#MeAndMyRights: A magánszféra védelmének köszönhetően újulnak meg az elgondolások és a törvények a demokráciákban

Sorozatunk jelen cikke arról szól, hogy a magánszféra védelme nélkül megcsappanna az új elképzelések és törvények száma. Ettől képesek a véleményvezérek és a társadalmi változások előidézői felkavarni az állóvizet és befolyásolni a közvéleményt.

Előző cikkemben ismertettem a társadalmi kontroll lényegét: az ember szabálykövető lény, a többségi elképzelésekhez tartjuk magunkat, főleg ha azt hisszük, figyelnek bennünket. Nem kizárt, hogy ennek evolúciós oka van. De biztos akad, aki úgy érzi, valami hibádzik ebben az elméletben. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik éppenséggel ki akarnak tűnni a tömegből. A tudományos, a politikai és a vallási életben is találkozunk szélsőségesekkel és radikálisokkal, akik szándékosan provokálják és ezzel megváltoztatják a közvéleményt. Vannak barátaink, akik abban lelik örömüket, hogy megszegik a szabályokat és megkérdőjelezik a társadalmi konvenciókat. A jó oktatási rendszer arról ismerszik fel, hogy kritikus gondolkodásra, a hagyomány és a elfogadott vélekedések bírálatára ösztökél. Vajon miért nem tartják magukat a többségi normákhoz a kívülállók? Hogy-hogy rájuk nem vonatkozik a társadalmi kontroll? Hát, ami azt illeti, ha az emberi viselkedés leírására úgy, ahogy van, alkalmas volna a társadalmi kontroll elmélete, akkor soha semmi sem változott volna, hiszen mindig mindenki a többségi elgondolásoknak megfelelően viselkedne. Vagyis máig boszorkányokat égetnénk, gyerekeket dolgoztatnánk és rabszolgákat tartanánk.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

A kérdésre a szociálpszichológia és ezen kívül még egy tudományág, a közvélemény kialakulását a korai szociálpszichológiai kutatásokra alapozva vizsgáló kommunikációs ismeretek nyújtanak válaszokat. Leegyszerűsítve az ilyen elméletek azt állítják, hogy van embereknek egy meghatározott csoportja - nevezzük őket "véleményvezéreknek" - amelyikbe politikusoktól, aktivistáktól, vallási vezetőktől kezdve, újságírókon, vállalkozókon keresztül akadémikusokig különféle személyek tartoznak. Az bennük a közös, hogy annyira meg vannak győződve a maguk igazáról, hogy önmagában a társadalmi kontroll nem tudja visszafogni őket annak hangoztatásától. Az ilyen véleményvezérek idővel másokat is megnyerhetnek maguknak és végül a társadalmi többséget is meggyőzhetik arról, hogy mint hagyományt vagy törvényt az ő elképzeléseiket kövessék.

De hogyan tudja egy kisebbség befolyásolni a többséget? Az ilyen folyamatok két szakaszra bonthatók. Az elsőben a véleményalkotók a főszereplők, akik új elképzelésekkel, ötletekkel rukkolnak elő. Például kitalálnak egy új szabályt vagy egy újfajta eljárást: ezentúl hasznosítsuk újra a hulladékokat és óvjuk a környezetünket, ne engedjük meg, hogy egy férj elverhesse a feleségét, dobjunk be annyi pénzt a közösbe, amennyiből kitelik az ingyenes egészségügyi ellátás, tiltsuk be a vegyi fegyvereket. A társadalom irányításával kapcsolatos ilyesféle új szabályok kialakítását nevezhetjük akár társadalmi innovációnak.

A második szakasz az új ötletek megszületését követő nyilvános vitából áll. Miután a véleményvezérek a nyilvánosság elé tárják az elképzeléseiket, az emberek döntenek róla, hogy elfogadják vagy elvetik-e őket. Olykor évekig tart, mire az új gondolatok elterjednek és az egész társadalom felkarolja őket. De előfordul, hogy sosem válnak népszerűvé. És olyan is van, hogy az elfogadott elképzelések egyáltalán nem válnak a társadalom hasznára: ilyen például a faji felsőbbrendűség eszméje vagy a kölcsönösen biztosított megsemmisítés.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Mi köze mindennek a magánszféra védelméhez? Ne felejtsük, a véleményvezérek olyan személyek, akik annyira meg vannak győződve az elképzeléseik helyességéről, hogy a társadalmi kontroll sem képes elhallgattatni őket. A kutatók arra jutottak, hogy az új gondolatok leginkább akkor bírnak meggyőző erővel, ha egyértelműen, következetesen és rámenősen adják őket elő. A véleményvezéreknek sokszor hónapokba vagy akár évekbe telik, hogy az elképzeléseiket a környezetükben kipróbálva, olyanokon, akikben megbíznak, addig finomítsák, amíg biztosak nem lesznek benne, hogy hibátlan az érvelésük. Csak ekkor fognak nyugodt szívvel előállni az elgondolásaikkal és a nyilvánosság előtt megvédeni őket. Számos, mára magától értetődően hasznosnak tekintett társadalmi vagy jogi szabály valamikor visszatetszést, felháborodást váltott ki. Ilyen például a rabszolgaság eltörlése, a "faji" egyenlőség bevezetése, a családon belüli erőszak büntethetővé tétele, a homoszexualitás büntethetőségének megszüntetése, az állati jólét elve; illetve újabban a közösségi finanszírozás, a közösségi gazdaság, az újrafeldolgozás, az emberi jogok, a közösségi média, az információszabadság, a globalizáció, a szociális vállalkozások és a környezetvédelem. Az új elképzelésekhez szükséges kutatás, fejlesztés, majd végső formába öntésük csakis a magánszféra védelme esetén lehetséges.

Ám nem csak a kialakításuk igényli a magánszféra védelmét: az új elképzelések el sem tudnának terjedni nélküle. Mint tudjuk, a legtöbb ember számára a többség véleménye, a társadalmi szabályok az irányadók. A társadalmi kontroll az oka annak, hogy az emberek általában nem vallják be, ha komolyan megfontolnak ellentmondásos híreket, véleményeket. A magánszféra védelme nélkül senkinek sem állna lehetőségében együtt kutatni, vitákat folytatni olyanokkal, akik feltehetően nem fognak ferde szemmel nézni rájuk, és így bízhatnak abban, hogy szabadon, a társadalom ellenőrző tekintetétől mentesen folytathatják a tevékenységüket. "Elrettentő hatásnak" vagy a "hallgatás spiráljának" is szokták nevezni azt, amikor sérül a magánszféra védelme, és ezért az emberek kénytelenek öncenzúrát gyakorolni.

Egy demokráciában a közvéleménynek megfelelően hozzák, vonják vissza, illetve módosítják a politikai intézkedéseket. Társadalmi innováció nélkül nincs demokrácia. A magánszféra védelme nélkül pedig nincsen társadalmi innováció.

Ha alaposabban meg akarod érteni ezeket a kérdéseket, vagy szeretnél utánanézni, milyen tényekre és kutatásokra támaszkodtunk a cikkben, itt a teljes jelentésünket elolvashatod arról, hogyan értelmezhető a 'Biztonság az emberi jogokon keresztül'.