A copyright párbeszéd: hogyan teremthető egyensúly a jogtulajdonosok érdekei és az emberi jogok között?

Párbeszédet szervezett az Európai Bizottság az érdekelt felek között, ahol az online megosztást biztosító szolgáltatók és a szerzői jogok jogosultjai együttműködésének jó gyakorlatait vitatták meg. A Liberties a kérdés emberi jogi vonatkozásait adta elő.

2019 áprilisban fogadták el az új szerzői jogi irányelvet, mely többek között azt is előírja, hogy az Európai Bizottság szervezzen párbeszédeket az érdekelt felek között. A Liberties kapva kapott az alkalmon és nyílt levélben szorgalmazta emberi jogi szervezetek részvételét az ilyen eseményeken.

A levélben arra kértük a Bizottságot, hogy az olyan platformok, mint a Google, a Facebook vagy a Twitter, valamint a nagy lemezkiadó cégek, televíziós társaságok, közös jogkezelő szervezetek és egyéb jogtulajdonosok mellett hívjon meg emberi jogokkal és digitális jogokkal foglalkozó szervezeteket és szakértőket is ezekre a megbeszélésekre. A Bizottság 15 helyet ajánlott fel a felhasználókat képviselő szervezeteknek. Egy hely a Libertiesnek jutott.

Az érdekelt felekkel folytatott első párbeszédre október 15-én került sor Brüsszelben. Az eseményt több hasonló találkozó követi majd. Mindegyiket élőben lehet követni a neten.

A Liberties nevében a szervezet advocacy igazgatója, Simon Éva, az alábbi beszédet adta elő a felhasználók által feltöltött tartalmak minimális biztosítékairól és arról, hogyan volnának elkerülhetők a feltöltés-szűrők:

A Liberties arra kíván rávilágítani, hogy a 17. cikk alkalmazásával kapcsolatosan kiadásra kerülő bizottsági útmutatást követve miként tartható fenn az alapjogok védelmének mostani szintje.

Először az alapjogok egyensúlyáról és az automatizált döntéshozatali folyamat okozta gondokról beszélek. Pár szót szólok arról, hogyan használja a szerzői jogokat az ellenérdekeltekkel szemben a politika, végül felsorolom, milyen biztosítékokkal érhető el az alapjogok tiszteletben tartása.

Tehát mit jelent az alapjogok egyensúlya. A platformokat megilleti a vállalkozás szabadságának joga, a jogtulajdonosokat pedig a tulajdonhoz való jog, míg a nyilvánosságnak tudni kell élnie a szólásszabadság, az információszabadság és az adatvédelem jogával. Ezeket a jogokat kell egyensúlyba hozni egymással, ami kizárólag eseti alapon lehetséges.

Legtöbbször, amikor a tartalommegosztó szolgáltatások napi működése során megpróbálunk egyensúlyt teremteni közöttük, nem folyamodunk bírósághoz. Ehelyett automatizált döntéshozatalra, robotokra, szűrőkre, a Content ID-re és más tartalomkezelő rendszerekre bízzuk ezt a feladatot. Olykor helyet kap az emberi beavatkozás lehetősége, máskor pedig nem. Egyszerűnek és hatékonynak látszik ez a megoldás, és általában az is.

Csakhogy az automatizált döntéshozatali folyamatok esetében előfordul, hogy tévesen szűrnek ki valamit és olykor nem ismerik fel, amikor egy szerzői jog által védett anyagot jogszerűen használnak. Az ilyen hibák csak úgy küszöbölhetők ki, ha a döntés egyenlő partnerek vitáján alapul. Ámde éppen az a baj, hogy jelen esetben egyenlőtlenek a felek: a tartalommegosztó szolgáltatók illetve a jogtulajdonosok erőfölényben vannak a felhasználókhoz képest. A mostani rendszer nem teszi lehetővé, hogy a felhasználók valóban kiállhassanak a jogaikért. Ezért volna szükség biztosítékokra.

A szerzői jogi törvény cenzúrához vezethet, különösen, amikor ellenérdekelt csoportok szemelnek ki maguknak amúgy jogszerű tartalmakat. Továbbá a politikai ellenzék elhallgattatására is alkalmas. A nemrég kiszivárogtatott "ibizai videót" egy polgármester szexuális aktusáról például szerzői jogra hivatkozva távolították el a netről. Ily módon könnyedén megszabadulhattak a nem kívánt tartalomtól. A brit "Straight Pride UK" csoport ugyancsak a szerzői jogok megsértésére hivatkozva állított le egy kritikus bloggert. És még sorolhatnánk a példákat.

Megfelelő garanciák megléte esetén úgy lehetne védeni a jogtulajdonosok és a platformok érdekeit, hogy a felhasználók jogai is védve maradjanak. A következőkben felsorolt 6 biztosíték bevezetésével egyensúly teremthető ezek között a szempontok között.

  1. Egyének megerősítése. Az egyes embereknek meg kell adni a jogot az automatizált tartalomkezelő rendszerek döntéseinek megkérdőjelezéséhez, mégpedig úgy, hogy ember döntsön a vitatott ügyben.
  2. Hatékony jogorvoslati lehetőség. A felhasználók kapjanak megfelelő indoklást a döntésekhez, és biztosítsanak számukra független bírósági felülvizsgálatot.
  3. Átláthatóság biztosítása a felhasználóknak. A tartalommegosztó szolgáltatókat kötelezni kell a felhasználók tájékoztatására arról, hogyan hozzák meg a tartalmak eltávolításával kapcsolatos döntéseket, milyen felhasználói adatokat gyűjtenek és ezeket hogyan használják fel a tartalmak eltávolításakor, és milyen mértékben figyelik meg a felhasználók tevékenységét.
  4. A platformokat bizonyos tartalmak eltávolítására késztető ösztönzők kiegyensúlyozása.A szerzői jogokat nem sértő tartalmak blokkolása vagy eltávolítása sérti a szólásszabadságot. Ezt kiegyensúlyozandó ellentétes ösztönzőt kellene bevezetni az útmutatásban. Fontos, hogy a jogtulajdonosokat és a tartalommegosztó szolgáltatókat felelősségre lehessen vonni jogszerű felhasználói tartalmak eltávolításáért vagy blokkolásáért.
  5. Más eszköz foganatosítása kétes tartalmak esetén. Kétes tartalmak esetén eleve más megoldás is lehetséges, mint leszedni az adott tartalmat. A tartalom nyugodtan a helyén maradhat, amíg az algoritmus valamiképp besorolja. Az ügy lezárultáig figyelmeztetés is megjelenhet mellette.
  6. Közös megközelítés alkalmazása Európában. Végül az is nagyon fontos, hogy a tagállamok várják meg az útmutatás kiadását a 17. cikk átültetésével, illetve a bizottsági kezdeményezést követve maguk is kerítsenek sort nemzeti szinten az érdekelt felek párbeszédére.

Itt az alkalom, hogy javítsunk a helyzeten. A 17. cikk révén elérhető, hogy ne csorbuljanak aránytalanul az alapjogok, és ne telepítsenek szűrőket oda, ahol nincsen rájuk szükség.