Tech & Rights

Csótányebéd, nácik, szervkereskedők és fizetett tüntetők

Ha azt állítod, nem is igaz, hogy Soros György rovarokat akar etetni a magyarokkal, esetleg sikerül meggyőznöd a közönséged. Csakhogy pár hónap múlva már mindenki csak arra fog emlékezni, hogy Soros meg hogy bogárevés.

by LibertiesEU

Fazekas Sándor magyar földművelési miniszter idén februárban meghirdette, mi az új Soros-terv. A milliárdos ezek szerint abban mesterkedik, hogy a magyarokat rávegye, a hagyományos étrendjüket elhagyva inkább rovarokat fogyasszanak. Fazekas miniszter kategorikusan elutasította a galád tervet. Őt idézve: "rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember".

Nem viccelek, mindez tényleg megtörtént.

Rágalomhadjárat

Magyarország sok mindenben vezető szerepre tett szert Európában. (Ilyen volt például a támadó jellegű labdarúgás az 1950-es években, vagy a demokrácia leépítése manapság.) De korántsem ez az egyetlen ország, ahol rágalomhadjáratokkal próbálnak meg politikai tőkét szerezni. Romániában, amikor Klaus Iohannis elindult az elnökségért és azt ígérte, kiáll az országszerte elterjedt intézményes korrupció ellen, azzal a váddal kellett szembesülnie, hogy gyermekeket ad el szervkereskedőknek.

Lengyelországban Donald Tusk részben amiatt maradt alul az elnökválasztási kampányban, mert az ellenfelei azt állították a nagyapjáról, hogy a Második Világháborúban önként csatlakozott a német hadsereghez.

Bulgáriában több ellenzékit ért az a vád, hogy pénzt fizettek a kormányellenes tüntetések résztvevőinek.

Az efféle szokatlan politikai kijelentések egész jól működnek. Egyrészt, mert a rágalmak "célpontjai" kénytelenek az erőforrásaikat részben önmaguk tisztázására fordítani. Másrészt amiatt, mert a támogatóik pedig azzal foglalkoznak, milyen szokatlanok is ezek a kijelentések ahelyett, hogy a mögöttük állók valóban aggasztó ténykedésére figyelnének oda. Harmadrészt pedig azért, mert akad, aki tényleg beveszi az ilyen maszlagot.

Pár éve Spee Kosloff egyetemi tanár érdekes tanulmányokba fogott a munkatársaival. Ennek során arra jutottak például, hogy ha azt hangsúlyozták, milyen élemedett korú John McCain egykori amerikai politikus, és ennyiben mennyire különbözik a válaszadóktól, akkor azok inkább a magukévá tették azt a rágalmat, hogy szenilis. Amikor pedig arra hívták fel a résztvevők figyelmét, hogy ők nem afrikai-amerikaiak, akkor valószínűbb volt, hogy elfogadták azt a hamis állítást, miszerint Obama muszlim. A politikai rágalmakkal, ha ügyesen alkalmazzák őket, főként a "bizonytalan" választókra lehet hatást gyakorolni.

Mi van mindemögött?

Mit tehet az ember, amikor a tekintélyelvűek fúrton-fúrt rágalmakat csempésznek a közbeszédbe? Hogyan reagáljunk az ilyesmire? Először is, ha azt látjuk, hogy minden erejükkel igyekeznek kavarni a sz*rt, vegyük észre, hogy valamit el akarnak érni. Nem szórakozásból ontják a rágalmakat. Feleslegesen nem fogják pocsékolni az erőforrásaikat. Ha minderre kampányidőszakban kerül sor, elég könnyen kitalálható, mire megy ki az egész. Szavazatszerzésre, tudniillik. Arra, hogy megnyerjék a választásokat. Ha viszont azalatt történik, mialatt hatalmon vannak, érdemes utánajárni, milyen törvénymódosításokat javasoltak az utóbbi időben, amikről jobb' szeretnék, ha nem volna szó.

Ha pedig rábukkansz ilyen kezdeményezésre, mindenképp beszélj róla. Ne fecséreld arra az energiádat, hogy bizonygatod, miért nem igaz ez vagy az a rágalom. A hazugságok megcáfolása csak rövid távon eredményes, hosszú távon viszont csak arra jó, hogy újra mindenkinek az eszébe juttassa a hazugságot. Vagyis, amikor az ellen ágálsz, hogy Soros György rovarokat akarna zabáltatni a magyarokkal, lehet, hogy sokakat meggyőzöl. Néhány hónap múlva viszont csak arra emlékeznek majd, hogy volt ott valami Soros bogaraival.

Ahelyett tehát, hogy harcba szállnál a hazugságok ellen, vetesd észre a rokonaiddal, barátaiddal és üzletfeleiddel, hogy gumicsontot vetettek eléjük. És oszd meg az ismerőseiddel a közösségi média oldalakon, mi is húzódik meg mindemögött.