Ahogy már írtuk, a legtöbben egyetértenek abban, hogy általános erkölcsi kötelességünk engedelmeskedni a törvényeknek. Vannak azonban olyan gondolkodók is - az ún. filozófiai anarchisták -, akik szerint nem létezik ilyen erkölcsi kötelesség.
Autonómia
A filozófiai anarchizmus legismertebb változatának a lényege így foglalható össze: mint embereknek, első és legfőbb erkölcsi kötelességünk, hogy autonómok legyünk. Az autonómia azt jelenti, hogy nem engedjük, hogy uralkodjanak felettünk, képesek vagyunk a döntésre és a szabadságra - és élni is tudunk a szabadságunkkal. Na most az a kötelességünk, hogy autonóm lényként cselekedjünk, kizárja annak lehetőségét, hogy bármiféle politikai kötelezettséggel tartozzunk. Mert ha elismerjük az ilyen kötelezettségek mögötti tekintélyt, máris megengedjük, hogy mások uralkodjanak felettünk, és ezzel megszegjük az autonóm cselekvésre vonatkozó alapvető kötelességünket.
Ezt a tételt nevezik a priori anarchizmusnak. Az a priori anarchisták nem azt állítják, hogy feltétlenül rossz volna a törvény szerint cselekedni. Elismerik, hogy nagyon is jó okaink lehetnek a törvények betartására. Az ilyen okok között akár erkölcsi megfontolások is szerepelhetnek. Példának okáért valaki lehet azon a véleményen, hogy országában eléggé igazságos a jövedelmek újraelosztása, ezért az a helyes, ha befizeti a törvény által előírt összeget. Vagy úgy is gondolhatja, hogy ugyan nem eléggé igazságos az újraelosztás, de mindent összevetve mégis az a helyes, ha fizet, mivel ha adókerülésért börtönbe kerül, azt megszenvedi a családja. Az a priori filozófiai anarchisták semmi kivetnivalót sem találnak ebben. Ők csak ahhoz ragaszkodnak, hogy nem szabad pusztán amiatt engedelmeskednünk a törvénynek, mert az a törvény. Abból, hogy a törvény az törvény, nem következik, hogy inkább be kellene tartanunk. Akkor és csak akkor engedelmeskedjünk a törvénynek, ha megfontoltuk, és ez látszik helyesnek.
A filozófusok többsége nem igazán lelkesedik ezért az elméletért. Ha első és legfőbb kötelességünk, hogy autonómok legyünk, nem világos például, hogyan tehetünk bármilyen ígéretet vagy milyen alapon köthetünk szerződést. Vajon az autonómiánkon esett csorba miatt ne ígérjük meg, hogy nap mint nap 9-re beérünk a munkahelyünkre, iskolába visszük a gyerekünket, vagy szeretni fogjuk a társunkat, míg csak a halál el nem választ?
Valami nem stimmel a kérdéssel
Nem minden filozófiai anarchista ért egyet a fenti véleménnyel. Az a posteriori anarchisták nem ragaszkodnak az autonómia ilyen furcsa felfogásához, ehelyett rámutatnak, hogy mindezidáig senkinek sem sikerült felállítani elfogadható elméletet a politikai kötelezettségekről. Márpedig ha senki sem volt elég okos ahhoz az elmúlt két és félezer évben, hogy megválaszolja a kérdést, valószínűleg magával a kérdéssel nem stimmel valami. A beleegyezés elméletei képtelenek kimutatni, hogy a legtöbben beleegyezésünket adtuk a törvényekhez. A hála, a tisztességesség és a járulékos kötelesség elméletei nem tudják elég erős kötelességekkel megalapozni az általános engedelmességre vonatkozó kötelezettségünket. A természetes kötelesség elméletei nem képesek a saját államukhoz kötni az állampolgárokat. Az a posteriori anarchisták szerint ezért alapos okunk van feltételezni, hogy legtöbbünknek egyszerűen nincsen is olyan általános kötelezettségünk, amelyik előírná a törvényeknek való engedelmességet - ez alól legfeljebb azok az állampolgárságot szerzett egyének jelentenek kivételt, akik az állampolgársági eljárás során hűségesküt tettek.
Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy anarchista nézőpontból nem túl nehéz igazolni a kiszivárogtatást. Tedd, amit jónak látsz. Az ilyen elméletek szerint attól még, hogy a törvény az törvény, nem feltétlenül kell inkább engedelmeskednünk neki. Azt elismerik, hogy a jól működő demokráciákban rendszerint az a helyes, ha betartják a törvényt, mégpedig a legkülönbözőbb okokból. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a törvény betartását támogató okoknál egyszer csak többet fog nyomni a latban a törvények megszegésével járó közjó.
Erősíteni kell a kiszivárogtatók védelmét
Cikksorozatunkban különféle elméleteket mutattunk be azzal kapcsolatban, miért kell engedelmeskednünk a törvénynek. Nem volt célunk, hogy egyik vagy másik nézőpont elfogadására vegyük rá az olvasót. Lehet, hogy még itt, a Liberties irodájában sem értünk egymással egyet a tekintetben, melyik elmélet a leginkább meggyőző. Abban a kérdésben viszont nincsen közöttünk vita, hogy demokratikus államok állampolgáraiként kell, hogy annyira érdekeljenek bennünket ezek a kérdések, hogy megvitassuk őket. El kell gondolkodnunk a kötelességeinkről és a jogainkról és véleményt kell formálnunk arról, miért és mit kell tennünk.
Még valamiben egyetértünk itt, a Libertiesnél. Abban, hogy erősíteni kell a kiszivárogtatók védelmét. Óvatos egyensúly megteremtésére volna szükség a megfelelő törvényi szabályozással: ez nem szabad, hogy mindenkit törvényszegésre ösztökéljen, valahányszor nem tetszik neki valami. Ugyanakkor védenie kell azokat, akik a köz javát szolgálva súlyos gaztettekről rántják le a leplet, és az információk feltárásához feltétlenül meg kell szegniük a törvényt.