Tech & Rights

A társadalom tényleg szívesen veszi, ha egyre-másra letartóztatják az embereket?

Egy olyan személy jelentkezett az Emberi Jogokat Figyelő Intézetnél, akit több mint három hónapig tartottak előzetes letartóztatásban. "Három havi álmatlanság" - emlékszik vissza az illető a letartóztatás idejére.

by Human Rights Monitoring Institute

"És egyetlen kihallgatásra sem került sor egész idő alatt," - teszi hozzá.

Hideg, bűzös és elképzelhetetlenül mocskos - ezekkel a szavakkal írhatók le a mindennapi élet körülményei számos, a rendőri őrizet céljára fenntartott létesítményben. Nagy a jövés-menés. A nagyméretű cellákban összerakják a gyilkossággal vagy erőszakkal vádlottakat a gazdasági bűnöket elkövetőkkel. A letartóztatások gyakran végződnek előzetes fogva tartással, ezt pedig nem lehet néhány nappal megúszni.

Egy olyan személy jelentkezett az Emberi Jogokat Figyelő Intézetnél, akit több mint három hónapig tartottak előzetes letartóztatásban. "Három havi álmatlanság" - emlékszik vissza az illető a letartóztatás idejére. "És egyetlen kihallgatásra sem került sor egész idő alatt," - teszi hozzá.

Már végigszenvedte az elzárás embertelen hónapjait, ám még mindig nem sikerült rábizonyítani semmit. Megfélemlített család, egészségügyi problémák, a vállalkozásának felfüggesztése és jó hírnevének besározása -- életének ebből az időszakából ennyi emléke származott.

Az Emberi Jogokat Figyelő Intézet által vezetett, "Előzetes fogvatartás: a rendőrség, az ügyészség és a vizsgálóbírák szemszögéből" címmel folytatott kutatás eredményeinek ismertetésekor Karolis Liutkevičius, az EJFI jogt előadója kijelentette, hogy a litván bíróságok előszeretettel rendelnek el előzetes fogva tartást, és korántsem mindig tartják be az Emberi Jogok Európai Bírósága által lefektetett szabályokat. Gyakran rutinszerűen döntenek a gyanúsítottak elzárásáról, és még maguk a rendőrök is elismerik, hogy az előzetes fogva tartást sokszor használják nyomásgyakorlásra.

A kutatásban közreműködő egyik ügyész szavai megerősítik a Karolis Liutkevičius által elmondottakat: "Egy elszigeteltségben tartott személy, akit megfosztottak az előjogaitól, mindenekelőtt a legalapvetőbb szabadságjogától - a mozgás szabadságától - a legjobb esetben is kiszolgáltatottá válik lelkileg, és okkal várható tőle, hogy hajlamosabb bevallani egy bűncselekményt."

A válaszadók egy része mégis úgy véli, hogy túlzott elvárás volna, ha alaposabb érvekkel, például egyéb korlátozó intézkedések megfontolásával kellene alátámasztani a fogva tartást.

A megkérdezett ügyészek és bírák elismerték, hogy a sajtó reakciói is szerepet játszanak az előzetes fogva tartás túlzott mértékű alkalmazásában. "Az embereknek tetszik, ha másokat letartóztatnak" - összegezte a kérdés kapcsán kialakult közvélekedést az egyik bíró.

Az Emberi Jogokat Figyelő Intézet kutatása alátámasztotta, hogy Litvániában igen jelentős a szabadság korlátozását célzó intézkedésekből fakadó, rendszerszintű problémák jelenléte. Ezek közül talán az előzetes fogva tartás intézményével való szándékos visszaélés a legsúlyosabb. A megkérdezett szakemberek nagy része megerősítette, hogy olyankor is folyamodnak előzetes fogva tartáshoz, illetve elrendelik azt, amikor a hatóságok maguk is belátják, hogy valójában nincsen rá szükség.