#ToObeyOrNotToObey – Kiszivárogtatók: törvényt szegnek, mégis védjük meg őket?

A kiszivárogtatók a megítélésük szerint törvényellenesen vagy rendkívül etikátlanul működő cégek, kormányintézmények és egyéb szervezetek belső ügyeit teregetik ki.

Sokféle visszaélés gyanúja miatt dönthetnek úgy a kiszivárogtatók, hogy napvilágra hoznak bizonyos információkat. Ezek közé tartozik a közérdek vagy a közbiztonság veszélyeztetése, a csalás, a korrupció, a személyes adatokkal való visszaélés, a magánjellegű információk jogellenes használata valamint a hűtlen kezelés. Lévén kötelességszegéssel kapcsolatosan tájékoztatják a nyilvánosságot, bizton számíthatnak a munkáltatójuk bosszújára. Könnyen elveszíthetik az állásukat, esetleg zaklatja őket a főnökük, vagy akár be is perelhetik őket.

Meddig megy el a Bizottság?

Előfordul (bár nem feltétlenül), hogy a törvénytelen vagy etikátlan magatartást a nyilvánosság elé táró kiszivárogtatók maguk is törvénysértést követnek el: olyan adatbázisról töltenek le információkat, amelyhez elvileg nem férhetnének hozzá, illegális felvételt készítenek, bizalmas jellegű információkat adnak ki. Ilyenek miatt összeütközésbe kerülhetnek a törvénnyel, büntetőeljárás indulhat ellenük.

Az Európai Bizottság a múltkoriban nyilvános konzultációt tartott a kiszivárogtatók védelméről. A Bizottság álláspontja az, hogy a kiszivárogtatók a törvénytelen tettek illetve mulasztások feltárásával elejét vehetik a közérdek megsértésének. Cselekedeteiket tehát alapvetően jóhiszeműnek tartva a Bizottság a kiszivárogtatók védelmének erősítését tervezi. A kérdés csak az, hogy meddig mennek el ebben? Vajon csak a tökéletesen törvényesen eljárókat óvják majd a munkahelyi bosszúval szemben, vagy többféle helyzetre is kiterjedne a védelem?

Szélesíteni kell a jogszabályok hatáskörét

Fontos leszögezni, hogy a jelenlegi jogszabályok általában csak a törvényesen eljáró kiszivárogtatókat védik meg a munkahelyi támadásokkal szemben és nem vonatkoznak azokra az esetekre, amikor törvények megszegésével adnak ki információkat. A Liberties szerint a törvénynek ilyen helyzetekre is ki kellene terjednie. Úgy véljük, egyértelműen ki kellene mondania, hogy két fontos körülmény fennállása esetén a kiszivárogtatók nem büntethetők az általuk elkövetett törvényszegésért. Az egyik ilyen feltétel, hogy a kiszivárogtató hozza nyilvánosságra az általa szerzett információkat, és hogy a vonatkozó törvénytelenséget másképp nem, csakis a törvények megszegésével lehetett feltárni. A másik pedig az, hogy a törvényszegéssel okozott ártalmak legyenek arányosak a közérdek számára hozott haszonnal.

Álláspontunk szerint tehát a kiszivárogtatók törvényszegés esetén is védelmet érdemelnek, ám csak bizonyos körülmények között. Ezt pedig az indokolja, hogy nem közönséges jogsértőkről van szó. A közönséges jogsértők ugyanis a saját érdekeiket szem előtt tartva, a saját hasznukra szegik meg a törvényt. A kiszivárogtatók ezzel szemben a közérdeket szolgálják a törvényszegéssel, miközben kockára teszik a jövedelmüket, a szabadságukat és a mentális egészségüket. Őket inkább bátorítani volna érdemes. Egyelőre azért nincsenek elegen, mert a fennálló jogszabályok vagy semmiféle védelmet sem biztosítanak a számukra, vagy sok bizonytalanságot hagynak azzal kapcsolatban, milyen esetben védenék meg őket.

A törvénysértésről...

