Tech & Rights

#ToObeyOrNotToObey: A hála és a tisztességesség elméletei

Vajon a hála kötelez-e bennünket a törvények betartására? Vagy talán az embertársainkkal szembeni tisztesség kívánalmából származik az engedelmességi kötelezettségünk?

by Orsolya Reich

Ahogy előző cikkünkben írtuk, számos filozófus kétli, hogy ha valaki valamilyen országban él, tulajdonnal rendelkezik ott, akár a választásokon is részt vesz, az önmagában beleegyezéssel ér fel, aminél fogva kötelessége engedelmeskedni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az embernek ne származhatnának a törvény tisztelete iránti kötelezettségei abból, hogy egy bizonyos országban él. Lehet viszont, hogy nem beleegyezés okán, hanem valami más miatt tartozik engedelmességgel.

Hála

De mi más jöhet szóba? Egyesek szerint a hála kötelez bennünket. A hála elméletének legismertebb változata azt állítja, hogy mivel különféle juttatásokat kapunk az államtól - a közutakat, a rendőrséget, a bíróságokat, - az állam tulajdonképpen a mi jótevőnk. Mindannyiunkat általános hála kötelez a jótevőnk iránt, ezért nem tehetünk olyasmit, ami sérelmes a számára. Tehát a hála kötelez bennünket a törvények betartására.

Mennyire meggyőző ez az érvelés? Elsőre tetszetősen hangzik. Végül is eléggé megnehezítené az életünket, ha a hatóságok nem gondoskodnának közutakról, rendőrségről vagy igazságszolgáltatásról. Tényleg hálás lehet az ember, ha olyan országban él, ahol biztonságban van és különféle közszolgáltatásokat élvezhet.

A hála elméletével láthatólag jól megfér a kiszivárogtatás (még ha ez bizonyos törvények megsértésével jár is). Az például egyértelműen az állam érdeke ellen való, ha korrupt köztisztviselőkkel kell bajlódnia. Ezért igazolható lehet a kiszivárogtatás olyankor is, ha ehhez törvényt kell szegni - ilyenkor ugyanis a törvénysértés nem sérti az állam érdekeit.

Nézeteltérés

Mégis sok az olyan filozófus, aki nem ért egyet a hála elméletével. Szerintük akkor tartozunk hálával a jótevőnknek, ha az szándékosan segít minket különböző juttatásokhoz, amiért neki magának magas árat kell fizetnie. Most képzeljük el a következő helyzetet. Időnként, teljesen önkéntelenül, gyémántot izzadok. Mit sem törődve a világi hívságokkal hagyom jártamban-keltemben szétszóródni a kristályokat. Egyszer odakeveredek a portád elé és éppen akkor jön rám ez a gyémántizzadás. Észre sem veszem, mi történt, megyek a dolgom után. Te pedig megtalálod a gyémántokat. Most akkor hálával tartozol nekem, amiért gazdaggá tettelek?

Lehet, hogy furcsának és undoknak tartanád, aki ilyen helyzetben nem érez hálát. Ezzel nem is akarok vitatkozni. De a szerencsés illető helyében vajon nekem volnál hálás, vagy mondjuk inkább az életnek, a sorsnak, a gondviselésnek vagy valami hasonlónak? És amennyiben irántam éreznél hálát, vajon mennyire volna az erős? Bármit megtennél, amit csak kérek tőled? A legtöbb filozófus egyetért abban, hogy még ha jótevőnként gondolunk is az államra, annyira nem lehetünk lekötelezve neki, hogy arra alapozódhassék az általános törvénytiszteletünk.

