A paifve-i Szociális Védelmi Intézet (EDS) személyzete a belga kormány, illetve az Igazságügyi Bizottság tagjaihoz fordult, miután nyilvánosságra került, hogy nem újítják meg a korlátozott idejű szerződések egy részét. Ennek eredményeképpen jelentősen csökkenni fog az orvosok és pszichológusok létszáma az intézményben, és úgyszólván lehetetlenné válik a megfelelő orvosi és pszichológiai ellátás.
A fogva tartottaknak szállást nyújtó, jellege szerint a börtön és az átmeneti otthon között félúton található EDS-létesítmények csak kellő finanszírozás esetén tudják megfelelően ellátni a feladatukat. A létesítmények célja, hogy a fogva tartottak több időt tölthessenek a közös helyiségekben, és általában magasabb szintű gondoskodásban részesüljenek. A költségvetési csökkentés következtében lényegében nem törődnek ezután a 208 paifve-i fogvatartottal: két, heti 24 órában dolgozó pszichiáter, valamint két pszichológus foglalkozik majd velük, akik közül az egyik részmunkaidős.
Az Igazságügyi Bizottságban november 26-án Koen Geens igazságügyi miniszter kijelentette, hogy bár fontos a számára a paifve-i EDS, a szerződések megújítása a Szövetségi Igazságügyi Bizottságon és a Pénzügyi Felügyelőségen múlik, márpedig ezek az intézmények a költségek lefaragásában érdekeltek. Az Emberi Jogi Liga támogatja a jobb személyzeti politika és a megfelelő teljesítményértékelés gondolatát, ám mindennek a már meghirdetett munkaerő-csökkentéstől függetlenül kell megvalósulnia. A koalíciós megállapodás támogatói még inkább így gondolják, az egyezség ugyanis "elegendő költségvetési forrást rendel a fogva tartásra vonatkozó új jogszabályok érvényesítéséhez".
Az ellátórendszer leépítése
Az Emberi Jogok Európai Bírósága számos Belgiumot elmarasztaló ítéletére hivatkozva az LDH már kifejtette az álláspontját, miszerint az Igazságügyi Minisztérium, általánosságban pedig az állam felelősségi körébe tartozó szociális védelmi intézményrendszer katasztrofális állapotban van, pusztán a felelőtlennek tartott állampolgárok "eltávolítására" szolgál..
Az utóbbi évek költségvetési megszorításai az igazságszolgáltatás terén (biztonsági intézkedések erősítése, új létesítmények építésének előtérbe helyezése, a reintegrációs folyamat hanyagolása vagy semmibe vétele) közvetlen hatással bír az elítéltek egészségügyi ellátására, így a személyzeti kérdésekre nézve. Már régóta tart az egészségügyi szolgáltatások leépítése: a paifve-i EDS-vel történtek pusztán egy példa a sok közül. Az LDH emlékeztet arra is, milyen problémákat vet fel a bebörtönzötteknek nyújtott bizonyos "szolgáltatások" privatizálása. A ghenti Törvényszéki Pszichiátriai Központot érintő költségvetési csökkentés egyszerűen azon múlt, hogy a politikusok rosszul mérték fel, milyen költségigényei vannak a páciensek ellátásának.
Ezt nézve hihető-e vajon, amikor a kormány kijelenti, hogy szeretné végképp megoldani a fogva tartottak állandósult problémáit? Ha tényleg így volna, a kormány fontolóra venné, hogy az egészségügyi ellátásokat áthelyezze a Szövetségi Közszolgálat Igazságügyi Hivatalától az Egészségügyi Hivatalához (ezeket a hivatalokat nevezték korábban igazságügyi illetve egészségügyi minisztériumoknak). A civil társadalom számos szereplője és több közhivatal szerint ez segítene abban, hogy a fogva tartottak felelősebb és alaposabb ellátásban részesüljenek. A "költségvetési fegyelemből" és az intézményrendszer komplexitásából még nem kellene, hogy az következzen, hogy az állam elhanyagolja a feladatait és a kötelezettségeit.