A Legfelső Bíróság elkaszálta a brit megfigyelési törvényt

Korszakalkotó ítéletében az Egyesült Királyság Legfelső Bírósága megállapította, hogy jogellenes az egyik legfőbb megfigyelési törvény.

A brit Legfelső Bíróság ítélete szerint jogellenes a megfigyelési törvény, amelyet néhány nap leforgása alatt nyomtak át a Parlamenten.

A törvényt David Davis és Tom Watson képviselők támadták meg, akiket a Liberty képviselt a bíróságon. Az ítélet kimondja, hogy az adatmegőrzésről és a nyomozási jogkörről szóló 2014-es törvény (Data Retention and Investigatory Powers Act, DRIPA) 1. és 2. cikke nem egyeztethető össze a briteknek a magánélet és a privát kommunikáció tiszteletben tartására vonatkozó jogával, valamint a személyes adatok védelmével, ahogy azt az EU Alapjogi Chartájának 7-dik és 8-dik cikke rögzíti.

Korszakalkotó ítélet

A pénteken kihirdetett korszakalkotó ítélet éppen egy évvel azután született, hogy 2014. július 17-én szentesítették a DRIPÁ-t. A koalíciós kormány, "sürgősségi" törvénynek minősítve, gyorsan átpréselte a jogszabályt a parlamenten, három hónappal azután, hogy az Európai Unió Bírósága érvénytelenítette az adatmegőrzésről szóló uniós irányelvet, mivel az nagy mértékben ütközött a magánélet védelmének jogával.

A DRIPA lehetővé teszi, hogy a belügyminiszter elrendelje, hogy a hírközlési vállalatok 12 hónapon keresztül megőrizzék a hírközlési adatokat. Ez Nagy Britanniában mindenki kommunikációs adataira, tehát az emailjeire, telefonbeszélgetéseire, sms-eire, valamint a képviselők, az újságírók és az orvosok internethasználatára, illetve egyéb, akár bizalmi jellegű vagy titokvédelem alá eső közlésekre vonatkozik.

A DRIPA alapján megőrzött adatokat ezután nagyon lazán kezelik, több száz közhivatal birtokába kerülhetnek, amelyek közül sokan ilyen vagy olyan okból - melyeknek semmi közük a súlyos bűncselekmények utáni nyomozás ügyéhez - saját hatáskörben úgy dönthetnek, hogy beletekintenek az adatokba. Évente körülbelül félmillió ilyen irányú kérelmet fogadnak el az országban.

Jogellenes

A Legfelső Bíróság szerint a DRIPA 1. és 2. cikke ellentétes a joggal, mégpedig a következők miatt:

  • nem határoznak meg világosan és pontosan olyan szabályokat, amelyek alapján csakis súlyos törvénytelenségek megelőzése és felderítése, illetve ilyen törvénytelenségek miatt indult bűnvádi eljárás lefolytatása céljából szabadna hozzáférni az adatokhoz.
  • az adatok nem egy bíróság vagy valamilyen független testület jóváhagyásával válnának hozzáférhetővé, amely szervek a szigorúan szükséges mértékre korlátozhatnák az adatok hozzáférhetőségét és felhasználását. Az ítélet szerint "Amennyiben az illető személynek megfelelő a képzettsége vagy elegendő tapasztalattal rendelkezik, nem feltétlenül nyom sokat a latba, hogy egy olyan bíró vagy tisztségviselő adjon jóváhagyást, aki teljességgel függetlenül a kérelmező hatóságtól vagy testülettől."

A DRIPA jogellenes cikkei 2016. márciusáig maradnak érvényben, hogy a kormánynak legyen ideje megfelelő módosítások kidolgozására. Ekkor azonban hatályukat vesztik.

Változást sürgetnek

James Welch, a Liberty jogi igazgatója:

"A Liberty már régóta sürgeti, hogy alapvető módosításokat hajtsanak végre a megfigyelés jogi szabályozásán biztosítandó, hogy a kormány tiszteletben tartja a nyilvánosság jogait - mostanára rengetegen csatlakoztak a követelésünkhöz. A legkülönbözőbb politikai irányokat képviselő aktivisták és képviselők, valamint a kormány saját terrorizmusellenes jogszabályi szakértője is kiállt a bírói ellenőrzés és a világosabb biztosítékok ügye mellett. Most a Legfelső Bíróság is beállt a sorba, amennyiben megállapította a DRIPA alapvető cikkeinek jogszerűtlenségét. Most a belügyminiszteren a sor, hogy nyilvánosan elkötelezze magát amellett, hogy a magánélet, a demokrácia és a jogállamiság megfelelő tiszteletben tartásával folytatnak majd megfigyeléseket - így végre új kerékvágásba kerülnek a dolgok.

