#MeAndMyRights: Ugye, riasztó? Hogyan nyírja ki a demokratikus elszámoltathatóságot a tömeges megfigyelés

Snowden leleplezései óta az újságírók és írók több kérdésben is öncenzúrát alkalmaznak - márpedig ez csak a jéghegy csúcsa, ami a tömeges megfigyelés "elrettentő hatásait" illeti.

A tömeges megfigyelés erőteljesen gátolja az új gondolatok és tudások létrejöttét és megosztását. Az állítás negatív bizonyítása sajnos lehetetlen: azaz nem szerezhetünk adatokat arról, hány olyan újságcikk vagy újító elképzelés létezik, amelyik a tömeges megfigyelés miatt sosem juthatott el a közönségig, hogy meggyőzze valamely elgondolás nagyszerűségéről. Arra viszont számos bizonyíték akad, hogy újságírók, aktivisták és más véleményvezérek kevesebb vagy olykor semennyi munkát sem végeznek, mivel a tömeges megfigyelés folytán elveszítették a magánszférájukat, amely nélkül nem áll lehetőségükben a nyilvánosság tájékoztatása, illetve viták és tapasztalatcserék kezdeményezése. Az újságírók és aktivisták öncenzúrára való hajlandóságát egyfajta "elrettentő hatás" eredményének szokták tekinteni, a magánszféra felszámolása ugyanis "elrettenti" az embereket attól (azaz lassítja, meggátolja őket benne), hogy bizonyos tevékenységeket elvégezzenek.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Felmérések készültek tényfeltáró írókkal és újságírókkal arról, hogyan változtattak a szokásaikon Snowden kiszivárogtatásai óta, amelyek fényt derítettek rá, milyen mértékű a tömeges megfigyelés. Egy körülbelül 500 újságíróval és tényfeltáró íróval "szabad" országokban felvett kérdőív alapján a tömeges megfigyelés miatt 34% nem ír és beszél bizonyos témákról, vagy komolyan azt tervezi, hogy nem fog; 31% nem hoz szóba telefonon vagy emailben bizonyos témákat, vagy komolyan tervezi, hogy nem fog ; 42% csökkentette vagy teljesen abbahagyta, illetve azt tervezi, hogy csökkenti vagy abbahagyja a közösségi média használatát. Ugyanez a szervezet az USÁ-ban is végzett kutatást. Eszerint a tömeges megfigyelés okán az újságírók és az írók számos témában gyakoroltak öncenzúrát - nem csak katonai ügyekkel és más, nemzetbiztonsággal összefüggő kérdésekben. Az újságírók a következő témák kerülését jelezték: közel-keleti ügyek, tömeges bebörtönzések, drogpolitika, pornográfia, az Occupy mozgalom, bizonyos nyelvek tanulása, történelmi kérdések, mint például, hogy készen állt-e az USA egy nukleáris konfliktusra a hidegháború idején, valamint a kormány bírálata.

Egy másik, Amerikában végzett kutatás újságírókkal, jogászokkal és a titkosszolgálatoknál, a nemzetbiztonságnál és a bűnüldözésben dolgozó (egykori) kormánytisztviselőkkel készült interjúk alapján kimutatta, hogy a tömeges megfigyeléssel kapcsolatos leleplezések óta a hírforrások egyre kevésbé hajlandóak megosztani az információikat az újságírókkal. Ezért a sajtó nem jut annyi híranyaghoz és kevesebb újságcikk jelenik meg. Az interjúalanyok azt is elmondták, hogy a kiszivárogtatók ma már sokkal nehezebben veszik rá magukat arra, hogy megközelítsék az újságírókat, ha jogszerűtlen vagy etikátlan magatartást tapasztalnak. Ennek az az oka, hogy kevésbé bíznak abban, hogy névtelenek tudnak maradni, mivel a tömeges megfigyelés révén a hatóságok olyan metaadatokhoz jutnak, amelyek révén kideríthetik, kivel állt kapcsolatban ez vagy az az újságíró. Ugyanakkor nem csak a nemzetbiztonsággal vagy a bűnüldözéssel foglalkozó kiszivárogtatók álltak le azzal, hogy feltárják a törvénysértéseket és etikátlan magatartásformákat. Még a teljesen más területeken tevékenykedő szervezeteknél is visszaesés figyelhető meg ebben a tekintetben. Például az egyik szervezet, amelyik a páciensek orvosi irataira vonatkozó adatvédelemmel foglalkozik és névtelen informátoroktól kap fülest, ha valamelyik cég törvénysértést követve el jogszerűtlenül megosztja egy beteg adatait, jelentős visszaesésről számolt be a közérdekért kiálló kiszivárogtatók számát illetően.

#MeAndMyRights sorozatunk előző cikkeit is olvasd el!

Egy körülbelül 500 tényfeltáró újságíróról készült amerikai tanulmány szerint a tömeges megfigyelés következtében közel 40% már másképp kommunikál a hírforrásaival; majdnem 50% másképp tárol illetve oszt meg jó eséllyel érzékeny dokumentumokat; szinte 30% másképp beszél a többi újságíróval, a szerkesztőkkel illetve a producerekkel; és 13% tett le arról, hogy felvegye a kapcsolatot egy bizonyos forrásával.

A tömeges megfigyelés a különféle ügyeket, felkaroló, bizonyos törvények vagy intézkedések mellett kampányoló, ezáltal a politikai részvételt elősegítő, és így a demokrácia szempontjából fontos szervezetek (főként érdekcsoportok) tevékenységét is befolyásolja. Amerikai szervezetek arról számoltak be, hogy a tagjaik egyre kevésbé beszélnek egymással, szervezkednek, vagy vesznek részt különféle tevékenységekben, mivel a tömeges megfigyelés miatt könnyen lelepleződhet a személyazonosságuk, illetve napvilágra kerülhetnek a vélekedéseik. Még a biztonsággal kapcsolatos ügyekben sem szívesen agitálnak. Inkább politikailag kétes tevékenységeket folytatnak, olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a környezetvédelem, a lőfegyverek ellenőrzése, a kábítószerek engedélyezése vagy az egyenlőség. Ezek a szervezetek végül jogi fellépésre szánták rá magukat, mondván, a tömeges megfigyelés okozta "elrettentő hatás" révén sérült a szólásszabadsághoz való joguk.

Ha alaposabban meg akarod érteni ezeket a kérdéseket, vagy szeretnél utánanézni, milyen tényekre és kutatásokra támaszkodtunk a cikkben, itt a teljes jelentésünket elolvashatod arról, hogyan értelmezhető a 'Biztonság az emberi jogokon keresztül'.