Tegye az EU-ban minden nő számára elérhetővé a biztonságos és legális abortuszt az Európa Parlament!

A biztonságos és legális abortusz világnapján civil szervezetek Európa-szerte petíciót küldenek az Európa Parlamentnek, hogy biztosítsa az emberi jogi normák tiszteletben tartását ebben a kérdésben.

A nemzetközi emberi jogi törvények értelmében a biztonságos és legális abortusz hozzáférhetősége kulcsfontosságú a tekintetben, hogy a nők és lányok valóban élhessenek az emberi jogaikkal, beleértve az élethez, a diszkriminációval szembeni védelemhez, az egyenlőséghez, az egészséghez és a magánélethez való jogot. Az ENSZ-egyezmények betartatásáért felelős testületek több ízben hangoztatták már, mekkora gondot jelent az az összefüggés, amelyik a korlátozó abortusz-törvények, a titokban végzett, nem biztonságos terhességmegszakítás és a nagyarányú anyai elhalálozás és megbetegedés között áll fenn. A korlátozó abortusz-törvények esetében a terhességmegszakítás hozzáférhetősége okoz nehézséget még olyankor is, amikor törvényesen elvégezhető az eljárás. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata meghatározza, hogy egy olyan állam, amelyik már megteremtette a terhességmegszakítás törvényes lehetőségét bizonyos helyzetekre nézve, nem alakíthatja úgy a jogszabályi kereteket, hogy a valóságban korlátozza az abortusz hozzáférhetőségét. Az ENSZ-egyezményeket felügyelő testületek is hangsúlyozták, hogy ahol egyszer már törvényessé tették az abortuszt, ott az államnak biztosítania kell, hogy valóban elérhető, hozzáférhető, elfogadható és megfelelő minőségű legyen. Az Emberi Jogi Bíróság és az ENSZ-egyezményeket felügyelő testületek egyaránt állást foglaltak azzal kapcsolatban, hogy a korlátozó abortusz-törvények embertelen és megalázó bánásmódhoz vezethetnek.

Ennek ellenére számos uniós országban vagy már most nem egyértelműen biztosított a biztonságos és legális terhességmegszakítás a nők számára az említett emberi jogi normák szerint, vagy várhatóan már nem lesz sokáig az. Ezek közé az országok közé tartoznak az alábbiak:

Spanyolország

Spanyolország Minisztertanácsa 2013 decemberben fogadta el a “magzati élet védelméről és a terhes nők jogairól” szóló törvényjavaslatot, amely az akkori érvényes jogszabályokhoz képest visszalépést jelentett, mivel erőteljesen korlátozta a legális és biztonságos terhességmegszakítás hozzáférhetőségét a nők számára. A törvényjavaslat mindössze kétféle helyzetre korlátozta a legális és biztonságos abortusz lehetőségét: arra az esetre, ha veszélyben forog a nő testi vagy lelki egészsége, illetve arra, amikor szexuális erőszak eredményeként jött létre a terhesség. A tervezett jogszabály ráadásul számos aránytalan megszorítást vezetett be. Ilyen a hétnapos várakozási idő; a kötelező tanácsadás; a harmadik fél általi engedélyezés kötelezettsége (a 18 év alatti lányok és a gyámság alatt álló nők számára); az, hogy az egészségügyi szolgáltatók lelkiismereti okokra hivatkozhassanak, miközben nem kötelességük időben másik szolgáltatóhoz irányítani a terhességmegszakításért folyamodó nőt; az a követelmény, hogy két független szakorvostól – akik közül egyik sem lehet a terhességmegszakítást végző nőgyógyász – kell igazolást kérni arról, hogy a terhesség komoly veszélyt jelent a nő életben maradására, illetve testi vagy lelki egészségére nézve; az orvosszakértők egymás közötti vagy az érintett nő és az orvosszakértők közötti véleménykülönbségek kezelését és rendezését szolgáló, hatékony mechanizmusok hiánya; az, hogy nem hirdethetik magukat az abortuszt végző központok, létesítmények, orvosi szolgálatok, valamint a tehességmegszakításban alkalmazott eszközök, módszerek, eljárások nyilvánossá tételére vonatkozó tilalom; végül pedig az a kikötés, hogy szexuális erőszak áldozatai csak abban az esetben részesülhetnek legális abortusz-szolgáltatásban, ha a rendőrségen feljelentést tettek az erőszakról. Mindezek az akadályozó tényezők feltehetően arra indítják a nőket, hogy illegális és nem biztonságos eljárás révén, vagy külföldön próbáljanak meg véget vetni a terhességüknek.

