Elismerés a titkosszolgálatnak
"Tyűha!" - ez volt az első reakciónk egy januári sztorira, amit a De Volkskrant és a Nieuwsuur tett közzé, és arról szól, hogy a Holland Általános Hírszerzési és Biztonsági Szolgálat (AIVD) orosz hekkerek közé férkőzve évekig figyelte, hogyan hekkelik meg az amerikai kormányt. Igazán nagyszerű húzás volt ez az AIVD-től, kétségkívül elismerésre méltó, dicséretes munka.
Az oknyomozó újságírás szép példája
A sajtó, illetve az újságírók is kiváló teljesítményt nyújtottak. Igen komplikált kutatómunka előzte ugyanis meg a híradást. Az újságírók nem hagyatkozhatnak csupán egyetlen informátorra, és az információk megerősítése sem könnyű. Aki pedig a mostanihoz hasonló történetbe bonyolódik, általában annyit közöl csak az újságírókkal, hogy "sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja" a hírt.
Ez érthető is annyiban, hogy a titkosszolgálatok módszerei államtitoknak minősülnek: kiszivárogtatásukat a törvény bünteti. Az, hogy az újságírók ez esetben bizonyítani tudták a sztorijukat, eleve arra utal, hogy kiváló oknyomozó munkát végeztek.
Kinek az érdekében?
Először természetesen felötlik az emberben, hogy az AIVD, feltehetően amerikai segítséggel, szándékosan szivárogtatta ki a történetet a Volkskrant és a Nieuwsuur révén. Nyilván kedvező képet fest a kormányról, ha a titkosszolgálatok pozitívan jönnek ki egy sztoriból, ami különösen jól jön ilyenkor, nem sokkal a népszavazás előtt. Mégis ellenállunk a kísértésnek és nem fogadjuk el ezt a kínálkozó magyarázatot. Az AIVD-nek ugyanis nem állt az érdekében, hogy részletekbe menően nyilvánosságra hozzák a munkamódszereit; végül is nem véletlenül nevezik "titkosszolgálatnak". A kiszivárogtatás komoly politikai következményekkel is járhat az országra, illetve magára a szolgálatra nézve. Ráadásul a leleplezés látni engedi, hogy az AIVD a jelenlegi jogi szabályozás mellett rendkívül hatékonyan tud hekkerkedni, ami önmagában is igen figyelemre méltó.
Nagy hajcihő a politikai haszonszerzésért
Mindemiatt a magunk részéről nem a népszavazással hoznánk összefüggésbe az ügyet. Az túlságosan is könnyű volna. A kormány volt, aki saját politikai haszonszerzésre használta a sztorit, hogy általa védje meg (illetve, ahogyan a Nieuwsuurban elhangzott, "támogassa") a hírszerzésről és titkosszolgálatokról szóló új törvényt. Sem a belügyminiszter, sem a miniszterelnök nem volt képes bármi lényegeset hozzáfűzni a leleplezéshez, viszont nyomban elkezdték hajtogatni, milyen nélkülözhetetlen kompetenciákról tesz tanúbizonyságot a történet.
Ez pedig amiatt különös, mert az, hogy az AIVD olyan kompetens, hogy simán fel tudnak törni számítógépeket, a világon semmit sem mond az új hírszerzési és titkosszolgálati törvény szükségességéről. A kormány minden érdemi okfejtést nélkülöző reakciója pusztán a politikai haszonszerzésért folytatott hajcihő.
Szerző: Rejo Zenger, a Bits of Freedom kutatója