Az EuB iránymutatása a migránsok fogva tartásáról

A bíróságoknak a migránsok letartóztatása helyett kevésbé szigorú eszközöket kellene igénybe venniük, hangsúlyozta az Európai Unió Bírósága egy más módszer alkalmazása helyett fogva tartott szudáni migráns ügyében hozott ítéletben,.

Bashir Mohamed Ali Manhdit a bolgár Bregovóban tartóztatták le 2013 augusztusában, amikor át akart kelni szerb határon. Miután nem tudott személyi okmányt felmutatni (szudáni állampolgárságúnak mondta magát), egy busmantsi-i fogdába szállították, hogy ott várja meg a kitoloncolást.

Két nappal a letartóztatása után Mahdi aláírt egy nyilatkozatot, miszerint önként vállalja, hogy visszatér Szudánba. A bolgár hatóságok megkérték a szudáni kormányt, segítsen beszerezni Mahdi személyi okmányait, melyekre Bulgáriának szüksége volt a kitoloncoláshoz, ám Szudán arról tájékoztatta őket, nem állít ki utazási okmányokat Mahdi számára, aki meggondolta magát, és visszavonta az önkéntes hazatérésére vonatkozó beleegyező nyilatkozatát.

Más megoldás helyett: huzamos fogva tartás

Mahdi a busmantsi-i fogdában maradt. Egy bolgár nő eskü alatt írott nyilatkozatot írt arról, hogy bulgáriai tartózkodása alatt Mahdi szállást kap, és saját maga gondoskodik a megélhetéséről. A nyilatkozatot visszautasították, és ugyanígy más megoldásokat sem fogadtak el, mint például azt, hogy Mahdit szabadon engedik azzal, hogy havonta jelentkezik a Belügyminisztérium helyi kirendeltségén. Az elutasítást azzal indokolták, hogy Mahdi illegálisan lépett be az országba, nem volt tartózkodási engedélye, menekültkérelmét visszautasították, és a Szerbiába történő határátlépési kísérlete ugyancsak bűncselekménynek minősül.

Minthogy a jogszabály szerint a letartóztatása hat hónap után lejárt, a bolgár hatóságok még idejekorán, 2014 februárjában bírósági eljárást indítottak a fogva tartás meghosszabbítása érdekében, arra hivatkozva, hogy fennáll a szökés veszélye, és Mahdi nem hajlandó együttműködni a hatóságokkal. A bolgár bíróság úgy határozott, hogy mivel a vonatkozó uniós jogszabályok nem egészen világosak, előzetes állásfoglalást kér az Európai Unió Bíróságától.

Az EuB tisztázza a bíróságok kötelességeit a letartóztatási ügyekben

Az EuB megállapította, hogy amikor a letartóztatás időtartamának meghosszabbítására vonatkozó beadvány kerül egy bíróság elé, annak az adott ügy minden körülményét figyelembe véve kell döntenie, és olyan ítéletet kell hoznia, amely a korábbi hatósági döntések helyébe kerülve feltétlenül betartandó. A bíróság hatásköre arra is kiterjed, hogy kevésbé szigorú büntetést rendeljen el, illetve a fogva tartási megoldások széles köréből kiválassza a legalkalmasabbat, az időtartam meghosszabbításától kezdve a szabadon bocsátásig.

Az EuB ítéletében továbbá kimondta, hogy a személyi okmányok hiánya még nem feltétlenül indokolja a fogva tartás időtartamának meghosszabbítását. (Így az, hogy Mahdi nem rendelkezett személyi okmányokkal és tartózkodási engedéllyel, önmagában nem alapozta meg a fogva tartás időtartamának meghosszabbítását.) A Bíróság arról is rendelkezett, hogy amennyiben meghosszabbítják egy személy letartóztatásának időtartamát, az nem terjedhet 12 hónapon túlra.

"Együttműködési hajlandóság hiánya"

A Bíróság foglalkozott a Bulgária által benyújtott, a "harmadik országbéli állampolgár együttműködési hajlandóságának hiányára" vonatkozó panasszal is. Az ítélet szerint Mahdi viselkedése annyiban utalhatott "együttműködési hajlandóság hiányára" a vonatkozó irányelv értelmezésében, amennyiben közvetlenül akadályozta a kormány szándékait, illetve hátráltatta az eljárást. Mahdi viselkedésének és együttműködési hajlandóságának megítélése valamely nemzeti bíróság hatáskörébe tartozó feladat.

Az EuB elismerte, hogy a tagállamoknak nem kötelességük tartózkodási engedélyt adni harmadik országbéli állampolgároknak csak, mert nincsen nekik. Ugyanakkor, minthogy ezen az alapon nem lehet valakit továbbra is fogva tartani, a Bíróság úgy határozott, hogy amennyiben valakit szabadon bocsátanak, a tagállamnak kötelessége, hogy legalább írásos igazolást adjon erről az illető harmadik országbéli személynek.