"Európa legsötétebb pillanatai"

Négy éve majdnem háromszázan - köztük hatvan gyermek - fulladtak meg, miután a halászhajójuk felborult Lampedusánál. Egy apa és egy anya, akiknek négy lányuk veszett oda, igazságszolgáltatást vár az olasz bíróságtól.

2013. október 11-én 268-an lelték halálukat a Földközi-tengeren, mintegy 60 mérföldre a kis olasz szigettől, Lampedusától. A halottak között volt 60 gyermek is. Az áldozatok többsége szíriai volt, akik a háború elől menekültek, hogy menedékért folyamodjanak Európában.

Azonban amikor egy szíriai orvos kétségbeesett SOS jelzéseket adott le az olasz parti őrségnek, az olasz és a máltai tengerészeti hatóságok ahelyett, hogy a bajba jutottak segítségére siettek volna, elkezdtek azon vitatkozni, kinek a dolga a vészhelyzet kezelése. Ahogy a több mint 400 embert szállító halászhajó lassan megtelt vízzel, a Libra nevű olasz haditengerészeti hajó ott vesztegelt a közelben várva, hogy Rómából világos utasítást kapjon a közbelépésre.

Végül megérkezett a Libra, de csak miután a halászhajó felborult és több százan odavesztek.

A hajótörés negyedik évfordulóján, 2017. október 11-én, a római büntetőbíróság elkezdte tárgyalni az ügyet. Hét tiszt és a nemzeti haditengerészet, valamint a parti őrség főparancsnokaival szemben a segítségnyújtás elmulasztása és gyilkosság a vád.

A szír szülőket, akik négy kislányukat veszítették el a hajótörésben, Arturo Salerni, híres olasz ügyvéd képviseli. Az emberi jogok 69-dik világnapjára készülve, amelyet december 10-én ünneplünk majd, a Liberties megragadta az alkalmat, hogy interjút készítsen Salernivel. Emlékeztetőül: az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14-dik cikke kimondja, hogy minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.

Liberties: Salerni úr, miért küzd a tárgyalás során?

Arturo Salerni: A felelősök bűnvádi eljárás alá helyezéséért és azért, hogy mondják ki a bűnösségüket és a büntetőjogi felelősségüket 286 ember halálában, akik az ő cserbenhagyásos viselkedésük miatt veszítették az életüket. A munkánkat nehezíti, hogy a római ügyészség indítványozta az ügy megszüntetését, noha egy agrigentói bíró korábban már nem volt hajlandó erre.

Hol és hogyan élnek ma a védencei?

Wahid úr és a felesége menekültként Svájcban él. Megígértem nekik, hogy diszkréten kezelem a magánéletüket, ezért nem mondhatok róluk többet.

Catia Pellegrino, a migránsokat szállító csónak megmentésére kirendelt Libra hadihajó parancsnoka, a nemzetközi tengerjog szabályainak megfelelően viselkedett. Ráadásul a migránsok csónakja a Máltához tartozó tengeri mentési területen tartózkodott. Miért nem mentik fel ezek a körülmények a bűnügyi felelősség alól a parancsnokot és az ő parancsnokait?

Mind az olasz törvények, mind a tengerjog nemzetközi egyezményei minden más célnál előbbre való szempontnak tekintik a tengeren tartózkodók életben maradásáról való gondoskodást. A bírák kiegészítő nyomozást rendeltek el Catia Pellegrino helyzetével kapcsolatban, hogy kiderítsék, valóban kapott-e tájékoztatást, ahogy mi állítottuk, a Lampedusa közelében lévő kis hajó tényleges veszélyhelyzetéről.

Málta azt állítja, nem bírta ellátni a saját kutatási és mentési területét. Ezzel együtt miben áll Málta felelőssége az esettel kapcsolatban?

Málta évek óta egy óriási kutatási és mentési terület hivatalos koordinátora, ahol ugyanakkor Olaszország mindvégig végzett mentési műveleteket. Mindenesetre most az olasz illetékeseket is vádolják azzal, hogy nem tájékoztatták megfelelően Máltát a migránsok csónakjához legközelebb - 19 mérföldre, azaz körülbelül egyórányira - tartózkodó olasz haditengerészeti hajó helyzetéről.

Arturo Salerni, a famous lawyer in Italy, represents a married couple from Syria that lost their four little daughters in the shipwreck.

2013 októbere és 2014 októbere között az olasz kormány vezetésével zajlott a Mare Nostrum elnevezésű, tengeri mentési művelet, amelynek során 150 000 migránst sikerült megmenteni. Miután véget ért a Mare Nostrum, az EU Frontex által vezetett Triton művelet, emellett pedig olyan csoportoknak, mint az Orvosok Határok nélkül magáncsónakjai folytatták a mentést a Földközi-tengeren. Múlt nyáron ezeket a szervezeteket azzal vádolták, hogy "ösztönző tényezőt" jelentenek, miattuk növekszik a migráns csónakok száma, valamint, hogy együttműködnek az embercsempészekkel. Ön mit gondol ezekről a vádakról?

Az "ösztönző tényezők" emlegetése arra utal, hogy pont fordítva nézik a helyzetet, mint ahogyan kellene. Valójában ezek a magánszervezetek a csónakjaikkal több ezer életet mentettek meg, miután véget ért a Mare Nostrum és a hozzá hasonló műveletek. Számos tanulmány született arról, hogy a Mare Nostrum befejezése rengeteg ember halálához vezetett, és ebben a helyzetben a magántulajdonú csónakok jelentették az egyetlen lehetőséget. Nem az NGO-k aktivistáit kellene hibáztatni, hanem azokat, akiknek hatalmukban áll, hogy beavatkozzanak, mégsem teszik. Hatékony mentési műveletek és humanitárius folyosók hiányában könnyű az embercsempészek dolga. Az EU-s országok kormányai ahelyett, hogy ezekkel a dolgokkal törődnének, lepaktálnak mindenféle diktátorokkal, akik megtagadják a migránsoktól az alapvető emberi jogokat, nehogy egyáltalán útra keljenek. Ezzel viszont egyáltalán nem oldódik meg a helyzet.

Mostanában a kontinentális európai országokban, mint Németországban, a média túlnyomó többségében keveset hallani arról, milyen szörnyű a Földközi-tengeren áthajózó migránsok helyzete. Ezek szerint kevesebben fulladnak ma már a tengerbe?

A nemzetközi egyezmények jelenleg visszatartják azokat, akik Európába akarnak menekülni. Ezért nagyon nehéz megítélni, hányan haltak meg líbiai táborokban vagy menekülés közben, azonban semmiképp sem szűntek meg a mindennapos tragédiák.

Ön szerint kinek a felelőssége volna elejét venni az olyan tragédiáknak, mint a 2013. október 11-i hajótörés?

Egy demokratikus kormányzatnak elsőrendű célja kell, hogy legyen az élethez való jog védelme, különösen, amikor annyi a haláleset, hogy előre látható a tragédia. Óriási felelősség terheli azokat, akiknek hatalmukban állna ezeket megakadályozni, mégsem teszik.

Így, 2017 utolsó napjaiban, miként vélekedik az emberiség állapotáról Európában??

Úgy vélem, a második világháború óta az európai történelem legsötétebb pillanatai ezek.