Tech & Rights

Van valami mondanivalód? Az alkotó megmagyarázza, miről szól az alkotása

David Dormino "Van valami mondanivalód?" című szobra a visszaélések leleplezői és mindazok bátorságának állít emléket, akik a szólás és az információ szabadságáért küzdenek a világon.

by Corallina Lopez Curzi
Tavaly a Perugiai Nemzetközi Újságíró Fesztiválon az Olasz Koalíció a Polgári Jogokért és Szabadságjogokért (CILD) szervezett néhány panelbeszélgetést a magánélet védelméről, a tömeges megfigyelésről és a visszaéléseket leleplezők szerepéről.

Ebből az alkalomból volt szerencsénk találkozni Davide Dormino olasz művésszel, aki bemutatta nekünk az Assangét, Snowdent és Manninget ábrázoló bronzszobrát. A három személy három széken áll, egy negyedik szék pedig üresen van hagyva, hogy onnan bárki szónoklatot intézhessen a nyilvánossághoz.

Korunk hősei

A "Van valami mondanivalód?" című műalkotás hónapok óta úton van, bejárta Európa nagyvárosait, volt Berlinben, Genfben, Strasbourgban és Párizsban. Jobban meg akartuk érteni, miről is szól ez az utazó emlékmű, ezért feltettünk pár kérdést Davide-nak.

Riporter: Miért nyúltál ehhez a témához? Honnan jött az ötlet?
Davide Dormino.: Egy barátommal, Charles Glass-szal együtt találtuk ki. Ő amerikai újságíró, egész életében az információ szabadságának védelmében utazott a világban a munkája kapcsán. Ez is hozzátartozik a szoborhoz: az igazság ismeretének fontossága, a bátor szembenézés azzal, mi minden történik a világban.

Charles-szal elkezdtünk azon töprengeni, hogy kellene valamit kezdeni azzal, mennyire bátor ez a három fickó - vagyis Assange, Manning is Snowden - és aztán elhatároztuk, hogy szobrot állítunk nekik, közösségi adományokból, hogy megmutassuk őket a világnak.

K: Kezdjük magával a műalkotással: miért bronzból készítetted, és nem valamilyen más fémből?
D.D.: Az első pillanattól fogva azt éreztem a legfontosabbnak, hogy nagyon világos és pontos legyen az üzenet. Ezért választottam hagyományos, ősi technikát a három alak ábrázolásához.

Számomra végső soron az volt a lényeg, hogy világos legyen az alkotás: az legyen, ami. Három alak áll három széken, a negyedik pedig üresen van hagyva, és amikor valaki a szoborral szemben áll, azonnal megérti, hogy fel kellene állnia erre a negyedik székre.

Az alkotás másik célja a tájékoztatás, ezért ki szoktunk tenni egy kis táblát, amelyen mindent el lehet olvasni Assange-ról, Manningról és Snowdenről. Az a helyzet, hogy sokan még mindig nem tudják, kik ők, ezért kell őket ismertetni. Azért esett rájuk a választásom, mert ők korunk hősei: vagyis ma élő személyek, akiket meg kell védenünk, mert kimondják az igazságot, márpedig az igazság hozzátartozik a szabadságunkhoz. Csakis az igazság ismerete révén bizonyosodhatunk meg arról, mi a jó és mi a rossz.

'A bátorság ragályos'

R: Miért választottad a szék szimbólumát?
D.D.: Az üres szék a szobor legfontosabb eleme, mert olyan, mint egy kérdés. Azok, akik felállnak rá, megkérdezhetik maguktól, miért léptek rá fel. A művészetben az a nagyszerű, hogy az alkotásban történő részvétel révén arra készteti az embereket, hogy valamit megkérdezzenek vagy megértsenek az életükről.

A szék továbbá valami kényelmeset is jelképez, a kényelem pedig általában azt jelenti, hogy nyugton maradunk. Én azonban akcióban gondolkodtam: hogy álljanak fel rá, nézzenek be a fal mögé, és lássanak meg valami szokatlant, olyasvalamit, amit általában el akarnak rejteni a szemünk elől.

Megvan a Holt Költők Társasága című film, Robin Williams-szel a főszerepben? Egy tanárt alakított benne, aki felugrott az asztal tetejére, onnan kiáltott oda a diákjainak: "Gyertek, ide, álljatok fel ti is egy asztalra, nézzetek másképp a világra!" Számomra éppen ez a fontos, hogy változtassuk meg a nézőpontunkat, mozduljunk ki a komfortzónánkból. Assange, Manning és Snowden éppen ezt tette: kimozdultak a komfortzónájukból, hogy kimondják az igazságot - amiért most súlyos árat kell fizetniük.

R: Mozgósító céllal hozta létre ezt az alkotást?
D.D.: Rajtunk áll, elfogadjuk-e vagy sem, mit tesz velünk a kormány. Szembe kell néznünk a tömeges megfigyelés problémájával, amit nagyon nehéz kezelni, mivel az emberek nem szívesen viszik vásárra a bőrüket. Ugyanakkor minden történelmi kornak megvannak a maga hősei, a nagy forradalmárjai, azok, akik képesek rá, hogy megváltoztassák a világot. Hiszek abban, hogy a művészetnek felelőssége, hogy beszéljen a világunkról, és igen, azért fogtam bele ebbe a munkába, mert úgy éreztem, valamit tennem kell másokért.

R: Hogy érted azt, hogy a bátorság ragályos?
D.D.: Ezt Assange mondta, tőle vettem át, amikor azt mondtam: "Légy bátor, mert a bátorság ragályos". Tényleg így gondolom, hiszek abban, hogy az alkotásom üzenete vírusként terjed.

Az interjú hosszabb változata itt olvasható.