Mariano Rajoy miniszterelnök ugyan visszavonta az említett törvénytervezetet, ám ettől még nem vált igazán megnyugtatóvá a helyzet, ugyanis egyúttal ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi jogszabályokon változtatva a 17 év alatti lányok esetében kötelezővé teszik a szülői beleegyezést a terhességmegszakítással kapcsolatban. Ráadásul továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a törvény eszközével ismét megpróbálják korlátozni az abortusz lehetőségét, ezért a lányok és asszonyok nem számíthatnak arra, hogy a jövőben lehetőségükben áll majd biztonságos és legális terhességmegszakítást igénybe venni.

Litvánia

A Parlament 2014 tavaszán vitatta meg az élet védelmét a születés előtti életszakaszban szabályozó törvénytervezetet. A javaslat újabb kísérlet az állam részéről arra, hogy a nők magánélethez, egészséghez és élethez való jogának rovására avatkozzon bele a közerkölcsök alakulásába.

A törvénytervezet csupán két esetben engedélyezi a terhesség megszakítását: ha a terhesség egyértelműen életveszélyes az anyára nézve, illetve amikor bűntett – pl. szexuális erőszak – következménye. Azonban mindkét esetben csak a fogantatáshoz képesti 12 héten belül szakítható meg a terhesség. A tervezet értelmében a nők olyan, különösen sérülékeny csoportjai, mint a fiatal lányok és a jogképességgel nem rendelkező személyek számára kötelezővé tennék az egyik szülő vagy gyám írásos beleegyező nyilatkozatának bemutatását. A Büntető Törvénykönyv módosításai minden más esetben közhasznú munkával, letartóztatással vagy elzárással büntetendő szabálysértésnek minősítenék a terhességmegszakítást. A javasolt módosítások értelmében még a “meg nem született gyermekében súlyos kárt okozó” anyát is akár kétéves börtönbüntetésre ítélhetik. A Litvániában tett legutóbbi összegző megfigyelései alkalmával a nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetésére létesült ENSZ bizottság felszólította a hatóságokat, hogy “tartózkodjanak a nők legális és biztonságos abortuszhoz való jogát korlátozó törvényektől és törvénymódosításoktól, és inkább a reproduktív egészséggel és a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos, függőben lévő törvények elfogadására összpontosítsanak.”

A szóban forgó törvénytervezetet ugyan még nem bocsátották szavazásra, ám a Parlament máris újabb javaslatokat tárgyal, mint amilyen a 72 órás kötelező várakozásra vonatkozó jogszabály. A várakozási idő beiktatásával embertelen érzelmi és anyagi terheket rónak olyan nőkre, akik eleve sokat vívódtak, mire meghozták életük egyik legnehezebb döntését.

