Spanyolország ügyét január 21-én tárgyalta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a második átfogó időszakos felülvizsgálat (Universal Periodic Review, UPR) keretében. Számos emberi jogi kérdés kapcsán igen kemény kérdésekre kellett megválaszolnia az országnak. Az UPR folyamán az Emberi Jogi Tanács négyévenként vizsgálja meg az ENSZ tagállamainak az emberi jogok terén nyújtott teljesítményét. Ennek során a Tanács kérdéseket fogalmazhat meg és javaslatokat tehet az egyes tagországoknak. A vizsgált állam vagy elfogadja ezeket vagy sem, mindenesetre rendszeresen számot kell adnia az elfogadott ajánlások végrehajtásáról. Az UPR 2005-ös bevezetése óta a mostani a második alkalom, hogy Spanyolországra került a sor (az első vizsgálat 2010-ben zajlott). A munkát elősegítendő a Nemzetközi Jogok - Spanyolország (Rights International Spain) pár hónapja tájékoztatást nyújtott a spanyol helyzettel kapcsolatban.
A találkozón elhangzott ajánlásokat összefoglaló jelentést a Sierra Leone-i, a brit és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból való megbízottak hármasa közösen fogalmazta meg. Az alábbiakban felvázoljuk a legfőbb ajánlásokat a spanyol delegáció ezekre adott válaszaival együtt, melyek csupa olyan kérdéseket érintenek, amelyekben a RIS kompetensnek mondhatja magát. Arra viszont júniusig kell még várni, hogy kiderüljön, mely ajánlásokat fogadta el, és melyeket vetette el Spanyolország.
Tömeges kiutasítások Ceutából és Melillából, illetve ennek jogszerűvé tétele a közbiztonsági törvény módosításának köszönhetően: Több ország (köztük Izrael, Svédország, Thaiföld, Ausztria és Kanada) aggodalmát fejezte ki ezek miatt az eljárások miatt, és azt javasolta Spanyolországnak, tegye lehetővé az érintetteknek, hogy menedékért folyamodhassanak, illetve tartsa tiszteletben a visszatérítés tilalmának elvét (vagyis, hogy ne lehessen visszaküldeni senkit olyan országba, ahol súlyos emberi jogi sérelmeknek volna kitéve), valamint mindazokat a bevándorlókra vonatkozó jogokat és biztosítékokat, amelyek a nemzetközi emberi jogi törvények szellemében Spanyolországra nézve is kötelezőek. A spanyol képviselő erre azt válaszolta, hogy a "belépés tilalmát" még az előtt foganatosítják, hogy az illető spanyol területre érne, márpedig a bevándorlásra vonatkozó törvények csak a határt átlépőekre vonatkoznak (amivel kapcsolatban felmerül, milyen alapon avatkozik be illetve hoz szabályokat Spanyolország olyan területen, amelyik szerinte nem tartozik az országhoz). A törvénymódosítást illetően, amelyik megengedi ezt az eljárást, a képviselő megerősítette, hogy jelenleg éppen felülvizsgálat alatt áll, és a végső formájában nem ütközik majd sem a nemzetközi emberi jogi törvényekkel, sem pedig a menekültek jogainak szabályozásával.
Rassz-alapú és etnikai diszkrimináció: Sokan (így Brazília, Egyiptom, Elefántcsontpart és Irán) emeltek szót a spanyolországi rasszizmus és idegengyűlölet ellen. Hangsúlyozták, milyen joghézagok léteznek, például hiányzik egy átfogó esélyegyenlőségi törvény, valamint az etnikai diszkriminációt tiltó jogszabály. Azt is szóvá tették, hogy nem áll rendelkezésre diszkrimináció illetve a rassz- illetve etnikai alapú rendőrségi profilalkotás megelőzését segítő statisztika. A spanyol küldöttség felvázolta, milyen intézkedéseket hoztak mindennek érdekében a közelmúltban (megfigyelő intézetet hoztak létre a rasszizmus és az idegengyűlölet megfékezésére, közvélemény kutatást folytattak a bevándorlókkal és az etnikai kisebbségekkel kapcsolatban, vannak diszkriminációra specializálódott ügyészeik stb.). Ugyanakkor egyáltalán nem reagáltak például a rassz-alapú profilalkotás megszüntetését vagy a diszkriminációellenes szabályozás erősítését célzó intézkedésekre vonatkozó konkrét javaslatokra.
