Jogállamiság: emiatt indított vizsgálatot az Európai Unió Lengyelországgal szemben

A Bizottság a jogállamiság 'keretében' indított vizsgálatot Lengyelországgal szemben, amiért az új kormányzat visszaél a hatalmával. Az alábbiakból kiderül, mit is jelent ez, és mi várható ezután.
Az Európai Unióhoz csatlakozó kormányok mind egyetértettek abban, hogy az uniós tagság megkívánja, hogy egy-egy ország érvényesítsen és védjen meg bizonyos értékeket. Ezek közé tartozik a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogi normák tiszteleten tartása. A csatlakozni kívánó országoknak kötelességük betartani ezeket az értékeket.

Az Európai Bizottság többek között felelős azért, hogy az EU tagállamainak kormányai betartsák az uniós értékeket. A Bizottság aggódik amiatt, hogy az új lengyel kormány a jogállamiságot sértő változtatásokat hajtott végre az Alkotmánybíróság és a közmédia rendszerében.

Mi a jogállamiság?

A jogállamiság olyan elvek együttese, amelyek gátat vetnek annak, hogy bármely kormány visszaéljen a hatalmával. Ez a kívánalom többek között arra vonatkozik, hogy a kormányzatok ne hágják át a jogállamiság szabályait, mindenekelőtt az alkotmányos jogszabályokat és a nemzetközi emberi jogi normákat. A legtöbb uniós országnak van alkotmánybírósága, amelynek feladata afelett őrködni, hogy a kormány nem alkot olyan törvényt, amelyik megszegi az alkotmányos elveket.

Egy alkotmánybíróság csak úgy tud őrködni az alkotmány felett, ha az alkotmánybírák függetlenek és pártatlanok. Úgy is mondhatnánk, semlegesnek kell maradniuk, nem engedhetik meg, hogy a politikusok befolyást gyakoroljanak rájuk.

Egy olyan jogsértő állapotot, amikor egy kormány megszegi az alkotmányt, csak alkotmánybírósági döntéssel sikerülhet helyrehozni. Ennélfogva az alkotmányosság hatékony védelme megkívánja, hogy az alkotmánybíróság viszonylag gyorsan döntsön. Ha azonban túl lassan hozza meg a döntéseit, évekig és eltarthat, mire az alkotmánysértéseket sikerül orvosolni. Mindaddig pedig jogsértő lehet a kormány működése.

A jogállamiság azt is megkívánja, hogy a kormányzat demokratikusan, a nép akaratának megfelelő törvényeket hozzon. Egy szabályosan működő demokrácia a politikusi befolyásoltságtól mentes sajtóból nyert, kiegyensúlyozott és pontos információkból táplálkozó nyilvánosságra hagyatkozik.

Mi a helyzet ennek fényében Lengyelországgal?

A Bizottság két okból aggódik a Lengyelországban kialakult helyzet miatt.

Először is az Alkotmánybírósággal kapcsolatos módosítások jelentenek problémát. Az új kormány több - kettő helyett öt - alkotmánybírót nevezett ki, mint amennyire felhatalmazása volt. A kormány nem hajlandó végrehajtani azt az alkotmánybírósági döntést, amelyik értelmében a mostani kormánynak muszáj volna elfogadnia az előző kormány által kijelölt három bírót, és rajtuk kívül csak kettőt jelölhetne.

Amennyiben a kormány figyelmen kívül hagyhatja a bíróságot, akkor ez utóbbi testület nem garantálhatja, hogy a kormánnyal képes betartatni az alkotmányossági határokat. Ebből fakadóan az Alkotmánybíróság nem tudná elejét venni annak, hogy a kormány olyan törvényeket hozzon, amelyek sértik az alkotmányos védelem alá eső emberi jogi normákat.

Az új kormány az Alkotmánybíróság működési szabályait is megváltoztatta. Ennélfogva a testület lényegesen lassabban képes dönteni az egyes ügyekben. Így tehát, ha a kormány bármi jogelleneset művel, évekbe telhet, mire az Alkotmánybíróság helyrehozza a kárt.

A Bizottság másfelől azt nehezményezi, hogy az új kormányzat úgy módosította a lengyel közmédia műsorszolgáltatásának szabályait, ami ellentmond a szólásszabadság és az információ szabadság jogának. A változtatások következményeképpen a kormány hatáskörébe tartozik a közmédia vezetőinek és a felügyeleti testületek tagjainak a kinevezése.

