Viselkedésalapú reklámozás: önreflexió

A valós idejű licitálás révén a személyünkkel kapcsolatos egészen részletekbe menő, magánjellegű információk kerülhetnek olyan vállalatok adatbázisaiba, amelyekről még csak nem is hallottunk, nemhogy beleegyeztünk volna abba, hogy tárolják az adatainkat.

Ha lelassíthatnád az idő folyását, amúgy istenigazából, észrevehetnéd, hogy egy csomó weboldalon, amit megnyitsz, nincsenek eleve ott a hirdetések. Időbe telik, ha nem is sokba, hogy a hirdetők odahelyezzék őket a számodra. Csakis neked. Nem valaki másnak. Megnyitod az oldalt, erre beazonosítanak, alaposan felmérnek, majd pedig a potenciális hirdetők eldöntik, megéri-e nekik foglalkozni veled, ezután egy kicsit még hadakoznak egymással, és végül a győztes él a lehetőséggel, hogy felhívja a figyelmedet a termékére. Így megy ez. Most már láthatod a semleges járásúaknak készült, többféle talajon használható, legjobb rózsaszín futócipő reklámját. Fantasztikus. Odáig vagy tőle. Nem csak, hogy elolvashatod a cikket, amiért a weboldalra látogattál, hanem olyan kereskedelmi információhoz is jutottál, amelyik még jól jöhet. Minden nagyszerű, mindenki meg van elégedve. Senki sem háborgat olyan hirdetésekkel, amelyek nem érdekelnek. És a hirdető sem dobja ki a pénzt az ablakon. Rendkívül hatékony eljárás. És fő a hatékonyság!

Kár, hogy nem ilyen egyszerű az ábra. És nem is ilyen rózsás. Azt, amikor a hirdető cégek egymással hadakoznak azért, hogy melyikük hívhassa fel a figyelmedet a saját termékére, 'valós idejű licitálásnak' (angolul: real-time bidding, rövidítve RTB) hívják a reklámiparban. A másodperc törekéke alatt, amikor megtörténik a RTB, több száz vagy több ezer vállalatnak szórják szét a veled kapcsolatos információkat. Ezek között szerepelhet a pontos tartózkodási helyed, az, hogy mit olvasol, hallgatsz vagy nézel az interneten, milyen egészségnek örvendesz és milyenek a szexuális szokásaid, valamint olyan egyedi kódok is, amelyek segítségével a cégek továbbra is online nyomon követhetnek. Vagyis a RTB révén veled kapcsolatos, egészen részletekbe menő, magánjellegű információk kerülhetnek olyan vállalatok adatbázisaiba, amelyekről még csak nem is hallottál, nemhogy ténylegesen beleegyeztél volna abba, hogy tárolják az adataidat.

Igazából senki sem tudja, mi történik ezután ezekkel a személyes adatokkal, ki mindenki használja fel őket, mikor és hogyan. Tekinthetjük úgy is, hogy a RTB paramétereket meghatározó szervezeteknek nem áll szándékukban kiárusítani téged. Ám miként arra a velünk kampányoló Bits of Freedom rámutatott, lehetőséget teremtenek erre és semmit sem tesznek ellene. Talán emlékszel arra, amikor a Facebook lehetővé tette a személyes adatok kiszivárgását és semmit sem tett ez ellen. Akkor futottunk bele a Cambridge Analytica botrányba és kerültünk szembe a demokráciával hadilábon álló új politikai vezérekkel. Valami nagyon hasonlóra kerülhet sor a valós idejű licitálás kapcsán. Egyébként ez az eljárás nem csak a demokráciánkat veszélyezteti. Nem állnak ugyanis rendelkezésre hatékony eszközök a személyes, esetenként rendkívül magánjellegű adataid ellenőrzésének fenntartására. A személyesen veled kapcsolatba hozható adatokat ugyanis szétszórják.

Erre biztos van, aki vállat vonva azt hümmögi, neki ugyan mindegy. Miért is takargatnánk, mit olvasunk vagy hol tartózkodunk, ha becsületes, törvénytisztelő állampolgárok vagyunk? Temérdek nagyon is indokolt érvet lehet felhozni emellett. Én mondjuk tök jóban vagyok a főnökömmel és a kollégáimmal, de mégsem szeretném, ha bizonyos bensőséges dolgokat megtudnának rólam. Olyasmit, amire könnyen rájöhetnének abból, hogy mit olvasok az interneten. Márpedig én egy civil szervezet dolgozójának semmi különös életét élem egy rendkívül liberális országban. Akiknek kevésbé szerencsések a körülményei, azoknak sokkal nyomósabb okai lehetnek rá, hogy az életük bizonyos (amúgy teljesen törvényes) vonatkozásait megtartsák maguknak. Mondjuk, mert ezek számítanak abból a szempontból, hogy sikerüljön nekik megfelelő egészségbiztosítást kötni, jó munkát találni, vagy előnyös feltételekkel venni fel bankkölcsönt.

Mindezek után jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy ha mi a Liberties-nél ilyen keményvonalasok vagyunk a személyes adatok védelme terén, akkor miért is alkalmazunk viselkedésalapú hirdetést a facebookos üzeneteink terjesztéséhez. Valószínűleg ennek köszönhetően olvasod ezt a cikket is. Hát egyrészt nem alkalmazunk valós idejű licitálást. Másrészt pedig nem azokkal van bajunk, akik RTB révén értékesítik a termékeiket. A hirdetésipari paramétereket felállító cégeket bíráljuk, és azt akarjuk elérni, hogy tartsák tiszteletben a törvényeket, mivel véleményünk szerint, ahogy jelenleg működnek, az törvényellenes.

A kifinomult morális érzékkel rendelkezők erre azt mondhatják, hogy hiába nem bíráljuk a termékeik értékesítéséhez RTB-t alkalmazó cégeket és szervezeteket, logikusan az következik az álláspontunkból, hogy ők is sárosak az ügyben, mivel puszta részvételükkel fenntartanak egy morálisan elvetendő gyakorlatot. Ezért csakis akkor lehet egy cég vagy egy olyan szervezet, mint a Liberties erkölcsileg feddhetetlen, ha teljesen elveti az ilyen jellegű módszereket. Nem alkalmaz sem RTB-t, sem célzott Facebook hirdetéseket, sem más hasonló eljárásokat.

Csakhogy ez a morális érv nem igazán meggyőző. A világ ugyanis bonyolult. Van, hogy valami, ami első látásra rossznak tűnik, minden körülményt latba vetve éppenséggel a leghelyesebb választásnak bizonyul az adott helyzetben. Például ha egy környezettudatos termékeket árusító céged van, az Isten szerelmére, ne vágd magad alatt a fát és okozz magadnak versenyhátrányt azzal, hogy tartózkodsz a viselkedésalapú hirdetések alkalmazásától. Nyugodtan használd ezt a módszert. Csak arra ügyelj, hogy közben egy olyan világért küzdjél, ahol nem az ilyesfajta hirdetési módszereken múlik a versenyképesség, és biztonságban vannak a személyes adataink.

Pontosan ezt az elvet követjük mi is.

CODEBOX