#MeAndMyRights: Az etnikai profilalkotás

Az etnikai profilalkotás nem csak rasszista, de rossz, eredménytelen rendészeti eszköz is és a terroristák malmára hajtja a vizet. Rendes képzéssel viszont a biztonsági szolgálatok nem bőrszín, hanem bizonyítékok alapján jobban kiszűrik a gyanús elemeket.

Az etnikai profilalkotás az, amikor a biztonsági szolgálatok etnikai hovatartozás, nem pedig arra vonatkozó bizonyítékok alapján igazoltatnak valakit vagy végeznek nála házkutatást, hogy az illetőnek köze lehet valamilyen bűncselekményhez. Ez a gyakorlat rasszista alapon diszkriminál és törvénysértő. Legutóbb a francia biztonsági szolgálatokkal kapcsolatban merült fel, hogy etnikai profilalkotáshoz folyamodtak, amikor több ezer személynél végeztek házkutatást, láthatóan főként azon az alapon, hogy az illetők (vélhetően) muszlimok.

Ez nem azt jelenti, hogy egy gyanúsított rendőrségi leírásában nem szerepelhet az etnikai származás az olyan tulajdonságok mellett, mint a magasság, az életkor, a viselet vagy a hajszín. Ám nagy különbség, hogy egy gyanúsított leírására olyankor kerül sor, amikor bizonyíték - például biztonsági kamera felvétele vagy tanúvallomás - szól amellett, hogy az illetőnek köze lehet egy bűncselekményhez.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Ezzel szemben az etnikai profilalkotásnál a rendőrség pusztán azon az alapon igazoltat valakit vagy tart nála házkutatást, hogy illető egy bizonyos etnikai vagy vallási csoport tagja, például fekete vagy muszlim. Azzal, hogy ehhez a módszerhez folyamodnak, a biztonsági szolgálatok azt fejezik ki, hogy egy etnikai csoporthoz való tartozás önmagában elegendő ahhoz, hogy valakit bűncselekménnyel vagy terrorizmussal gyanúsítsanak. Holott törvény szerint a rendőrség csak bűncselekményre utaló valós bizonyítékok birtokában élhet a hatalmával. Bizonyíték lehet, ha valaki gyanúsan viselkedik, például igyekszik kitérni a rendőrök elől, feltűnően ideges, a reptéri ellenőrzésen próbálja kerülni a szemkontaktust vagy valakivel kicseréli a táskáját. A bőrszín vagy a külső azonban önmagában nem tekinthető bizonyítéknak egy bűncselekmény elkövetésére.

A kutatások szerint az etnikai profilalkotás nem hatékony, fokozza a biztonsági kockázatot és feltehetően sérülékenyebbé teszi az egyéneket a radikalizációval szemben. Etnikai profilalkotáskor a rendőrség főleg a "gyanúsított" etnikai csoportjának, és kevésbé a többségi társadalomnak vagy más kisebbségeknek a tagjaira összpontosítja a figyelmét. Egyes kutatások azt vizsgálták, mi történik, ha a rendőrség többé nem tekinti kritériumnak az etnicitást, hanem objektív bizonyítékok alapján nyomoz. Gyökeresen más lett az eredmény. Kevesebb igazoltatásra és házkutatásra került sor, ugyanakkor nőtt a felderített jogsértések száma (vagyis javult az igazoltatások hatékonysága), és jelentősen csökkent az az aránytalanság, hogy a biztonsági szolgálatok a többségiekkel szemben főként a kisebbségieket veszik célba.

Az etnikai profilalkotás tehát nem hatékony, mivel ilyen módon kevesebb bűnözőt sikerül kézre keríteni. Azért nem működik jól, mert a biztonsági szolgálatok figyelmét túlontúl igénybe veszik a kipécézett etnikai csoportba tartozó ártatlan személye, miközben a többség illetve a más kisebbségek tagjai megússzák az ellenőrzést. Ezen felül a kutatásokból az is kiderül, hogy azok, akiknek közük van az al-Kaidával vagy az úgynevezett Iszlám Állammal összefüggésbe hozható erőszakos szélsőségességhez, nagyon sokféle nemzetiségi vagy etnikai csoportból származnak, így például a muszlim hitre áttért (fehér) nyugatiak is akadnak közöttük. Sőt, azok a nyugatiak, akik áttértek a muszlim hitre, gyakrabban követnek el szélsőségességen alapuló erőszakos bűncselekményt, mint a muszlim hitben nevelődött személyek. Amikor ugyanis a támadóknak a tudomására jut, hogy a hatóságok bizonyos etnikai csoportokhoz tartozók körében keresik a tetteseket, ehhez a körülményhez igazodva igyekeznek elkerülni a lelepleződést: például azzal, hogy másik etnikai csoport tagjai köréből verbuválják a támadókat.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Németországban, az USÁ-ban és mostanában Franciaországban is széles körben alkalmazzák az etnikai profilalkotást. Ám hiába pécéztek ki több ezer személyt az etnikai hovatartozásuk alapján, egyik rendészeti művelet sem vezetett oda, hogy eljárás induljon terrorista bűncselekmény miatt.

Elég baj, hogy az etnikai profilalkotás pazarolja az erőforrásokat és eltereli a figyelmet a lehetséges elkövetőkről. De ráadásul még hosszú távon is káros hatással jár. Alapos bizonyítékokkal igazolható, hogy ha ártatlan személyek rendőrségi igazoltatásnak vagy házkutatásnak vannak kitéve, megalázva és megbántva érzik magukat, amennyiben feltételezhetően főként az etnikai hovatartozásuk miatt érte őket ez a bánásmód. Arról is be szoktak számolni, hogy megrendül a bizalmuk a rendőrségben, elszigetelődnek vagy akár kirekesztődnek a közösségükből illetve a nemzet közösségéből. További következmény, hogy a lakosság körében megszaporodnak a diszkriminációs esetek és a gyűlölet-bűncselekmények (miközben a rendőrség iránti bizalmatlanság folytán a bejelentések száma esetleg csökken). A kutatók szerint ennek hátterében részben az áll, hogy a faji alapú profilalkotás legitimnek állítja be a diszkriminációt. A rendőrség iránti bizalom megcsappanása pedig oda vezet, hogy az emberek kevésbé hajlandóak együttműködni a hatóságokkal, például nem fogják jelenteni, ha gyanús viselkedést észlelnek, vagy nem jelentkeznek tanúnak. A fokozódó marginalizáció és az a vélekedés, hogy a rendőrség nem fogja megvédeni a közösségüket a diszkriminációval és a gyűlölet-bűncselekményekkel szemben, egyszerre fokozza az igazságtalanság és a nemzettől való elidegenedés érzetét, ami pedig komoly szerepet játszik a radikalizálódásban. (Erről majd legközelebb.)

Ha alaposabban meg akarod érteni ezeket a kérdéseket, vagy szeretnél utánanézni, milyen tényekre és kutatásokra támaszkodtunk a cikkben, itt a teljes jelentésünket elolvashatod arról, hogyan értelmezhető a 'Biztonság az emberi jogokon keresztül'.