Magyarország

A 2012-ben érvénybe lépett Alaptörvényben szerepel egy olyan alkotmányos jogszabály, amelyik kimondja, hogy a magzatot fogantatása pillanatától fogva védelem illeti meg. Ennek a cikknek az alapján korlátozhatóvá válik az aborusz, mégha egyelőre nem módosították is azt a törvényt, amelyik a terhesség 12-dik hetéig megengedi a terhesség megszakítását. A kormány ráadásul jogi és nem jogi eszközökkel megpróbálta aláásni a nők önrendelkezési jogát. Ilyen kezdeményezés volt az a félrevezető, uniós pénzből finanszírozott, a támogatási program szabályait sértő abortuszellenes kampány, amikor egy élő és kifejlett magzatot ábrázoló plakáttal próbálták meg elvenni az emberek kedvét a terhességmegszakítástól. Ide sorolható az is, hogy megalázó módon megpróbálják eltántorítani a nőket az abortusztól egy olyan bürokratikus eljáráshoz kötve annak engedélyezését, amelyik számos lehetőséget tartalmaz visszaélésre. Arra is buzdítják a nőket, tartsák titokban a terhességüket, és ajánlják fel a gyermeküket örökbefogadásra. Például, ha egy tizenéves anya úgy dönt, hogy “titokban” megszüli a gyermekét, majd felkínálja örökbefogadásra, akkor nem kell értesítenie a szüleit, amit abban az esetben, ha az abortuszt választja, meg kell tennie. Végül tudományos érvek nélkül betiltották az abortusztablettát, ami arra kényszeríti a nőket, hogy Ausztriában vegyék igénybe ezt az eljárást, már ha anyagilag egyáltalán megengedhetik maguknak. Mindezeket az intézkedéseket határozottan bírálta az ENSZ. A nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetésére létesült bizottság 2013 februári vizsgálatakor gondokat észlelt a nők önrendelkezési jogával kapcsolatban. Felszólította Magyarországot, hogy az értelmetlen megkötésnek számító kötelező tanácsadás kiiktatásával tegye minden nő számára elérhetővé az abortuszt. A Bizottság továbbá kijelentette, hogy az állam nem avatkozhat bele a nők reprodukciós jogába, ezért nem folytathatja az abortuszt stigmatizáló kampányt. A bizottsági vélemény a fogamzásgátlás hozzáférhetőségének fontosságát is hangsúlyozta.

Írország

Az EU-ban különösen szigorúnak számítanak az ír abortusztörvények. Egy nő csak életének “tényleges és alapvető veszélyeztetése” esetén folyamodhat terhességmegszakításhoz. Máskülönben a tehesség alatti élet védelméről szóló törvény 22-dik bekezdése 14 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti az abortuszt, és ez alól az sem jelent kivételt, ha szexuális erőszak, incesztus, halált okozó magzati elváltozás vagy az anya súlyos egészségkárosodási kockázatának esete forog fenn. A törvény ugyanakkor nem határozza meg, hogy a terhes nő életére nézve mit tekint “tényleges és alapvető veszélyeztetésnek”. Az öngyilkosságra hajlamosakat feleslegesen sok orvosi vizsgálatnak vetik alá, ami további mentális zavarokat eredményez. Külföldön csak azok végeztethetik el a beavatkozást, akik ki tudják fizetni az utat, ami arra utal, hogy a törvény hatásában diszkriminatív. A jogszabály ugyanakkor büntetni rendeli azokat az egészségügyi szolgáltatókat, amelyek Írországon kívüli abortusz-szolgáltatásokat ajánlanak az érintett nők figyelmébe. Mindezek a körülmények aggodalomra adnak okot, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága Írországról szóló jelentésének 2014 júliusi összegző megfigyelései jelezték. Ezért a Bizottság szerint az országnak többek között “felül kell bírálnia az abortuszra vonatkozó jogszabályait, ideértve az Alkotmányt, további kivételeket kell tennie a szexuális erőszak, az incesztus, az anya súlyos egészségkárosodási kockáza, illetve a magzat halált okozó elváltozása esetére nézve”, valamint “különböző csatornákon keresztül bővebb tájékoztatást kell nyújtania a válságos terhesség esetén igénybe vehető lehetőségekről, és egyszersmind kezeskedni azért, hogy ne legyenek büntethetők a biztonságos abortuszt nyújtó külföldi szolgáltatókat ajánló egészségügyi szakszolgálatok”.

