Tech & Rights

Mi döntjük el: Miért nem demokrácia a többség uralma? És még pár szó a közvetlen demokráciáról

Erről a mostani rendszerről vajon elmondható-e, hogy óvja az egyenlő méltóságot, érdemes rá, hogy erkölcsileg támogassuk, és ennélfogva demokráciának nevezhető? Nyilván nem. Mert a többség zsarnoksága nem demokrácia.

by Orsolya Reich

#MiDöntjükEl (#WeDecide) sorozatunk negyedik részéhez értünk. Az elsőben arról értekeztünk, valójában miért nem demokráciák az ún. "illiberális demokráciák". A második és a harmadik részben azokat az okokat soroltuk fel, amiért valaki demokráciában akarhat élni. Olvasóink közül páran azt posztolták a közösségi média oldalunkra, hogy az Európai Unió nem is demokrácia, hiszen nem tartja tiszteletben, mit akar bizonyos államokban a többség. Persze vitatkozhatnánk róla, hogy valóban többségről van-e szó ezekben az esetekben és arról is, hogy mit is jelent egy közösséghez tartozni, ám ennél alapvetőbb bírálattal szeretnénk élni. Velük ellentétben nem gondoljuk úgy, hogy feltétlenül tiszteletben kellene tartani a többség akaratát.

Ahogyan azt korábban kifejtettük, számos okunk lehet arra, hogy támogassuk a demokráciát. Támogathatjuk azért, mert segít elérnünk bizonyos, számunkra fontos dolgokat. Vagy, mert tiszteletben tartja minden ember egyenlőségét és méltóságát. Bár örülünk a járulékos hasznoknak, mégis úgy véljük, elsősorban az utóbbi szempont miatt érdemes támogatnunk a demokráciát. Egy demokráciában tiszteletben tartják az egyenlő méltóságot. És nem fordulhat elő, hogy mások döntsenek helyettünk arról, hogyan éljünk (anélkül, hogy mi beleszólhatnánk), vagy hogy a nyilvánosság előtt ne kezelnének minket egyenlőként.

Vagy... mi van, ha mégis?

Egyszerű. Akkor az adott rendszer nem méltó rá, hogy 'demokráciának' nevezzük. Első cikkünkben megmagyaráztuk, hogy a demokrácia egy erkölcsi tartalommal bíró fogalom. Amikor 'demokráciáról' beszélünk, ezen a fogalmon "olyan rendszert értünk, amelyik érdemes rá, hogy erkölcsileg támogassuk, és ennélfogva arra, hogy meghonosítsuk/megvédjük/fenntartsuk". Egy olyan rendszer, amelyik nem tartja tiszteletben az egyenlő méltóságot, nem méltó az erkölcsi támogatásunkra, és emiatt, bárhogyan nevezze is önmagát, nem tartható demokráciának.

Tehát miért is nem demokrácia a többség uralma? Miért nem méltó a támogatásunkra? Tényleg nem tartja tiszteletben az emberi méltóságot? Úgy bizony, tényleg nem. Ahhoz, hogy megértsük, miért nem, képzeljünk el egy társadalmat, amelyik két nagyobb csoportból áll: zöldekből és kékekből. Mondjuk, te kék vagy. És zöldből háromszor annyi van, mint kékből. Amennyiben a zöldek és a kékek eléggé egyformák (noha a zöldek úgy köszöntik a szomszédaikat, hogy "jónapot", a kékek pedig inkább azt mondják "üdvözlöm"), és általában véve ugyanannyi esélyük van rá, hogy jól jöjjenek ki minden olyan ügyből, amelyikről közös szavazást kell rendezni, a többségi elv nem árthat senki méltóságának. A közös döntések alapján egyenletesen oszlanak meg az előnyök és a hátrányok, ki-ki ugyanolyan eséllyel veszíthet rajta valamin, mint a társadalom bármelyik másik tagja, legyen az zöld vagy kék.

De most képzeljük el azt, hogy a kékek és a zöldek több dologban is különböznek egymástól. Máskor vannak a vallási ünnepeik, másképp vélekednek az oktatás és az idősgondozás relatív fontosságáról, különbözik a várható élettartamuk, és eltérő mértékben hajlamosak rá, hogy elkapjanak bizonyos fertőzéseket. Ha egyszerűen többségi alapon hozzák a közös döntéseket, akkor családunkkal együtt (melynek tagjai, mondjuk, szintén főként kékek) kénytelenek volnánk egy olyan társadalomban élni, ahol nem számít, mi a fontos nekünk. Mindig mi maradnánk alul. Valószínűleg az összes szünnapot a zöldek vallási ünnepeihez igazítanák, és a számunkra szent napokon is be kellene mennünk a munkahelyünkre. Feltehetően a zöldeket érintő járványok megfékezését célzó orvosi kutatásokra fordítanák az állami pénzeket. Az is sejthető, hogy az idősgondozásra és a gyermekgondozásra szánt közpénzek aránya nem a saját csoportunknak kedvezne. A zöldek persze néha lehetnek nagyvonalúak. Talán adnak szabadnapot a legfontosabb ünnepünkön. Lehet, hogy juttatnak pénzt olyan orvosi kutatásokra, amelyekre a mieinknek van szüksége. És az is, hogy több óvodát nyitnak a gyermekeinknek. De attól még - és ez itt a lényeg - mások döntenének helyettünk arról, hogy milyen körülmények között éljünk, mégpedig úgy, hogy ebbe egyáltalán nem szólhatnánk bele. Kékként ki volnánk szolgáltatva a zöldek jóindulatának.

Elmondhatjuk-e egy ilyen rendszerről, hogy tiszteletben tartja az egyenlő méltóságunkat, érdemes rá, hogy erkölcsileg támogassuk, és ennélfogva demokráciának nevezhető? Hát, nyilván nem. Mert a többség zsarnoksága nem demokrácia.

Van, aki szerint, ha megerősödne az EU-ban a közvetlen demokrácia, vagyis könnyebb volna népszavazásokat kezdeményezni, akkor igazibb volna a demokrácia. A döntéseket, ha csak megoldható és nincsen anyagi akadálya, nekünk magunknak kellene meghoznunk, nem pedig a képviselőinknek. Olyan is van, akit aggaszt, hogy ha megerősödne az EU-ban a közvetlen demokrácia, az a többség zsarnokságát eredményezné. Szerintünk a közvetlen demokrácia nem varázsszer, amelyikkel orvosolni lehetne az európai demokráciák bajait, pláne nem a demokrácia egyetlen igaz formája. Ugyanakkor elvetnünk sem kell. Az, hogy a többség zsarnokságához vezet-e, az intézményi struktúrán múlik.

Ha szeretnél többet tudni a képviselet, illetve a közvetlen demokrácia veszélyeiről, olvasd el Mi döntjük el sorozatunk jövő heti cikkét! A véleményed is érdekelne minket. Mit gondolsz a többség zsarnokságáról? Szeretnéd-e, ha az EU-ban megerősödne a közvetlen demokrácia? Ha igen, miért? Írj hozzászólást a Facebook posztunkhoz, oszd meg a gondolataidat velünk és olvasóinkkal!