Tech & Rights

Bulgáriában gyakori, hogy a gyermekeket megfosztják a szabadságuktól

Egy jelentés szerint a szabadságuktól megfosztott gyermekek inkább ki vannak téve bántalmazásnak, erőszaknak, nagyobb valószínűséggel szenvednek el súlyos diszkriminációt és azt, hogy nem élhetnek a polgári, politikai, gazdasági és kulturális jogaikkal.

by Bulgarian Helsinki Committee

A Bolgár Helsinki Bizottság (Bulgarian Helsinki Committee, BHC) megállapítása szerint Bulgáriában gyakori jelenség, hogy gyermekeket huzamos ideig törvénytelenül illetve önkényesen megfosztanak a szabadságuktól. Ez a bánásmód súlyosan sérti a nemzetközi emberi jogokat, így a Gyermekjogi Egyezményt, amely szerint a szabadságtól való megfosztás csak legvégső eszközként, és a lehető legrövidebb ideig alkalmazható.

A (bolgárul írt) jelentés arra is kitér, hogy a szabadságuktól megfosztott gyermekek inkább ki vannak téve bántalmazásnak, erőszaknak, nagyobb valószínűséggel szenvednek el súlyos diszkriminációt és azt, hogy nem élhetnek a polgári, politikai, gazdasági és kulturális jogaikkal.

A két év munkájának eredményeit összefoglaló jelentést egy nagyszabású projekt keretében készítették, melynek címe "Szabadságuktól megfosztott gyermekek Közép- és Kelet-Európában: Örökségek és Reformok között". A projektben öt, bolgár, magyar, román és lengyel szervezet vett részt. A jelentés módszeresen feltárja az emberi jogok helyzetét a gyermekek lakóhelyéül szolgáló zárt intézményekben.

"A tanulmány legfőbb következtetése, hogy - megfelelő jogi szankció kiszabása helyett - a gyermekeket gyakran törvénytelenül és önkényesen megfosztják a szabadságuktól, az arányosság elvének alkalmazása és a szabadságtól való megfosztás szükségességének mérlegelése nélkül. Például a fiatalkori bűnözés visszaszorításáról szóló törvény (JDA) nem határozza meg pontosan, mi tekinthető antiszociális magatartásnak, ami gyakran odavezet, hogy valakit törvénytelenül megfosztanak a szabadságától," magyarázza Krassimir Kanev, a BHC elnöke.

A gyermekek számára fenntartott bulgáriai intézményeknél tett látogatások alkalmával a BHC egyéb komoly gondokra is felfigyelt:

  • Ijesztően gyakori a fogva tartott gyermekekkel szembeni bántalmazás és erőszak. "A gyermekek általában nem jelentik, ha bántalmazták őket, mert tartanak a megtorlástól, és nem bíznak benne, hogy hatékonyan működik a rendszer," állítja Zhenya Ivanova, a BHC "Ellenőrzési és kutatási" programjának munkatársa.
  • A zárt intézményekben felülreprezentáltak a sérülékeny csoportokba tartozó - köztük etnikai kisebbségi (roma), szegény, illetve speciális nevelési igényű - gyermekek.
  • A szexuális erőszak illetve kizsákmányolás áldozatául esett lányokat inkább intézetbe rakják, mintsem, hogy szakellátásban és támogatásban részesítenék őket.
  • A szabadságuktól megfosztott gyermekeket időnként elfogadhatatlan körülmények között (például szellőzés, világítás, fűtés, meleg víz és mellékhelyiség szempontjából elégtelenül ellátott épületekben) tartják. Az ilyen létesítmények alkalmatlanok a fogyatékkal élő gyermekek számára.
  • A gyermekintézmények egy része nem biztosít tanulási lehetőséget.
  • A gyermekek csak korlátozottan érintkezhetnek a családtagjaikkal, mivel ritkán van látogatási idő, és kevés a szünet. A kommunikáció minőségét tovább rontja, hogy nincsen alkalmas hely, ahová félre lehetne vonulni levelet írni, telefonálni vagy kibontani egy kapott csomagot.
  • A törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekek a gyermekvédelmi törvény értelmében hivatalosan nem tekintendők veszélyeztetettnek, holott sokszor válnak erőszak vagy bántalmazás áldozatává, illetve nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából. Esetükben nem érvényesül a gyermek legfőbb érdekének elve, és szociális munkások sem veszik őket a gondjaikba, hogy kiderítsék, miért viselkednek úgy, ahogy.
  • A gyermekeket az egészségügyi állapotuk mérlegelése nélkül helyezik állami gondozásba, figyelmen kívül hagyva, hogy az adott intézmény mennyiben képes megfelelő orvosi és pszichológiai ellátást biztosítani a számukra.
  • 'A fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás reformjáról szóló közpolitikai koncepció végrehajtásának ütemterve' ugyan megemlít pár fiatalkorúakkal foglalkozó igazságszolgáltatási intézményt, például a szociálpszichológiai nevelőintézeteket vagy a javítóintézeteket, a büntetés-végrehajtási intézmények reformjáról azonban már nem szól. Ennélfogva az ütemtervben felvázolt megközelítés nem tekinthető átfogónak és egységesnek, hanem inkább esetlegesnek mondható.