David Davis, Konzervatív párti képviselő:

"Most a bíróság is elismerte, amit tavaly már többen is tisztán láttak: nevezetesen azt, hogy a kormány által eszetlenül kapkodva hozott törvény menthetetlenül hibás. Ezután újra kell írniuk a jogszabályt úgy, hogy bírói vagy egyéb független jóváhagyásra legyen szükség olyankor, ha ártatlan emberek adataihoz akarnak hozzájutni - erre jutottak a szakértők mind az Anderson, mind pedig a RUSI jelentésben. A módosítás a magánélet védelme és a biztonság ügyének szempontjából egyaránt kívánatos, hiszen miközben a kormány egyetlen napot hagyott a Parlamentnek a jogszabály áttekintésére, a bíróság majdnem kilenc hónapot bocsátott a rendelkezésükre."

Tom Watson, Munkás párti képviselő:

"A kormányt előre figyelmeztették, hogy ha ilyen gyorsan akar a parlamenttel elfogadtatni egy fontos biztonságügyi jogszabályt, abból csakis egy elnagyolt törvény születhet. Most a Legfelső Bíróság kimondta, hogy újra be kell nyújtaniuk a Parlamentnek a jogszabályt, ezúttal annak rendje s módja szerint. A kormány mindössze egy napot adott a képviselőknek a törvénytervezet megvitatására, amelyet hamisan úgy állítottak be, mintha tiszteletben tartaná az emberek magánélethez fűződő jogait: most 2016 márciusáig lesz idejük arra, hogy újraírják a törvény szövegét. Szükség van arra, hogy a kormány adatgyűjtési jogköre felett egy független testület őrködjék, és megfelelően kell szabályozni az állampolgárok kommunikációs adataihoz való hozzáférést illetve ezek felhasználását is.

Erősödő konszenzus

Az ítélet előzménye, hogy júniusban a kormány terrorizmusellenes jogszabályi szakértője, David Anderson QC fontos jelentést tett közzé, amelyben "antidemokratikusnak", "intoleránsnak" és "tűrhetetlennek" nevezte a szóban forgó jogszabályt, és azt javasolta, hogy úgy, ahogy van, vizsgálják felül az állami megfigyelésre vonatkozó jogszabályozást. Többek között azt is javasolta, hogy valamennyi lehallgatási felhatalmazást bíróság hagyjanak jóvá. A Munkás Párt, az SNP, a Liberális Demokraták, a Zöld Párt és számos ismert Konzervatív párti képviselő, köztük az egykori főügyész, Dominic Grieve QC is támogatja a bírósági beleegyezés szükségességét.

Tarthatatlan a jelenlegi helyzet

Az elmúlt években egy-egy esetben napvilágra kerültek olyan lehallgatási ügyek, amelyek egyértelművé tették az önfelhatalmazás rendszerének tarthatatlanságát. A brit rendőrség megszerezte újságírók híváslistáját, kémkedett Doreen Lawrence bárónő és családja után, beférkőzött szociális és környezetvédelmi jogokért küzdő csoportosulásokba olyannyira, hogy némely nőket tartós párkapcsolatra is rávettek - egyiküknek még gyermeke is született egy titkosrendőrtől.

Ugyanebben az időszakban bírósági perek során kiderült, hogy a GCHQ lehallgatta egy kínzást elszenvedő személy törvényesen titokvédelem alá eső közléseit, aki amiatt támadta az Egyesült Királyságot, mert az részt vállalt a még Kadhafi uralma alatt álló Líbiának történő kiadatásában és ismert emberi jogi szervezetek után kémkedett.

Theresa May belügyminiszter egyelőre nem hajlandó elkötelezni magát az Anderson-jelentés előzetes bírói jóváhagyásra vonatkozó javaslatai mellett. A Nagy Britannia, Egyesült Államok, Ausztrália Kanada és Új Zéland által kötött úgy nevezett Öt Szem Szövetség tagjai közül Nagy-Britannia az egyetlen, ahol a lehallgatási felhatalmazásokat nem hagyják bíróságilag jóvá.

Az ítélet teljes szövege itt olvasható.

A Liberty, a Privacy International, az Open Rights Group, a Big Brother Watch, az Article 19 és az angol PEN közös nyilatkozata az adatmegőrzésről és a nyomozási jogkörről szóló törvénytervezettel kapcsolatban itt olvasható.