Második Nemzeti Emberi Jogi Terv és a nemzetközi emberi jogi ajánlások végrehajtását segítő mechanizmusok: Egyes országok, mint Görögország vagy Indonézia, az ülésen időnként felhozták, hogy Spanyolországnak haladéktalanul el kellene fogadnia egy második Emberi Jogi Tervet (ami iránt a beiktatásakor a kormány már elkötelezte magát). Mások - köztük Paraguay és Portugália - általánosabban egy olyan mechanizmus megteremtésére tettek javaslatot, amelyik segítene a nemzetközi szervezetek által tett emberi jogi ajánlások végrehajtásának ellenőrzésében. A spanyol delegáció tartózkodott az ezekre a javaslatokra tett megjegyzésektől.
Magánzárka: A magánzárka alkalmazása miatt is több állam nemtetszést nyilvánított, némelyek egyenesen az ilyen módszer betiltását indítványozták (mint ahogy az Irán vagy a Cseh Köztársaság esetében történt). A spanyol küldött szóba hozta a büntetőeljárásokról szóló törvény mostani módosítását (amely megengedi ennek a módszernek az alkalmazását), jelezte, hogy egyedülálló intézkedésről van szó, valamint, hogy az érintettek bírói megfigyelés alatt állnak. Nem mondott viszont semmit a módszer esetleges megszüntetésére, sem a minimális biztosítékok - így az alapvető jogokkal élés lehetőségének - elfogadására.
A szabadságuktól megfosztott személyek kínzása és egyéb fajta bántalmazása: Olyan országok is voltak, például Írország, Hollandia, Franciaország és Ausztrália, amelyek annak biztosítékait kérték számon, hogy valóban kivizsgálják a kínzással kapcsolatos eseteket, kártérítésben részesítik az áldozatokat, és nem történhet meg, hogy az elkövető rendőri erők büntetlenül maradnak. Egyesek a rendőri akciókat felügyelő és ellenőrző mechanizmus megteremtését javasolták. Ennek a kérdésnek a vitája során is teljes hallgatásba burkolódzott a spanyol küldöttség.
Átmeneti igazságszolgáltatás és személyek erőszakos körülmények közötti eltűnése: Többen szót emeltek amiatt, hogy jelenleg nem létezik olyan eljárás, amelyiknek a keretében igazságot és kártérítést szolgáltatnának az erőszakos eltűnések és más, a polgárháború illetve a Franco-diktatúra idején elkövetett nemzetközi bűncselekmények áldozatainak, és egyszersmind garantálni lehetne, hogy ilyesmi többé nem fordul elő. Egyes országok (így Svájc, Chile, Franciaország és Argentína) emlékeztettek rá, hogy az ENSZ ajánlásainak kellene eleget tennie Spanyolországnak. A spanyol delegáció erre sem válaszolt, csak annak közlésére szorítkozott, hogy a büntető törvénykönyvbe bevezették a személyek erőszakos körülmények közötti eltüntetésének kategóriáját. (Fontos megjegyezni, hogy a kérdéses dokumentumban úgy határozták meg ezt a fajta bűncselekményt, ami nem felel meg az erőszakos eltüntetések elleni védelemről szóló nemzetközi egyezmény elvárásainak.)
Közbiztonsági törvény és a szólás- illetve a gyülekezési szabadság korlátozása: Amiatt is aggodalmukat fejezték ki néhányan (többek között a csehek, szerbek, chileiek, Costa Rica-iak és a svájciak), hogy a jelenleg éppen a Szenátus előtt heverő közbiztonsági törvénytervezet korlátozza a szólásszabadságot és a békés gyülekezés szabadságát. Az ülésen szóba került, hogy túlzott mértékű rendőri erőszakot alkalmaznak a tüntetéseken, illetve hogy a közalkalmazottak e csoportjának szüksége volna emberi jogi oktatásra. Azonban ezekkel a felvetésekkel kapcsolatban is hiába próbáltak kicsikarni valamilyen választ a résztvevő államok képviselői a spanyol delegációtól.
Szexuális és reprodukciós jogok: Svájc és Szlovénia gratulált Spanyolországnak egy olyan törvénytervezet visszavonásához, amelyik rengeteg nő számára elérhetetlenné tette volna a biztonságos és törvényes terhességmegszakítást. Szlovénia mindazonáltal aggodalmának adott hangot, amiért a fiatalok körében csak kevesen használnak fogamzásgátló szereket, és azt javasolta, építsék be a szexuális nevelést az oktatásba. A spanyol küldöttség ezekre a javaslatokra sem reagált.