Olaszország

Olaszországban az 1978. évi 194. sz. törvény vonatkozik az abortuszra, mely a viselősség első 90 napjában, egészségügyi okokból pedig még a negyedik és az ötödik hónapban engedi meg a nők számára a terhesség megszakítását valamely közkórházban. Gondot okoz azonban a lelkiismereti okokra történő hivatkozók magas aránya: a közegészségügyi intézményekben tízből majdnem hét nőgyógyász tagadja meg ilyen eljárás elvégzését. Ezért előfordul, hogy az olyan nők, akik amúgy törvényesen jogosultak a terhességüket megszakíttatni, arra kényszerülnek, hogy másik, olasz vagy külföldi szolgáltatóhoz forduljanak, amelyikre nem terjed ki az illetékes egészségügyi hatóságok támogatása és ellenőrzése, és az sem kizárt, hogy végképp lemondanak arról, hogy az egyébként nekik törvény szerint járó abortusz-szolgáltatásokhoz folyamodjanak. Az Európa Tanács Szociális Jogok Európai Bizottsága aggodalmát fejezte ki az ilyen esetek nagyarányú előfordulása miatt. A testület egyik 2013-as döntése kimondta, hogy ez a helyzet diszkriminatív és sérti az egészséghez való jogot.

Románia

Romániában ugyan bizonyos körülmények között törvényes az abortusz, ám az utóbbi években egyre inkább megpróbálták korlátozni a nők joginak rovására. Egy 2012-es törvényjavaslat kötelezővé akarta tenni az abortuszért folyamodó nőknek, hogy vegyenek részt egy előzetes “tanácsadáson”, amelynek során videófelvételek és képek megtekintésével megbizonyosodhatnak róla, hogy az abortusz nem más, mint az élet kioltása. A tanácsadást követően még öt napot kellett volna várniuk, mielőtt alávethetik magukat a beavatkozásnak. Az erős támogatással rendelkező törvényjavaslat, melyet végül mégsem fogadtak el, végeredményben traumatizáló képek és gyakorlati akadályok sorával kívánta visszatartani a nőket az abortusztól.

Szeretnénk elérni, hogy a jövőben ne fenyegesse ilyen veszély a nőket a jogaik gyakorlásában.

Lengyelország

A családtervezésről, az embrió védelméről és a törvényes terhességmegszakítás feltételeiről szóló 1993-as lengyel törvény párját ritkítóan szigorú európai viszonylatban. A terhességüket egészségügyi okokból megszakítani kívánó nőknek be kell mutatniuk az adott terület szakorvosának igazolását, illetve magzati rendellenesség esetén egy genetikai betegségekben jártas specialistától kell ilyet szerezniük. Ha szexuális erőszak vagy incesztus esete forog fenn, az ügyész igazolása szükséges. Háromnapos kötelező várakozási időről, illetve kötelező tanácsadásról is rendelkezik a törvény. A 18-dik évüket betöltött nőknek írásban kell folyamodniuk az abortuszért, a kiskorúaknaknak pedig meg kell szerezniük a törvényes gyámjuk beleegyezését, vagy ennek hiányában egy bírósági engedélyt. Az orvosok és a kórházak rendkívül gyakran utasítják el a beavatkozás végrehajtását lelkiismereti okokból, és igen nehézkesen működik a páciensek továbbutalásának rendszere, sőt sokszor egyáltalán nem hajlandók az egészségügyi intézmények segíteni abban, hogy eljusson máshová az abortuszt kérő nő. Az orvosi szakvélemény 2008 óta megtámadható, ám ez hosszú és fáradságos procedúra, vagyis ilyenkor gyakorlatilag nem áll rendelkezésre az abortusz lehetősége. Mindezeknek az akadályoknak és korlátozó tényezőknek a következtében a nők számára csak nehezen vagy egyáltalán nem elérhető a legális abortusz. Az Emberi Jogok Európai Bírósága három fontos esetben is megállapította, hogy a terhesség megszakításának jogi keretei és gyakorlata Lengyelországban ellentétesek az ország egyezménybeli kötelezettségeivel.

