Az EU tudja, milyen nehéz helyzetben vannak a jogvédők, de tesz-e vajon bármit is értük?

Az EU Alapjogi Ügynökségének jelentése is megerősíti, hogy Európában egyre mostohább a jogokat és a demokráciát védő aktivisták helyzete. A Liberties igyekszik kideríteni, lehet-e számítani arra, hogy az EU megpróbál segíteni rajtuk.

Az EU Alapjogi Ügynökségének ma közzétett jelentése arról számol be, hogy Európában egyre inkább korlátozzák az emberi jogokért és demokráciáért küzdő aktivisták munkáját. A tanulmány megismétli a Liberties szeptemberi cikkének következtetéseit, miszerint a jogvédők négy alapvető problémával szembesülnek az EU-ban. Magyarországon és Lengyelországban a legrosszabb a helyzet, de Európa-szerte megsokasodtak a negatív jelenségek. Először is a hitelrontás és a megfélemlítés szándékával lejárató kampányokat és álságos állami vizsgálatokat zúdítanak a nem-kormányzati szervezetek (NGO-k) nyakába. Másodszor, csökkentik a civilek állami finanszírozását és teljesen meg próbálják vonni a támogatást a segítő szervezetektől (amely eddig lehetővé tette a kormánytól független működésüket). Harmadszor, rengeteg bürokratikus kötelességet rónak a szervezetekre, hogy az aktivistákat lekössék az adminisztratív teendők, és ne jusson idejük és energiájuk a tulajdonképpeni feladataik ellátására. Negyedszer, a kormányok igyekeznek kirekeszteni a civil szervezeteket a döntéshozatalból, véget vetve annak az időnek, amikor konzultációs vagy partneri szerepet töltöttek be a törvények és szakpolitikai intézkedések előkészítésében.

Félreértik és leértékelik a civil szervezeteket

Komoly jelentősége van annak, hogy megjelent ez a jelentés, hiszen ezzel az EU hivatalosan is elismeri, hogy Európa-szerte korlátozzák a civil aktivistákat. Arra ugyanakkor kevés sajnos az esély, hogy erre fel Brüsszel lépésre szánja majd el magát. Azon túl, hogy egy pillanatra felkapták a fejüket, amikor a magyar kormány elfogadott egy orosz stílusú civilellenes törvényt, sem az Európai Bizottságot, sem az Európai Parlamentet nem különösebben érdekelték a jogvédők védelméért folyamodó aktivisták kérései. Az Európai Parlament képviselői körében közkeletű nézet, hogy a polgári szabadságjogokért, a jogállamiságért, a demokratikus normák betartásáért a környezetvédelemért és a korrupció ellen küzdő civil szervezetek voltaképpen a politikai baloldal ügynökei. Az Európai Parlament jobbközép (és egyszersmind legnagyobb) pártszövetsége, az Európai Néppárt a közelmúltban kétszer is megpróbált olyan határozatot elfogadtatni, amely révén a demokrácia ellenségeinek állítva be őket akár be lehetett volna fagyasztani az ilyen szervezetek EU-s finanszírozását. A szocialisták és demokraták képviselőcsoportja a balközépen, ahogy az Európai Néppárt a jobbközépen, sorra meghiúsította valahányszor egyes képviselők megkísérelték napirendre tűzni azt a problémát, milyen ellenséges környezet veszi körül az EU-ban a civil szervezeteket.

Holott a demokrácia normális működése szempontjából elengedhetetlen az ilyen témákkal foglalkozó civil szervezetek munkája. Egyrészt azért, mert tájékoztatják a nyilvánosságot a politikusok tevékenységéről és bonyolult jogi és szakpolitikai kérdéseket hoznak közérthető formába. Ennek köszönhetően képes a nyilvánosság nyomon követni a politikát és részt venni a demokratikus életben. Másrészt a civil szervezetek a közérdek nevében lépnek fel, amikor igyekeznek rábírni a kormányokat a korrupcióval, környezetvédelemmel, szabadságjogokkal, jogállamisággal és demokráciával kapcsolatos nemzeti, európai és nemzetközi jogszabályok betartására. Ezáltal biztosítják, hogy a rövid távú, pártpolitikai és üzleti érdekekhez képest az általános demokratikus népakarat érvényesüljön.