Mi most a helyzet?

A Bizottság a jogállamiság 'keretében' kezdeményezett vizsgálatot Lengyelországgal szemben. Ennek a keretnek az alkalmazása semmiféle szankcióval sem jár. Azaz a Bizottságnak nem áll lehetőségében megbüntetni az adott kormányt, elzárni előle az EU-s pénzforrásokat vagy megvonni tőle az EU-ban gyakorolt szavazati jogát. A keret arra szolgál, hogy a Bizottság tárgyalásokat folytathasson az érintett kormánnyal a megoldásról.

A Bizottság olyankor léptetheti életbe a keretet, ha úgy találja, hogy 'rendszerszerűen' veszélyeztetve van az adott ország jogállamisága. A 'rendszerszerű' fenyegetettség azt jelenti, hogy a Bizottság szerint a nemzeti bíróságok, mint például a lengyel Alkotmánybíróság, már nem képes elérni, hogy az ország kormánya a törvényeket betartva cselekedjen.

Amennyiben egy kormány nem hajlandó valamely bírósági döntés végrehajtására, veszélyezteti a bírák függetlenségét vagy lassítja a törvényszékek működését, a bíróságok csak rendkívül nehezen ellenőrizhetik, hogy törvényesen működik-e az adott kormány.

Működését tekintve a keret három lépést jelent. Az elsőt már megtették. A Bizottság elmagyarázta a kormánynak, milyen fenntartásai vannak az Alkotmánybíróság kezelésével kapcsolatban. A Bizottság elvárja, hogy a lengyel kormány magyarázza meg, mit és miért tett, és az milyen következményekkel jár a jogállamiságra nézve. A Bizottságnak megvannak a maga szakértői, akik elemzik a helyzetet, ugyanakkor más forrásokból származó szakértőkre és véleményekre is támaszkodik majd.

Elsősorban is az Európa Tanácshoz tartozó Velencei Bizottság véleménye esik majd latba. A Velencei Bizottság független szakértőkből álló testület, amely a jogállamiság betartása szempontjából elemzi a születő jogszabályokat és szakpolitikai intézkedéseket.

A lengyel kormánnyal folytatott tárgyalás és saját helyzetelemzése alapján a Bizottság dönthet úgy, hogy lezárja a vizsgálatot, vagy úgy is, hogy a keret alkalmazásának második szakaszába lép. A Bizottság valószínűleg 2016 márciusában dönti majd el, hogyan tovább.

Mi várható?

Három lehetőség áll előttünk:

  • Előfordulhat, hogy a lengyel kormány és a Bizottság tárgyalása azzal végződik, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy az Alkotmánybíróságot és a közmédiát érintő változtatások nem károsítják a jogállamiságot. A Bizottság esetleg továbbra is figyelemmel kíséri a történteket, ám nem szólítja fel Lengyelországot semmiféle módosításra, vagyis az eljárás hivatalosan lezárul.
  • Másik lehetőség, hogy a tárgyalások folyamán a lengyel kormány nem hivatalosan beleegyezik abba, hogy visszaállítsa az eredeti helyzetet, vagy a Bizottság kérésére apróbb változtatásokat eszközöljön. Az eljárás ezáltal is feltehetően lezárulna.
  • Harmadsorban olyan irányt is vehetnek az események, hogy a kormány nem nyeri meg arról a Bizottságot, miért is volnának elfogadhatóak az Alkotmánybíróságot és a közmédiát érintő módosítások, ezért a Bizottság úgy dönt, a változtatások nyomán csorbát szenvedett a jogállamiság. Ha ez történik, a Bizottság feltehetően kezdeményezni fogja, hogy indítsák el a keret második szakaszát, vagyis javaslatokat tesz a kormánynak arra, mit tegyen a jogállamiság helyreállítása érdekében. Ezután a kormány időt és segítséget kapna a kormánynak a javaslatok végrehajtására.

A keret harmadik szakaszában a Bizottság azt vizsgálná, hogy a lengyel kormány végrehajtotta-e megfelelően a kapott javaslatokat. Amennyiben a kormány nem tesz eleget a Bizottság javaslatainak, ez utóbbi testület eldöntheti, belefog-e egy másik, akár szankciókkal járó eljárásba.

Az eddig egyszer sem alkalmazott eljárásról az Európai Unió szerződésének 7-i cikke rendelkezik.