Az utóbbi hetekben már másodszor ítélte el Olaszországot az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Egyezménye 3-dik cikkének megsértése miatt. Mindkét eset rendőri erőszakkal volt kapcsolatos. Első a Dimitri Alberti-féle ügy volt, ez utóbbi esetben pedig azt állapította meg a Bíróság, hogy a Valentino Saba által a Sassari börtönben 2000. április 5-én elszenvedett erőszak úgyszintén sértette a panaszos emberi jogait. Ez alkalommal a Bíróság ítélete nem csak a konkrét erőszakos eseményre vonatkozott, hanem arra is, hogyan reagált erre Olaszország. Az ítélet szerint Olaszország nem tett teljes mértékben eleget az ügy alapos és hatékony kivizsgálását illető törvényes kötelezettségének.
"Tizennégy év után végre eljött az igazság pillanata" - nyilatkozta Patrizio Gonnella, az Antigone elnöke. - "Ám megint csak az Emberi Jogok Európai Bíróságának közbenjárására volt ehhez szükség. Ezek az ítéletek szégyenteljesek egy civilizált ország számára, mint amilyen Olaszország, ahol mindenkivel méltányosan, az illető emberi méltóságát tiszteletben tartva kellene bánni. Súlyos problémát vet fel az is, hogy a 3-dik cikk sérelme esetén az ország igazságszolgáltatási rendszere nem képes érdemben reagálni. Ez amiatt lehetséges, mert az olasz büntető törvénykönyv már nem tartalmazza a kínzás bűncselekményét. Ha tartalmazná, ebben az esetben is jobban lehetett volna érvényesíteni a törvényes korlátozásokat."
"Ezért a politikusoknak állást kell foglalniuk némely haladéktalanul megtárgyalandó kérdéssel kapcsolatban" - folytatta Gonnella. - "Ilyenek a kínzás bűncselekményének bevezetése a büntető törvénykönyvbe, az, hogy büntetlenül maradnak a letartóztatottakkal szembeni erőszakos tettek elkövetői, valamint, hogy milyen oktatásban és képzésben kellene részesíteni a rendőrségi alkalmazottakat."
A Sassari börtönben elkövetett erőszak ügyében az Antigone segített eljárást indítani az állammal szemben. Az eset egész Európát nézve a börtönökben folyó erőszakkal kapcsolatos eddigi legszélesebb körű nyomozást vonta maga után. Csaknem 100 rendőrt tartóztattak le a vizsgálat során.
A Sassari-ügyről szóló alábbi idézet az Antigone börtönbeli állapotokról szóló, Antigone a börtönben című harmadik jelentéséből való:
"2000. március 27-én éjfél körül a Sassari-beli San Sebastiano börtön lakói békés tiltakozásba kezdtek: az evőeszközeiket a cellák vasrácsaihoz ütögetve csörömpöltek, felgyújtották az ágyneműjüket, felrobbantották a gáztartályokat. Az elítéltek tiltakozását a börtönőröké követte, akik sztrájkba léptek. A sztrájk következtében az elítéltek nem jutottak hozzá a sopravvitta-jukhoz (élelem, kantin), és cigaretta nélkül maradtak. Április 3-án elkezdték kiüríteni a börtönt, hogy az elítélteket más szardíniai börtönökbe szállítsák. A szállítás során harminc rabot brutálisan megvertek. A hozzátartozók tiltakozásba fogtak, és megtették az első feljelentéseket. 2000. április 18-án az Antigone találkozott a börtönfelügyelőség vezetőivel. Április 20-án a fiatal bántalmazott rabok édesanyái gyertyás virrasztást tartottak. 2000. május 3-án 82 letartóztatási parancsot adott ki az Ügyészség - 22 börtönben történő fogva tartásra, 60 házi őrizetre vonatkozott. A nyomozásban részt vett a börtönfelügyelőség regionális főfelügyelője, aki egy személyben a börtönőrök (penitentiary police) igazgatója és parancsnoka."
Gavino P., a 75-ös cella lakója így nyilatkozott: "Aznap, a rajtaütés napján, éppen az oroszlánbarlangban voltam, amely egy alagúton megközelíthető kis udvar. Mindannyiunknak hátrakulcsolt kézzel ugyanazon az úton a fogadóhelyiségekbe kellett vonulnunk. Azon a napon, miután megbilincseltek, valahogy kikapcsoltam. Emlékszem, meztelenre vetkőztettek, és valaki azt mondta, egyszer majd megunom, hogy én játsszam a górét. Ájultnak tettettem magam, hátha akkor békén hagynak, de csak ütöttek tovább, ahogy feküdtem a földön. Ott, a fogadóhelyiségben olyan elítélttel is találkoztam, aki bevizelt."
Egy másik rab, Masimo D., így emlékszik vissza a történtekre: "A parancsnok fülön ragadott és megpróbálta kitépni a fülbevalómat. Egy másik őr a védelmemre kelt. 'Majd még visszatérek rád' - mondta nekem a parancsnok." Egy Costantino C. nevű elítélt és tanú számára a legrettenetesebb az volt, amikor egy rabtársa fejét erőszakkal belenyomták egy vödör vízbe.