A civil szervezeteket amiatt támadják az autoriter beállítottságú politikusok, mert ezeknek az értékeknek a védelmezőiként lépnek fel. A civilellenes intézkedések gyakran a kritikusok elhallgattatására irányuló, általánosabb szélsőjobboldali politikai törekvésekbe illeszkednek, mint amilyen a bíróságok kisajátítása vagy a médiaszabadság megnyirbálása.

Jobb javaslatokra volna szükség

Az ügynökség jelentése javaslatokat is tartalmaz. Ezek közül érdemes kiemelni azt az először a Liberties által, még 2016-ban megfogalmazott indítványt, hogy az EU hozzon létre egy új támogatási alapot az olyan európai értékekért küzdő civil szervezetek számára, mint az emberi jogok, a demokrácia vagy a jogállamiság. Jelenleg az EU csak az Unión kívüli civil szervezeteknek nyújt több százmillió eurós támogatást ilyen jellegű feladatok elvégzéséhez. Az EU-n belüli jogvédő és demokráciapárti civil szervezetek legfőbb pénzforrása jelenleg a norvég kormány. Az aktivistáknak létfontosságú a norvég támogatás, az Európai Unió számára viszont felettébb kínos, hogy szinte kizárólag egyetlen szövetségesre hagyja az európai értékek védelmét.

Több javaslat nem is szerepel a jelentésben, amely a mostani helyzet javítását szolgálná. A Liberties ugyanakkor a közelmúltban két ilyet is megfogalmazott. Az egyikben az állt, hogy az EU hozzon olyan törvényeket, amelyek lehetővé tennék, hogy a kormányok által zaklatott csoportosulások EU-s szervezetként regisztrálhassanak, és így mentesüljenek az országos törvények által rájuk kényszerített korlátozásoktól. Erre abszolút volna felhatalmazása az EU-nak, hiszen a Bizottság már a kilencvenes években is tett egy ilyen javaslatot, csak azután ejtette is, mivel akkor egyik kormány sem mutatott iránta érdeklődést. A Liberties másik javaslata az volt, hogy az EU nevezzen ki egy magas rangú tisztviselőt, akinek a civil szervezetekkel szembeni támadások nyomon követése, illetve ilyen esetekben a kormányokkal való diplomáciai kapcsolatok egyengetése volna a feladata. Az EU már felállított hasonló testületeket a médiaszabadság, valamint az antiszemita és iszlámellenes incidensek megfigyelésére.

Fogja-e tettekre sarkallni a jelentés az EU-t?

Minden jel arra mutat, hogy bár egy uniós testület végre világosan megfogalmazta, mik a problémák, a Bizottság halogatni próbál és inkább újabb kutatásokat rendel meg. Pedig lehet, hogy drágán meg kell majd fizetni ezért a mulasztásért. Ahogyan jelen sorok szerzője fejtegette egy másik cikkben, az EU próbálja megteremteni a politikai akaratot ahhoz, hogy nyomást gyakorolhasson egyes kormányokra, mint a magyar vagy a lengyel, hogy visszatartsa őket olyan lépésektől, illetve visszavonasson velük olyan hátralépést jelentő jogszabályokat, amelyek aláássák az igazságszolgáltatás vagy a média függetlenségét. A kormányzatok többek között annak köszönhetően tudtak keresztülvinni ilyen intézkedéseket, hogy rengeteg mindenkivel elhitették, milyen előnyös is lesz a számukra, ha feladják a jogaikat. Ha ellenben az EU szeretné megértetni az európaiakkal, mennyire értékesek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállam, és vissza akarja szorítani az ezek kibontakozását hátráltató kormányokat, akkor ugyanazokat az intézkedéseket kell érvényesítenie az EU-n belül is, mint azon kívül. Egész konkrétan, arra volna szükség, hogy az EU védelmet és támogatást nyújtson az európai értékek elfogadottságát előmozdító civil szervezeteknek.