A lelkiismereti okokra történő hivatkozást lehetővé tévő rendelkezéssel rendre visszaélnek az orvosok. Olykor egy kórház teljes személyzete hivatkozik erre a bekezdésre és tagadja meg az abortusz végrehajtását. Nincsen biztosítva az orvosi vélemények felülbírálásának hatékony módja. A Tysiąc v. Lengyelország ügyben hozott ítélet nyomán bevezetett betegek jogairól szóló törvény rendelkezései nem teszik lehetővé az orvosi szakvéleményekkel szembeni hatékony fellépést az Egészségügyi Tanács előtt. Egyelőre kétséges, végrehajtják-e az említett ügyben hozott ítéletet, ugyanis az Európa Tanács Miniszteri Bizoottsága még felülbírálja a döntést.

Görögország

Görögországban a Büntető Törvényköny rendekezik az abortusz feltételeiről, ami jelzi, hogy a törvényhozó erkölcsileg elítéli a terhességmegszakítást. A Büntető Törvénykönyv 304-dik paragrafusa négy olyan körülményt határoz meg, amely törvényessé teszi az abortuszt. A terhesség 12-dik hetéig minden esetben lehet abortuszhoz folyamodni, ha pedig bűntett (pl. szexuális erőszak) következménye a terhesség, akkor a 19-dik hétig van erre lehetőség. Amennyiben ultrahangos vizsgálaton kiderül, hogy a magzatnak komoly egészségkárosodása van, akkor egészen a 24-dik hétig el lehet vetetni, ha pedig az anya élete vagy szellemi épsége forog kockán, akkor a terhesség alatt bármikor végrehajatható abortusz.

Görögországban a fogamzásgátló szerek és – különösen kamaszoknál – a szexuális nevelés hozzáférhetősége terén vannak elmaradások. A nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásra létesült ENSZ-bizottság 2013-ban szóvá tette a “magas színvonalú, hatékony fogamzásgátlás csekély mértékű alkalmazását az országban, ami azt jelenti, hogy kizárásos alapon az abortusz vált a nők legfőbb családtervezési eszközévé.” Ezért Görögországnak “könnyebben és szélesebb körben hozzáférhetővé kell tennie a hatékony és elérhető árú fogamzásgátló szereket, és akár támogatással elősegíteni ezek alkalmazását’. A Gyermekjogi ENSZ Bizottság “aggódva tapasztalja, hogy a kamaszok alig tudnak valamit a reproduktív egészségről”. Az állmnak tehát “országszerte hozzáférhetőbbé kell tennie a bizalmi alapon működő, fiatalokra különösen nagy gondot fordító egészségügyi szolgáltatásokat és elérhetőbbé a fogamzásgátlás különféle módjait, valamint támogatnia a kamaszokat megcélzó szexuális nevelési programot”.

