#MeAndMyRights: A magánszféra védelméhez való jogunk nem a titkolódzásról szól

A kormányok folyton azt hangoztatják, hogy akinek nincsen semmi rejtegetnivalója, annak nem kell tartania a tömeges megfigyeléstől. Mitől olyan hatásos ez az amúgy félrevezető és álságos érvelés? És hogyan tudjuk megcáfolni?

Nyáron egyik este, amikor hazaértem, nyitva találtam a barátnőm laptopját. A csajom megbízik bennem, ezért nem különösebben ügyel a magánszférája védelmére. Belép egy csomó weboldalra, aztán úgy hagyja a gépet. Nyitva marad a Facebook, a Gmail és a Linkedin fiókja, a New York Times-os előfizetése, az Amazonon és a helyi könyvtárnál nyitott fiókja, a Spotify-fiókja meg a személyes profilja az egészségbiztosító oldalán. Állítólag Oscar Wild mondta: "Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem." Hát ki vagyok én ahhoz, hogy vitába szálljak egy ilyen nagy elmével?

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Szóval végignéztem a barátnőm személyes üzeneteit a Facebookon meg a gmailes levelezését. A barátnőivel elég sokat beszélnek rólam. Remek csávónak tart, de nem bírja, hogy folyton témát váltok, amikor a jövőnkről kezd el beszélni. Kíváncsi voltam, miket olvas a New York Times oldalán: nagyon komoly cikkeket találtam Trumpról, az Európában élő muszlim nőkről, a burkini viseletéről, meg mindenféle pletykát hírességekről, például, hogy hogyan nyerte vissza az alakját Pilates- meg jógagyakorlatokkal szülés és szoptatás után az egyik színésznő. Azt is lecsekkoltam, milyen könyveket kölcsönzött ki mostanában: gazdaságtan, kommunikációs stratégiák, hogyan legyünk jó vezetők, terhesség és szoptatás. Következett a Spotify-fiókja: a zenékről, amiket hallgat, mindjárt eszembe jutott, mennyire különbözik az ízlésünk: Drake, Mariah Carey, Kanye West, Fink, 2 Unlimited, Spice Girls. Végignéztem, mi mindenre keresett rá a böngészőben. A BBC News portálján sokat olvas Európa jövőjéről, a migrációs válságról és a terrorizmusról. Aztán arról is, milyen neveket lehet adni a babának. Végül nem állhattam meg, hogy ne ellenőrizzem: vajon nem titkol-e el előlem valamilyen egészségügyi dolgot? Kiderült, mennyire érdekli, milyen terhességi szolgáltatásokra jogosult a biztosítása alapján. Azt hiszem, beszélnünk kell.

Elég gáz egy ilyen csávó, igaz? Mint valami kopó. Nos, a tömeges megfigyelés mindezeket az információkat, de ennél még többet is (például, hogy hol tartózkodik, merre jár valaki) kiszolgáltat a titkosszolgálatoknak. Ugye hallod már, ahogy szakadatlanul szól az ‘Every breath you take’ című The Police szám (nahát, micsoda véletlen), miközben a titkosszolgálatok benyelik az összes adatodat. Egy gombnyomással kideríthetik, hogy a barátnőm egy törekvő, szörnyű zenei ízlésű, politikailag a középtől balra álló emberi jogi aktivista, aki gyereket szeretne.

