#ToObeyOrNotToObey: Beleegyezés elméletek

A beleegyezés elméleteket vallók szerint a törvények tiszteletének kötelezettsége csakis önkéntes beleegyezésen alapulhat. Ez az eset olyankor áll fenn, ha kimutathatóan beleegyeztünk abba, hogy engedelmeskedünk a törvényeknek.

A politikai kötelezettségekről szóló modern elméletek, amelyek arra keresik a választ, honnan származik a törvények betartásának általános morális kötelezettsége, nagyjából négy csoportba oszthatók. A tranzakciós elméletek szerint az engedelmességi kötelezettség az ember és az állam közötti erkölcsileg jelentős tranzakció meglétén áll vagy bukik. A nem tranzakciós elméletek hívei ezzel szemben úgy gondolják, nincsen szükség ilyen kapcsolatra: olyankor is fennállhat az engedelmesség kötelezettsége, ha az ember a világon semmit sem tett.

A harmadik csoportba azok tartoznak, akik szerint nincsen olyan általános erkölcsi kötelezettség, amely előírná a törvények betartását. Velük, az ún. filozófiai anarchistákkal, sorozatunk utolsó cikkében foglalkozunk majd. Először azonban azokról az elméletekről lesz szó, amelyek szerint nyomós erkölcsi érvek szólnak amellett, hogy pusztán törvény mivoltánál fogva betartsuk a törvényt. Ebben a megközelítésben nem (vagy nem csak) azért kell engedelmeskednünk a törvénynek, mert a helyes utat irányozza elő a számunkra.

Önkéntes elfogadás

A tranzakciós elméletek alapján a törvények betartásának kötelezettsége valamilyen korábbi cselekedetünkön alapul. A tranzakciós elméletek körébe tartoznak a beleegyezés elméletek. Ezek hívei úgy vélik, azért kell betartanunk a törvényeket, mert így vagy úgy önkéntesen elfogadtuk őket.

Az önkéntesség kívánalma abból a meggyőződésből fakad, hogy az emberek egyenlőnek és szabadnak születnek. Mivel szabadnak születtünk, nem lehet ránk erőltetni bizonyos kötelességeket. A beleegyezés elméleteket vallók szerint a törvények tiszteletének kötelezettsége csakis önkéntes beleegyezésen alapulhat. Ez az eset olyankor áll fenn, ha kimutathatóan beleegyeztünk abba, hogy engedelmeskedünk a törvényeknek.

Hogyha elfogadjuk, hogy a politikai kötelezettségek alapja a beleegyezés, vajon megengedhető-e az információk kiszivárogtatása? Ezzel kapcsolatban látni kell, hogy a beleegyezés rendszerint nem teljes körű. Ha például az ember megegyezik a barátjával abban, hogy 6-kor találkoznak a mozi előtt, ám útközben történik egy baleset, ahol az áldozat ellátása érdekében be kell vetnie az elsősegély-nyújtásban szerzett tudományát, akkor igazolhatóvá válik, miért nem tudott ott lenni időben a mozinál. Ugyanígy, még hogyha valaki beleegyezett is abba, hogy engedelmeskedik a törvénynek, viszont életeket menthet azzal, hogy napvilágra hozza, mondjuk, hogy milyen sikkasztásokat követtek el egy bizonyos nyugdíjalapnál, akkor igazolhatóvá válik, miért nem tartotta be mégsem a törvényt.

A bökkenő

Van azonban egy bökkenő a beleegyezés elméletekkel. A modern társadalmakban csak nagyon kevesen, jellemző módon a honosított állampolgárok adják kifejezett beleegyezésüket az adott ország törvényeihez. A problémát kikerülendő a beleegyezés elméletek hívei amellett próbálnak érvelni, hogy a felmenőink egyszer már beleegyeztek az állam megalapításába és abba, hogy elfogadják annak törvényeit. Csakhogy ez az is érv sántít, hiszen ha egyszer szabadnak és egyenlőnek születtünk, hogyan köthetnének akkor bennünket olyan ígéretek, amelyeket nemzedékekkel ezelőtt tettek a nevünkben?

A beleegyezés elméletek egyes hívei azt állítják, hogy a törvények elfogadása olykor nem kifejezett beleegyezésen alapul. A beleegyezés bizonyos cselekedetek (vagy éppen azok elhagyása) révén is megvalósulhat. John Locke felvilágosodás korabeli filozófus azt vallotta, hogy ilyen cselekedetnek minősül a földtulajdon birtoklása, az, hogy az ember lakik valahol és él az állam nyújtotta különféle előnyökkel. A beleegyezés elméletek mai hívei szerint a választásokon való részvételtől vagy indulástól kezdve az útlevélkérelem benyújtásáig sok minden tekinthető beleegyezésnek.

Hallgatólagos beleegyezés

Ezzel a megoldással, melyet a hallgatólagos beleegyezés elméletének nevezünk, az a gond, hogy ha az embernek fogalma sincs arról, hogy bizonyos cselekedetével vagy annak elhagyásával elfogadja, hogy engedelmeskedik a törvénynek, akkor nem igazán állítható, hogy a törvények betartása iránti kötelezettsége beleegyezésen alapulna. Ráadásul a beleegyezés maga csak akkor lehet szabad és önkéntes, ha meg is tagadható, anélkül, hogy ezért magas személyes árat kellene fizetni. Márpedig ha a beleegyezés tartózkodáshoz van kötve, akkor nyilvánvaló, hogy a kettőből egyik követelmény sem áll fenn, és vélhetően a többi számításba jövő cselekedet esetében is legalább az egyik kritérium sérül.

Ha mindezzel együtt rokonszenvesnek találod a beleegyezés elméleteket, hadd ajánljuk a figyelmedbe ezt a könyvet. Természetesen más elméleti megközelítései is léteznek annak a kérdésnek, miért kell betartanunk a törvényt. A következő cikkünkben a tisztességesség és a hála elméletei felől közelítjük meg a politikai kötelezettségek problémáját.