Bulgária

Bulgáriában a fogantatástól számított 12-dik hétig engedélyezett az abortusz. A 12-dik és a 20-dik hét között csak az anya saját, egészségét vagy életét veszélyeztető vagy a magzat életképességét befolyásoló, dokumentált betegsége esetén hajtható végre terhességmegszakítás. A 20-dik hét után csak ha az anya életveszélyben van, valamint súlyos magzati károsodásra utaló jelek esetén végezhető abortusz. Akárcsak Görögországban, Bulgáriában is a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások, illetve a megfizethető áron megszerezhető fogamzásgátló módszerek hiánya okoz gondot. Bulgáriában az állami egészségbiztosítás semmilyen fogamzásgátlási módszerre sem terjed ki, és az abortuszt sem fedezi, kivéve, ha egészségügyi okokból kell végrehajtani. A legális abortusz hozzáférhetőségét korlátozza a törvény: 18 évnél fiatalabb lányok esetében valamelyik szülő, gyámság alatt állóknál pedig a törvényes gyám írásos beleegyezési nyilatkozata szükséges. Az egészségügyi okokból végrehajtandó terhességmegszakításra egy erre szakosodott egészségügyi bizottság ad engedélyt. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2012-ben felszólította Bulgáriát, hogy “biztosítsa a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások tényleges hozzáférhetőségét a tizenévesek számára, valamint azt, hogy minden terhes nő illetve lány szakorvosi ellátásban részesülhessen”. A nőkkel szembeni diszkrimináció megszüntetésére létrejött ENSZ bizottság ugyancsak 2012-ben arra kérte a bolgár államot, “hathatósabban járjon közben a szexuális és reproduktív egészséghez való jogokkal kapcsolatos rendszeres nevelés érdekében, elsősorban a tizenéves lányok és fiúk körében, ideértve a szakmunkásképzős diákokat, külön hangsúlyt fektetve a korai terhesség megelőzésére, valamint biztosítson megfelelő, családtervezést segítő szolgáltatásokat és elérhető áron kapható fogamzásgátló szereket illetve eszközöket”. Hasonló tartalmú javaslatokat fogalmazott meg az ország számára az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a Bulgáriáról szóló 2008-as jelentésének összegző megfigyeléseiben.

Összegzés

Azzal, hogy tiltják az abortuszt vagy, még ha törvényileg megengedik is, szinte lehetetlenné teszik a gyakorlatban a biztonságos terhességmegszakítást, csak még inkább megnehezítik a nők életét ezekben az eleve feszültségterhes, összetett helyzetekben, sőt, még az életüket is veszélyeztetik. Sarokba szorításuk nem hogy nem segíti a nőket ennek a bonyolult élethelyzetnek a megoldásában, hanem kifejezetten arra készteti őket, hogy egészségük, életük kockáztatásával egyéb módszerekhez folyamodjanak, illetve egy civilizáltabb államba utazva keressenek megoldást, ahol nincsen akadálya a terhesség megszakításának. Mindazok, akiket egyformán foglalkoztat a nők és a meg nem született gyermekek élete, szólítsák fel az Európa Parlamentet, intézkedjen annak érdekében, hogy a tagállamokkal betartassa az emberi jogi normákat, ideértve a minden nő számára hozzáférhető, biztonságos és legális abortuszt nyújtó szolgáltatások elősegítését és biztosítását. Minden uniós országban hozzáférhetővé kell tenni az elérhető áron beszerezhető fogamzásgátló szereket és eszközöket, valamint biztosítani, hogy minden nő igénybe vehessen különféle támogató jellegű szolgáltatásokat. Amennyiben az érintett nő abortuszhoz kíván folyamodni, a tagállamok legyenek kötelesek gondoskodni arról, hogy egy nő megfelelő időben, problémamentesen igénybe vehesse az eljárást biztonságos szakmai környezetben anélkül, hogy indokolatlanul korlátoznák, illetve előítéletekbe kellene ütköznie.

A jelen kampány az alábbi civil szervezetek kezdeményezésére indult: Nemzetközi Jogok – Spanyolország (Rights International Spain), Társaság a Szabadságjogokért, Olaszországi Összefogás a Polgári és Politikai Jogokért (Italian Coalition for Civil and Political Rights, CILD), Emberi Jogokat Figyelő Intézet (Human Rights Monitoring Institute, Litvánia), Lengyel Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (Polish Helsinki Foundation for Human Rights), Romániai Társaság az Emberi Jogok Védelméért – Helsinki Bizottság (Association for the Defense of Human Rights in Romania-the Helsinki Committee, APADOR-CH), Hellén Emberi Jogi Liga (Hellenic League for Human Rights), Görög Helsinki Monitor (Greek Helsinki Monitor) és a Bolgár Helsinki Bizottság (Bulgarian Helsinki Committee, BHC).