Mi döntjük el: Közvetlen versus képviseleti demokrácia: ki hozza a döntéseket?

Mindenkinek joga van beleszólni a mindannyiunk életét mélyen érintő közös döntésekbe, ám sokan inkább a családjukkal töltik az idejüket ahelyett, hogy áfaszabályok és kereskedelmi rendeletek rejtelmeibe mélyednének.

#MiDöntjükEl (#WeDecide) sorozatunk negyedik részében arról volt szó, hogy sokak szerint csak a közvetlen demokrácia igazi demokrácia. Az már egy kompromisszum, ha képviselőket ruházunk fel azzal a hatalommal, hogy helyettünk döntsenek - az eszméink és a valóság között köttetett kompromisszum. Szeretnénk ugyan magunk meghozni a minket érintő döntéseket, csakhogy nincsen ehhez elegendő erőforrásunk. Valakinek kenyeret is kell sütni, megszerelni az elromlott mosógépet, utakat építeni, csonttöréseket gyógyítani és így tovább - ha mindannyian tájékozott döntést akarnánk hozni mindazokban az ügyekben, amelyek közös döntést igényelnek, a végén még éhen halnánk. Vagy legalább is be kéne érnünk egy lerobbant mosógéppel. Ezért az időmegtakarítás kedvéért (és a pénzzel való spórolás miatt is, hiszen a nagyszabású népszavazások sokba kerülnek ám!), meg hogy ki-ki a saját dolgaival foglalatoskodhassék, képviselőket hatalmazunk fel arra, hogy bizonyos döntéseket meghozzanak helyettünk.

Azok közül, akik így gondolkodnak, van, aki úgy véli, hogy míg régebben valószínűleg jól vette ki magát, ha pár ezer embert azért fizettek, hogy a nevünkben meghozzák a közös döntéseket, ma már nem ez a helyzet. A technológiai fejlődés mostani szintjén simán hozzájutunk az információkhoz, és sokkal olcsóbb lett egy népszavazás lebonyolítása. Európában szinte mindenki rendelkezik könnyű internet hozzáféréssel, elég, ha viszonylag biztonságos online platformokat alakítanak ki, és bárki leadhatja otthonról vagy az okostelefonján keresztül a szavazatát. Ezért sutba vághatjuk a régi kompromisszumot, hogy a jogunkkal élve közvetlenül magunk hozhassuk meg a közös döntéseket.

Valóban ez a helyzet? A képviseleti demokrácia mindössze egy szomorú, ám szükséges kompromisszum volna, amelyet a hatékonyság végett kell (vagy kellett) meghoznunk? Tényleg a közvetlen demokrácia volna a demokrácia egyetlen igazi formája?

Ne feledjük, hogy a demokrácia nem más, mint "az a rendszer, amelyik érdemes rá, hogy erkölcsileg támogassuk". A képviseleti demokráciák egyrészt láthatólag igen jól működnek: elég hatékonyan képesek megoldani a problémákat, és mivel a legtöbben általában elfogadják a képviselők által hozott döntéseket, meglehetősen stabilak is. És nem csak, hogy jól működnek, de arra is érdemesek, hogy erkölcsileg támogassuk őket, mivel a nyilvánosság előtt egyenlőkként bánnak az emberekkel, és mindenki érdekét figyelembe veszik. Másrészt azonban ugyanezen demokráciákban erodálódik a demokratikus intézményekbe vetett bizalom, egyre kevesebben mennek el szavazni, és a szakpolitikák kialakítása mind inkább elszakad a hétköznapi emberektől és az ő szempontjaiktól. Az ilyen problémákra muszáj valamilyen megoldást találni. Csakhogy abból, hogy jó volna orvosolni a képviseleti demokráciák jelenlegi hiányosságait, még nem következik, hogy el kellene vetni a képviseleti elvet. A képviselet ugyanis nem egy szomorú, ám szükséges kompromisszum.

Miközben mindenkinek joga van hozzá, hogy beleszóljon az életfeltételeinket mélyen érintő közös döntésekbe, a kereskedelmi áfaszabályok tanulmányozása helyett sokan szívesebben töltik az idejüket a családjukkal. Kevesen akarnának akár 10 percet fordítani esténként arra, hogy miután bejelentkeztek a központi népszavazási platformra, sorra klikkelgessenek a legjobbnak tűnő jogszabályi verziókra. Nem volna igazán meggyőző azzal érvelni, hogy aki erre nem képes, az egyszerűen lusta, és nem érdemli meg, hogy figyelembe vegyék az elképzeléseit. Végül is teljesen érthető, ha valaki a családjával (vagy szinte akármi mással), de nem különféle kereskedelmi szabályokkal szeretné tölteni az idejét. Nagyon is jogos kívánalom, hogy másokat fizessünk meg azért, hogy a kereskedelmi szabályokat tanulmányozzák és egyszersmind figyelembe vegyék az értékrendünket és az érdekeinket, amikor döntésre kerül a sor, mi pedig addig a szeretteink kedvét kereshessük. Ha véget vetünk a képviseletiségnek, ennek és más hasonló jogos vágyainknak az érvényességét kérdőjelezzük meg.

Ráadásul egy tisztán közvetlen demokráciának rengeteg hátulütője van, és ezek semmivel sem érdektelenebbek, mint amilyenekkel a képviseleti demokrácia küzd. Először is egy népszavazáson csak korlátozott számú opció szerepelhet a szavazólapon. Arra pedig nincsen lehetőség, hogy együtt kitaláljuk, mely szakpolitikai megoldások felelnének meg mindenkinek. Másodszor, mivel az állampolgároknak nincsen szavazótáboruk, nem kérhető számon rajtuk, hogy figyelembe veszik-e mindenki igényeit. Ha népszavazásokon dőlnek el a kérdések, nagy rá az esély, hogy a többség zsarnoksága győzedelmeskedik.

Ettől azonban még nem kell teljességgel elvetnünk a közvetlen demokráciát. Tényleg bajok vannak a képviseleti demokráciával. Fontos volna, hogy visszatérjen a demokráciába vetett bizalom, hogy mindenki láthassa, a döntéshozók odafigyelnek a szempontjaikra. Az a helyes, ha a követlen és a képviseleti demokrácia kiegészíti egymást.

Egy negatív beállítottságú olvasóban felmerülhet a kifogás, hogy minek akarunk két olyan rendszert kombinálni, amelyekről éppen az imént bizonyítottuk be, hogy száz sebből véreznek. Csakhogy nem volna igaza. Ha csak lisztje vagy csak élesztője van az embernek, nem tud jó kenyeret sütni. Ám ha mindkettő (és még pár egyéb hozzávaló), akkor talán igen.

Egy tisztán közvetlen demokrácia vagy egy tisztán képviseleti demokrácia nem lehet jó demokrácia. Ám ha kombináljuk őket és még hozzáadunk egy kis szabad médiát meg egy egészséges civil társadalmat, akkor megkaphatjuk, amire szükségünk van.

Érdekelne minket a véleményed. Szerinted jobb volna, ha Európában közvetlenebbé válna a demokrácia? Ha igen, milyen ügyekben kellene népszavazással dönteni, és miért? Szólj hozzá a Facebook bejegyzésünkhöz, vitasd meg velünk és olvasóinkkal az elképzeléseidet! És feltétlenül térj ide vissza a jövő héten, hogy Mi döntjük el sorozatunk zárócikkét is elolvashasd, amelyben az EU-ról lesz szó.