Paul Mutsaers a Tilburg Bölcsészettudományi Egyetem kultúra tanulmányok tanszékének, valamint a holland Rendőrtiszti Akadémia kutatója, aki az elmúlt években antropológiai vizsgálatot folytatott a holland rendőrség bevándorlókkal szembeni viselkedésével kapcsolatban. Mutsaers június 12-én védte meg a Ph.D-jét a hollandiai Tilburg Egyetemen.
2008 és 2013 között maga is a holland Rendőrtiszti Akadémiának dolgozott. Ez alatt az időszak alatt számos alkalommal volt beosztva járőrszolgálatba és rengeteg beszélgetést folytatott különféle etnikai hátterű rendőrtisztekkel arról, milyen tapasztalataik voltak a rendőrségi berkekben és milyen élményeik országszerte a rendkívül vegyes összetételű közösségekben folytatott munkájuk során.
A rendőri munka antropológiai vizsgálata: rendfenntartás és bevándorlók Hollandiában című dolgozatában Mutsaers a szervezeten belüli és azon kívüli, azaz rendőrtársakkal illetve közemberekkel szembeni diszkriminációról is beszámol. Megfigyelte például, hogy mind a legális, mind az illegális hajléktalan bevándorlók igen gyakran válnak rendőri diszkrimináció áldozataivá.
"A bürokrácia csökkentése és az egyes rendőrök személyiségének, személyes hatáskörének hangsúlyozása miatt a holland rendőrség rendkívül hajlamos az etnikai kisebbségekkel szembeni diszkriminációra és általában az önkényeskedésre," magyarázza Paul Mutsaers, hozzátéve, mennyire fontos volna újragondolni a rendőrségi bürokrácia kérdését, egyértelműen megállapítani a hatásköröket és megteremteni az elszámoltatás struktúráit, és szigorúan elválasztani egymástól a személyi és a hivatali minőségeket.
Igazoltatási formanyomtatvány
Mutsaers úgy nevezett "igazoltatási formanyomtatvány" bevezetését javasolja, amilyet a rendőrök minden egyes igazoltatáskor illetve letartóztatáskor ki kellene tölteniük, hogy ki lehessen deríteni, etnikai profilalkotás állt-e az intézkedés hátterében vagy sem. "Ezen felül minden önkormányzatban legyen egy civilekből álló felülvizsgálati testület, hogy egyfajta demokratikus ellensúlyt képviselve monitorozza a rendőrség munkáját."
A holland rendőrségben egy ideje megindult a "bürokrácia leépítésének" folyamata, aminek során csökkent a papírmunka, kevesebb szabályt kell betartani, nincsen annyi kötelező elszámoltatás és nagyobb fokú "szakmai szabadságot" élvezhetnek a rendőrtisztek. Mutsaers szerint emiatt a rendőrök egyre kevésbé viselkednek a köz javát szolgáló közalkalmazottak módjára. Azt állítja, a rendőrségben olyan szemléletmód uralkodott el, hogy a rendőrök a saját meggyőződéseik, azaz az igazságosságról és méltányosságról alkotott saját elképzeléseik szerint cselekedjenek.
A dolgozatban Mutsaers leírja, milyen könnyedén vezet a személyes vélemények és a közfeladatok közötti határ elmosódása a túlzott szubjektivitáshoz és a diszkrimináció alkalmazásához. "Ha egy rendőrtiszt helytelenül viselkedik," magyarázza, "valamiféle személyes pszichológiai üggyé redukálják a kérdést, és egyszerűen elküldik az illetőt egy tudatosságnövelő képzésre."
A magánéletbe történő beavatkozás
Mutsaers szerint a PsyCops elnevezésű projekt képviseli a szervezeti kultúra egyik "kihágását". A projekt egy olyan manipulációs taktikára épül, amilyet a háborús zónákban szoktak alkalmazni a helyi lakosság meggyőzésére és megnyerésére. Amszterdam nyugati részén a "problémás népcsoportok", értsd bevándorlók életstílusának, az általuk vallott értékeknek, vallási meggyőződéseknek, rokoni kapcsolataiknak és politikai nézeteinek megértését szolgálta ez a módszer.
"Holland állampolgárok magánéletébe történő ilyen mértékű beavatkozás ellentétes a szabad és demokratikus társadalmak alapértékeivel," állítja Mutsaers, aki szerint az általa javasolt civil felügyeletet gyakorló testületekkel sikerülne szembeszegülni az ilyen gyakorlatokkal.
Mutsaers szerint a rendőrségi kultúra és a mögöttes szabályozás befolyásolja a bűnügyi statisztikákat, melyeket "'átszineznek' az intézkedő rendőrök döntései és cselekedetei. Az útlezárásoknál például aránytalan méreteket ölt az etnikai kisebbségekhez tartozók ellenőrzése. A nem-nyugati hátterű személyek felülreprezentáltak a statisztikákban." Emiatt a kisebbségiek inkább ki vannak szolgáltatva a rendőri hatalomnak és annak, hogy egy olyan politikai környezet jöjjön létre, amelyben messzemenően átalakíthatják a jogszabályokat, például büntethetővé teszik a holland földön való illegális tartózkodást vagy bevonják egyesek holland útlevelét.
Ideje foglalkozni a rendőri diszkriminációval
Mutsaers szerint ideje foglalkozni a rendőri diszkriminációval, mint mélyen gyökeredző problémával. 2013-ban Gerard Bouman országos rendőrkapitány azzal hárította el az Amnesty Internationalnek az általa irányított rendőrség alkalmazta etnikai diszkriminációval kapcsolatos jelentését, hogy a szóban forgó probléma "egyedülálló esetek" voltak. Ugyanakkor pár hónapja a saját blogjában is rámutatott, hogy a rendőrségi közegben a muzulmán rendőrtisztek szisztematikus kirekesztés, gúny és becsmérlés tárgyai.
Természetesen ugyanilyen sérelmeket szenvednek el a muzulmán állampolgárok általában. Áprilisban Mutsaerst meghívták egy tanácskozásra, hogy vitassa meg a kutatásának eredményeit Bouman rendőrkapitánnyal és a legmagasabb beosztású tisztjeivel. Az alkalmat megragadva Mutsaers arra buzdította a rendőröket, tekintsék át, milyen a személyzeti politika, szervezeti struktúrák és vezetési stílusok honosodtak meg a rendőrségben.