Fair play és kiszivárogtatás

Akkor mégis mi lehet az alapja a törvények betartása iránti kötelezettségünknek? Egyes filozófusok szerint az kötelez bennünket engedelmességre, hogy haszonélvezői vagyunk a polgártársaink együttműködéséből származó előnyöknek. Csakhogy ez a fajta kötelezettség nem hálából, hanem a fair play, azaz a tisztességesség jelentette kötelmekből fakad. Eszerint nem azért kell engedelmeskednünk a törvényeknek, mert erkölcsi kötelességünk, hogy hálásak legyünk az államnak, hanem, mert így diktálja a másokkal szembeni tisztesség erkölcsi parancsa, az, hogy nem élősködhetünk a többiek munkájának gyümölcsén úgy, hogy a kapott javakat semmivel sem viszonozzuk. Mivel törvényes rend nélkül nincsen lehetőség társadalmi együttműködésre, kénytelenek vagyunk engedelmeskedni a törvénynek. Másképp fogalmazva, mindannyiunknak be kell tartani a játékszabályokat. Ha egyvalaki is felrúghatja őket, a többiek sem fogják hozzájuk tartani magukat.

Elfogadható-e a tisztességesség elmélete felől nézve a kiszivárogtatás? Ez az elmélet (hasonlóan a többihez, amelyekkel ebben a sorozatban foglalkozunk) elfogadja, hogy bizonyos morális okok, melyek az adott, kivételes helyzetben nagyobb súllyal esnek latba, mint a minket engedelmességre késztető általános kötelezettségeink, szólhatnak a törvényszegés mellett. Megbocsátható például a közlekedési szabályok áthágása, ha csak ezen az áron jutsz el a haldokló anyáddal a legközelebbi kórházba, és elhanyagolható annak a kockázata, hogy engedetlenséged következtében kárt teszel másokban - noha mind a beleegyezés, mind a fair play vagy a hála elméletei alapján általánosságban be kell tartanod a közlekedési szabályokat. Hasonlóképpen, ha a kiszivárogtatással életeket menthetsz, de kénytelen vagy megszegni bizonyos szabályokat annak érdekében, hogy mondjuk leleplezd, miszerint egy újonnan létesült repülőtéren nem tartják be a biztonsági előírásokat, olyankor hiába, hogy a beleegyezés, a fair play vagy a hála általánosságban megkívánná az engedelmességet, mégis előfordulhat, hogy indokoltan szegted meg a törvényt.

Létezik-e olyan elvárás, amelyik a fair play betartására kötelez?

Ám mielőtt még lepaktálnál a politikai kötelezettségeket a tisztességesség kívánalmával magyarázó elmélet mellett, végezd csak el a következő gondolatjátékot: képzeld el, hogy a szomszédaid közül néhányan elhatározzák, hogy létrehoznak egy szórakoztatási célú hálózatot. Összeírják a környékbelieket, összesen 365 személyt, téged is beleértve. Mindenki kap egy-egy napot, amikor zenét szolgáltat, vicceket mesél, kommentálja a híreket és a többi. Elérkezik a te napod. Egészen addig senki sem lépett vissza. Erkölcsileg vajon elvárható-e tőled, hogy kivedd a részed a szórakoztatásból?

Van, aki szerint nem. Eleve nem akartál részt venni ebben a kezdeményezésben, sosem mentél volna bele abba, hogy egy álló napig melózz egy kis mulatságért cserébe. Lehet, hogy olykor hallgattad a műsort, vagyis élvezted a szomszédaid munkájának gyümölcsét, azonban sosem értettél egyet az egésszel. Önmagában az, hogy bizonyos előnyökben részesültél, semmire sem kötelez. Kötelezettségek csakis önkéntes elfogadásuk esetén állhatnak fenn.

Akkor vajon kénytelenek leszünk lemondani a fair play elvéről és más magyarázatot találni a törvények iránti engedelmesség kötelezettségére? Nem feltétlenül. Van, aki szerint pusztán bizonyos javak elfogadása - olyan javaké, amelyek nélkül nem élhetnénk normális, békés, civilizált életet - mégis csak elegendő ahhoz, hogy megalapozza a fair play elvének betartása, és így általában az engedelmesség iránti kötelezettségünket. Ha tetszik ez a gondolat, érdemes elolvasnod ezt a cikket.

Amennyiben úgy látod, még nem világítottunk rá a dolog nyitjára, várd meg a következő cikkünket, amelyikben a politikai kötelezettségek nem tranzakciós elméleteiről lesz szó.