Van, akit esetleg zavarba ejti ez az érvelés. Ellenezheti, mondván törvénysértőkkel van dolgunk, akik ráadásul néha nem csak saját magukat teszik ki veszélynek - ami szívük joga -, hanem a közérdeket is kockáztatják. Végső soron az általuk kiszivárogtatott információk jó okkal minősülnek bizalmasnak. Azzal, hogy napvilágra hozzák őket, nemzetbiztonsági kockázatot idéznek elő vagy sérthetik az állam gazdasági érdekeit. Végül is honnan tudhatná egy kiszivárogtató, mikor esik olyan súllyal latba a tette révén szolgált közérdek, hogy igazolja az általa elkövetett törvényszegést?

Hozzá lehetne még ehhez tenni, hogy a kiszivárogtatók azért szegik meg a törvényt, mert azt hiszik, hogy erkölcsileg igazolható, amit elkövetnek. Az emberben felmerülhet, hogy akkor erkölcsileg igazolható volna, ha ő maga követ el törvénysértést, amennyiben súlyosan igazságtalannak tart egy jogszabályt (például, hogy adót kell fizetnie). Csakhogy nincs az az emberi jogi ügyvéd, aki tűzzel-vassal megvédene valakit a jogi következményektől, ha az erkölcsi ellenérzések okán nem fizeti be az adóját. Hát nem méltánytalanság ez? És valóban olyan jó ötlet a Liberties részéről, hogy arra bátorít egyeseket, azaz a potenciális kiszivárogtatókat, hogy törvénysértést kövessenek el a saját belátásuk szerint?

Ezek egytől egyig fontos kérdések. Ám vegyük észre, hogy erősebb védelmet kérni a kiszivárogtatóknak nem ugyanaz, mint azért kampányolni, hogy bárki mentesülhessen a tettei jogi következményeitől. Továbbra is úgy tartjuk, hogy ha valaki, mint kiszivárogtató, védelmet igényel, az illetőnek bizonyítania kelljen, hogy a tette hasznos volt a társadalom számára. Egy potenciális kiszivárogtatónak tehát így is számolnia kellene azzal, hogy eljárás indulhat ellene. Mindössze amellett érvelünk, hogy bizonyos rendkívüli helyzetekben igazolható a törvények megszegése. Ezek mindenképpen kivételes eseteknek minősülnek. Ilyen például az, ha valaki életet ment azzal, hogy jogellenesen adatokat szerez egy nyugdíjalap hibás kezeléséről, és ezeket ki is adja, mielőtt még beütne az igazi baj. Nem tartozik viszont ide az az eset, ha a törvényszegést az motiválja, hogy az elkövető nem ért egyet egy olyan bevett és általánosan elfogadott jogszabállyal, mint hogy mindenki köteles adót fizetni.

Saját álláspont

Lehet, hogy ez sem hangzik elég meggyőzően, és nem ad választ minden kérdésre. Tegyük fel, hogy a Liberties emberi jogokért kiálló munkatársai úgy gondolják, hogy az embernek erkölcsi kötelessége engedelmeskedni a törvényeknek, miközben bizonyos ritka esetekben megengedett a törvénysértés. De ugyan miért volna erkölcsi kötelességünk a törvények tisztelete? Miért is kellene betartanunk olyan törvényeket, amiket mások a mi beleegyezésünk nélkül hoztak?

Talán meglepő, hogy korunk legnagyobb gondolkodói között sincsen egyetértés azzal kapcsolatban, miért kellene engedelmeskednünk a törvényeknek. Sorozatunk következő cikkeiben néhány filozófiai elméletet ismertetünk majd ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Arról is lesz szó, hogyan viszonyulnak ezek az elméletek a törvényszegő kiszivárogtatókhoz, és milyen körülmények között tartják igazolhatónak a törvénysértést. Nem gondoljuk, hogy bárkinek is el kellene fogadnia a bemutatandó elméleti megközelítéseket. Mindössze arra buzdítjuk az olvasót, alakítsa ki a saját álláspontját a szóban forgó problémával kapcsolatban.