#MeAndMyRights: Van-e remény a "nukleáris" megoldáson túl?

#MeAndMyRights sorozatunk utolsó darabjához érkezett. De ne sírjatok, Európa úgysem javul meg, úgyhogy nemsokára visszatérünk.

Hogyha #MeAndMyRights sorozatunk valamennyi cikkét elolvastad, már azt is tudod, hogy az EU-nak alig vannak eszközei fellépni olyankor, ha a tagállamokban sérülnek az emberi jogok. Ismételjük csak át a tanultakat!

  • Magának az EU-nak - a törvények és szakpolitikák kialakításakor - az EU Alapjogi Chartáját kell betartania. A tagállamoknak az EU-s jogszabályok alkalmazásakor (például ha az utazókat megillető jogaidról van szó, amikor késik a géped vagy törölték a járatot), ugyancsak ügyelniük kell arra, hogy betartsák a Chartát (például ne engedjék, hogy a légitársaságok kártérítéskor diszkriminálják az időseket).
  • Némelyik Európai Uniós jogszabály - például az adatvédelemről, az egyenlő bánásmódhoz való jogról, vagy a bűncselekmények áldozatainak illetve az elkövetőknek a jogairól rendelkezve - kifejezetten az emberi jogokat védi. Az uniós tagállamoknak ugyanúgy végre kell hajtaniuk ezeket a törvényeket, mint bármely más EU-s jogszabályt.
  • Az EU-s források egy részét az emberi jogok védelmének fejlesztésére fordítják. (Jól van, ezt talán eddig nem említettem, de hát az EU bonyolult szerveződés, nehéz mindenről szót ejteni). Példa lehet erre az iskolák, egyetemek, kórházak építése, vagy a feleslegessé vált munkaerő átképzésének segítése.

"Rendszerszintű fenyegetettség"

Az ilyen helyzeteken túl az EU-nak sosem volt igazán hatalma beavatkozni az emberi jogok védelmében. Kivéve a 7-dik cikk garantálta jogkörét. Ám amint azt sorozatunk legutóbbi darabjában kifejtettük, a 7-dik cikk nemigen alkalmas arra, hogy megakadályozza a tagállamokat jogsértés elkövetésében, vagy hogy egyenesbe hozza a dolgokat.

2013-ban az EU Tanácsát alkotó európai uniós kormányok arra kérték az Európai Bizottságot, tegyen javaslatokat azzal kapcsolatban, hogyan tehetne többet az EU az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelméért.

2014-ben az Európai Bizottság közzé tette a "jogállamiság keretrendszerét", azaz elmagyarázta, milyen eljárást foganatosítanának, ha valaha is úgy látnák, hogy valamelyik tagállamban "rendszerszintű fenyegetettségnek" van kitéve a jogállamiság.

A jogállamiság olyan elvek együttese, amelyek alapján egy kormány nem élhet vissza a hatalmával. Ez az elvrendszer többek között megköveteli, hogy a kormányok a törvényes keretek között működjenek, betartva mindenekelőtt az ország alkotmányát, valamint a nemzetközi emberi jogi szabályokat.

A Bizottság "rendszerszintű fenyegetettségnek" nevezi, amikor egy ország igazságszolgáltatási intézményrendszere nem képes biztosítani a kormány törvényes keretek közötti működését - például, amikor a kormány nem hajlandó engedelmeskedni egy bírósági ítéletnek.

A jogállamiság keretrendszer érvényesítése abban áll, hogy a Bizottság vizsgálat tárgyává teszi a szóban forgó országot, megkéri a kormányt, adjon számot a tetteiről, majd javaslatokat fogalmaz meg a számára. Amennyiben az adott kormány nem hajlandó az együttműködésre, a Bizottságnak nem áll hatalmában büntetést eszközölni. Ezzel együtt megteheti, hogy előveszi a 7-dik cikket.

Még nem tudjuk, a gyakorlatban mennyire hatásos a jogállamiság keretrendszer. Mindezidáig egyszer, 2016 januárjában érvényesítették Lengyelországgal szemben. Azt viszont tudjuk, hogy a Bizottság nem folyamodott mindannyiszor a keretrendszerhez, valahányszor súlyos gondok merültek fel valamelyik országban: példának okáért Magyarországgal vagy Spanyolországgal szemben nem alkalmazta ezt az eszközt.

Számadás

Azután, hogy a Bizottság bejelentést tett a jogállamiság keretrendszerről, az Európa Tanácsban az EU-s kormányok egy része kinyilvánította, hogy nem elégszik meg ennyivel. Ezért a Tanács úgy döntött, hogy évente összehív egy találkozót, ahol a kormányok a jogállamiság kérdését vitatják meg.

Erre a "jogállamiság párbeszédnek" nevezett eseményre először 2015 novemberében került sor, a legközelebbi találkozót pedig 2016 májusában tartják.

Az első jogállamiság párbeszéd nem jelentett komoly megpróbáltatást a kormányok számára. Az összesen két és fél órás találkozón a kormányoknak egy jó és egy rossz dolgot kellett kiemelniük az országukkal kapcsolatban az emberi jogok tekintetében. Nem kellett ugyanakkor bírálatot megfogalmazniuk egymással szemben, sem segítséggel, jó tanácsokkal támogatniuk a többieket, és javaslatokat sem tettek egymásnak.

A miniszterek a találkozó után megveregették egymás vállát, fogták a kismackójukat, és délutáni álomra hajtották a fejecskéjüket. Á, ez csak vicc akart lenni. De ha a következő jogállamiság párbeszéd is így zajlik majd, nem világos, mitől fog javulni az emberi jogok helyzete az EU-ban. A magunk részéről tettünk pár javaslatot a Tanácsnak arra vonatkozóan, hogyan lehetne ezen segíteni.

Büntetés

Az Európai Parlament képviselői közül sokan elégedetlenek a Bizottság jogállamiság keretrendszerével és a Tanács jogállamiság párbeszédével. Ezek a képviselők azt szeretnék, ha az unió életbe léptetne egy olyan eljárást, amelyik során minden tagállamot rendszeresen átvizsgálnak, hogy ezáltal az EU elősegítse a jogsértések felismerését és jóvátételét.

Az Európa Parlament kritikus képviselői azt szeretnék, ha az EU-nak hatalmában állna felelősségre vonni az Unió javaslatainak végrehajtását megtagadó kormányokat. Az Európai Parlament meg fogja kérni az Európai Bizottságot, hogy még az idén álljon elő valamilyen javaslattal egy olyan jogszabályra, amelyik alapján létrehozható ez a rendszer.

Remek ötlet egy ilyen ellenőrző rendszer felállítása, csakhogy a Bizottság már jó párszor kinyilvánította, hogy nem óhajt semmiféle újdonságot létrehozni. Ezért az Európai Parlamentnek magának kell majd valamivel előrukkolnia. Mi is javasoltunk egyet s mást az Európai Parlament képviselőinek.