Ehhez képest a kormányaink azt hajtogatják, hogy nincs mitől tartanunk. A hatóságok szerint a titkosszolgálatokat nem érdeklik a személyes ügyeink. Ők csak a bűnözőket akarják kipécézni. Úgyhogy, akinek nincsen semmi rejtegetnivalója, mert semmi köze bűnügyekhez, annak nincs is mitől tartania. A titkosszolgálatok fittyet hánynak a kínos ügyleteinkre.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Sokan nem értik, minek fennakadni mindezen. Egyik barátom a múltkor azt mondta: "Hogyne ragaszkodnék a magánszférám védelméhez, hiszen ennek köszönhetően tudom titokban tartani az intim ügyeimet. Nem szeretném, ha az ismerőseim látnák azokat a képeket, amelyeket a partneremnek küldök és egyedül neki szánok, vagy ha elolvashatnák az emailjeimet. Néha ugyanis elég durva tréfákat engedek meg magamnak. Ezeket nem gondolom komolyan, a kontextusból kiragadva viszont bajba sodorhatnak. Csakhogy a tömeges megfigyelést a kormány végzi, nem a barátaim vagy a családom. Olyanok, akiket nem ismerek, ezért velük szemben le tudom küzdeni a szégyenérzetemet. És mivel a tömeges megfigyelés a terroristákkal szembeni védelmünket szolgálja, szerintem érdemes ezt az árat megfizetni érte. Semmilyen törvénybe ütközőt sem művelek, úgyhogy felőlem a hatóságok nyugodtan beleláthatnak a dolgaimba."

Ami azt illeti, elég ügyesek a hatóságok: az az érvük, hogy "akinek nincsen semmi rejtegetnivalója, annak nincs is mitől tartania" egyszerre két célt szolgál. Először is ezzel a magánszféra védelmének értékét leszállítják az egyén szintjére, mintha talánbizony nem a társadalom egészéről volna szó. Másodszor pedig elérik, hogy a magánszféra védelme valami nemszeretem dolognak tűnjön. Mintha csak arra volna jó, hogy hazudhassunk a dolgainkról és ezt még meg is ússzuk. Hogy eltitkolhassuk a vállalhatatlan ügyeinket. A kérdés ilyen beállítása elég ahhoz, hogy mindenkinek elvegye attól a kedvét, hogy kiálljon a magánszféra védelmében. Ha a hatóságokat nem érdekli a pornógyűjteményem, és tesznek rá, miket irkálok a pszichológusomnak, miért is érdekelne, hogy adatokat gyűjtenek rólam? A kormány szemében az, aki kiáll a magánszféra védelméért, nyilván a saját sötét titkait próbálja rejtegetni.

Csak úgy kezdhető ki ez a "nincsen rejtegetnivalója" típusú érvelés, ha kimutatjuk, hogy az egyenlet mindkét fele hamis. Egyrészt, mint ahogy az az előző cikkekből is kiderült már, a tömeges megfigyelés nem véd meg a terrorizmustól. Nem csak haszontalan, hanem káros is, mert még inkább kitesz minket a veszélynek. Tehát úgy szolgáltatjuk ki magunkat a kormányoknak, hogy még csak nem is kapunk érte cserébe semmit.

Másrészt a magánszféra védelmének joga nem merül ki abban, hogy megtarthatjuk magunknak a titkainkat. Ennél sokkal többről van szó. Nem pusztán az egyéni javak közé tartozik, hogy a saját belátásunk szerint akár le is mondhassunk róla, hanem az egész társadalom szempontjából van jelentősége. A magánszféra védelmének köszönhetjük, hogy szabadságunkban áll tájékozódni, gondolkodni és dönteni a társadalmunk és a demokrácia sorsáról - arról, hogyan akarunk élni, kik legyenek a vezetőink, milyen törvények és erkölcsi értékek vezéreljenek bennünket. Nélküle nem létezik jól működő demokrácia - mégis, miért szoktunk egy kis fülkébe elvonulva szavazni? Sorozatunk következő cikkeiben alaposabban is megvilágítjuk ezt a kérdést és részletesen elmagyarázzuk, miért mondható el a magánszféra védelméről, hogy ezen alapul a demokrácia.

Ja és, drágám, ha ezt olvasod, cseppet se aggódj! Esküszöm, hogy nem olvastam el az emailjeidet meg a többi cuccodat.

Ha alaposabban meg akarod érteni ezeket a kérdéseket, vagy szeretnél utánanézni, milyen tényekre és kutatásokra támaszkodtunk a cikkben, itt a teljes jelentésünket elolvashatod arról, hogyan értelmezhető a 'Biztonság az emberi jogokon keresztül'.