Korábban már írtuk, hogy két csoportra oszthatók azok az elméletek, amelyek szerint morális kötelességünk, hogy alávessük magunkat a törvényeknek. Az eddigiekben a tranzakciós elméletekkel foglalkoztunk. Ezek abból a feltevésből indulnak ki, hogy az ember engedelmességi kötelezettsége valamiféle, az állam (vagy egy másik állampolgár) és ő közötte végbement, erkölcsileg jelentőségteljes tranzakción alapszik. Most akkor lássuk a nem tranzakciós elméleteket. Ezek nem tartják szükségesnek semmilyen tranzakció előzetes megtörténtét: olyankor is előfordulhat, hogy az ember engedelmességgel tartozik, ha semmit olyat sem tett, amivel magára vállalta volna ennek kötelezettségét.
A társadalmi szerepekből származó kötelezettségek
A nem tranzakciós elméletek közül talán a járulékos kötelességek elmélete a legközismertebb. Ennek hívei szerint pusztán amiatt tartozunk azzal, hogy betartsuk a politikai közösség törvényeit, mert a tagjai vagyunk. Lehet, hogy ez kissé furcsán hangzik. Ha nem adtuk a beleegyezésünket és még csak nem is kapunk cserébe semmi értékeset, vajon mi kötelezne bennünket egy ilyen teher viselésére (elvégre a törvények tisztelete olyan, kellemetlen felelősségek vállalásával is jár, mint hogy fizessük meg az adónkat, vagy mások előtt felöltözve jelenjünk meg olyankor is, ha odakint rettenetes a hőség és így tovább).
A járulékos kötelességek elméletét vallók azonban egyáltalán nem tartják furcsának az elgondolásukat. Szerintük nagyon is egybevág azzal az általános felfogással, hogy a társadalmi szerepünkkel, amelyikbe beleszülettünk vagy belenőttünk, bizonyos kötelezettségek járnak. Gyermekként, unokahúgként vagy unokaöcsként, nagyszülőként, szomszédként vagy barátként különféle kötelezettségekkel tartozunk embertársainknak. Több olyan kultúra is van, ahol a "gyermek" szerepében tisztelettel és megbecsüléssel tartozunk a szüleinknek, noha nem rajtunk múlt, hogy a gyermekük lettünk. Ezen kötelezettségünk pedig teljesen független attól, mekkora áldozatot vállaltak értünk a szüleink. Ugyanígy, egy adott politikai közösség "állampolgáraként" attól függetlenül alá kell vetnünk magunkat a törvényeinek, hogy milyen mértékű juttatásokat kaptunk vagy sem az államtól.
A bírálók két hibát rónak fel a járulékos kötelességek elméletének. Egyfelől, hogy az állam és a család azonosítása hamis analógia. A modern politikai közösségek nem igazán hasonlíthatók a családhoz. A családtagoknak közük van egymáshoz, érzelmileg közeli, bensőséges a viszonyuk. Ugyanez egyáltalán nem mondható el egy politikai közösségekről. Ezért azután lehet, hogy a családtagjaink iránt vannak olyan kötelezettségeink, amelyekből nem kértünk, ám attól még nem támadnak kéretlen politikai kötelességeink. Másfelől olyan bírálók is akadnak, akik szerint egyszerűen nincsenek olyan kötelezettségeink a családtagjainkkal szemben, amelyek függetlenek volnának attól, mit tettek ők értünk. Az ember semmivel sem tartozik a vér szerinti szüleinek, ha azok elhagyták, cserbenhagyták. Ugyanígy a politikai közösségünknek sem tartozunk semmivel pusztán azon az alapon, hogy beleszülettünk.
'Természetes kötelesség'
A nem tranzakciós elméletek másik csoportját az úgynevezett természetes kötelesség elméletei alkotják. Ebben a felfogásban politikai kötelezettségeink a mindannyiunkat valamennyi embertársunkkal szemben,a velük esetlegesen folytatott korábbi tranzakcióktól függetlenül kötelező erkölcsi parancsból fakadnak. Annak a kérdésnek, melyik természetes kötelességünkből származik a törvények betartásának kötelezettsége, többféle megközelítése létezik. Egyesek szerint az irgalmas szamaritánusként való segítségnyújtás kötelességéről van szó: ha viszonylag kis erőfeszítéssel jelentős mértékben tudunk segíteni másokon, akkor ezt kell tennünk. Mások az igazságosságból származó kötelességről beszélnek: mindenkinek meg kell adni, ami jár. Megint mások szerint, mint méltósággal rendelkező személyeknek, az egymás iránti tisztelettel kapcsolatos kötelességünkből, az érvelésre és a szabad döntésre való képességünkből adódik a természetes kötelességünk. Abban pedig a természetes kötelesség elméletét vallók valamennyien egyetértenek, hogy bárhonnan származzék is a természetes kötelesség, csakis úgy tehetünk neki eleget, ha alávetjük magunkat a törvénynek.
A természetes kötelesség elméleteit amiatt szokták bírálni, hogy következetes végigvitelük rendkívül különös következményekkel járna. Mondjuk, hogy a szükséget szenvedők megsegítésének vagy az igazság illetve a jogok szellemében történő cselekvés kötelessége indokolja, hogy fogadjuk el az államunk törvényeit. Csakhogy ugyanilyen alapon más ország javát is szolgálnunk kellene. Ha az igazság szolgálata azt kívánja meg, hogy inkább egy külföldi állam igényeit elégítsük ki, és ne a saját országunk törvényeinek vessük alá magunkat, akkor a természetes kötelesség elméletének jegyében így kellene cselekednünk. Vagy simán meglehet, hogy nagyobb előnyök érdekében azt kívánja meg tőlünk ez az elv, hogy ne engedelmeskedjünk az országunk törvényeinek. Példának okáért a természetes kötelességünkből fakadóan nem kellene adót fizetnünk, hanem inkább valamelyik fejlődő országnak kellene adnunk a pénzünket az ottani szegénység enyhítése céljából.
Kivételek
A járulékos és a természetes kötelességek elmélete egyaránt megengedi a törvénytiszteletet mellőző kiszivárogtatás bizonyos eseteit, amennyiben elfogadja, hogy az engedelmesség általános kötelezettségét megalapozó erkölcsi parancs csupán a számos erkölcsi parancs egyike. És bár (állítólag) elég erős ahhoz, hogy a legtöbbször engedelmességre kötelezzen bennünket, kivételes esetekben más erkölcsi parancsok lehetnek érvényesek, amelyek adott esetben a törvény megsértésére köteleznek minket.
Ha érdekelnek a járulékos kötelesség elméletei, érdemes beleolvasnod ebbe a kötetbe. Ha a természetes kötelesség elméleteit érzed magadhoz közel, ezeknek ebben a könyvben tudsz még utána nézni. Ha pedig azokról az elméletekről szeretnél többet tudni, amelyek szerint egyáltalán nincsenek is politikai kötelezettségeink, olvasd majd el a cikksorozatunk utolsó részét.