek vaskos összegeket kaptak a kormánytól, hogy őket életető gyűléseket szervezzenek, vagy rágalomhadjáratot indítsanak az ellenzék ellen a választási kampány idején. Legjobb példa erre a Csizmadia László vezette Civil Összefogás Fórum (CÖF). Csizmadia történetesen a kormány legfőbb támogatást nyújtó szervének, a Nemzeti Együttműködési Alapnak (NEA) elnöke is egyben. Emellett ő a tízezreket megmozgató „Békemenetek” egyik szervezője is, ahová busszal szállítják a vidéki résztvevőket a fővárosba, hogy látványossá tegyék a kormány támogatottságát. A Nemzeti Együttműködési Alap előszeretettel nyújt támogatást az uralkodó párt tagjai által vezetett szervezeteknek és kormánypárti sajtótermékeknek egyaránt.

Valószerűtlen, hogy a kormányzati politikusok el is hinnék, amiket összehordanak a nemzetellenes összeesküvésen munkálkodó NGO-król. Részben azért indították ezt a kíméletlen támadássorozatot, hogy közvetlen kormányzati ellenőrzés alá vonják az élet minden területét, és ennek érdekében felszámolják, vagy legalábbis gyengítsék azokat a pénzforrásokat, amelyeket nem ők uralnak. Rendkívül fontos a Nyílt Társadalom Alapítványhoz vagy a Norvég Civil Támogatási Alaphoz hasonló donor-szervezetek szerepe a civil szervezetek fejlődésében, a kapcsolatok kiépítésében, tehát abban, hogy egy olyan erős civil társadalom alakulhasson ki, amelyik képes elérni, hogy a társadalom fellépjen az emberi jogok sérelme ellen, a kormányzat pedig átláthatóbbá és elszámoltathatóvá váljék. Orbán, aki egykor maga is részesült Soros-ösztöndíjban, ráébredt, mekkora veszélyt jelent sarjadó birodalma számára egy erős civil társadalom.

Péter Sárosi