Tech & Rights

Nem árt a szerzői jogdíjak ismerete

A tagállamok mindegyikében viták folynak arról, kell-e jogdíjat fizetni a szerzőket képviselő jogkezelő társaságoknak. Ha zenét kíván szolgáltatni az alkalmazottjainak vagy ügyfeleinek, minden gyártó és szolgáltató kénytelen jogdíjat fizetni, ami felveti a kultúrához és oktatáshoz való hozzáférés jogának a kérdését.

by Polish Helsinki Foundation for Human Rights

Az Európai Bíróság 2014 február 27-dikén értékelést adott a szerzői jogdíjak beszedésének csehországi rendszeréről. A felperes, az OSA jogdíjkezelő társaság, a szerzők képviseletében kizárólagos jogosultsággal bír a Cseh Köztársaságban a zeneművek felhasználásáért járó jogdíjak beszedésére vonatkozóan. Egy gyógyfürdőhelyet üzemeltető cég, a Léčebné lázně Mariánské Lázně, rádió- és televíziókészülékekkel látta el a létesítmény vendégszobáit, hogy a látogatók azokon hallgathassák az OSA által kezelt zeneműveket. Az intézmény azonban nem kötött lincenc megállapodást az OSÁ-val, és nem volt hajlandó jogdíjat fizetni a társaságnak mondván, hogy a cseh törvények szerint az egészségügyi létesítmények ingyenesen közvetíthetnek védett műveket. Arra való hivatkozással, hogy a hazai jogszabályok ellentétesek az EU szerzői jogi irányelvével (az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról, 2001. május 22.), az OSA Csehországban pert indított a fürdőhely ellen.

A hazai eljárás során a Plzeňi Megyei Bíróság előzetes állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bíróságnál arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi létesítményeket a szerzői jogdíjak megfizetésének kötelezettsége alól mentesítő csehországi jogszabályok megfelelnek-e az irányelvben előírtaknak, tekintettel arra, hogy az irányelv nem tartalmaz ilyesféle mentességet. A cseh bíróság arra is rákérdezett, hogy az OSA monopolhelyzete a Cseh Köztársaságban a jogdíjak kezelését illetően összhangban áll-e a szolgáltatásnyújtás szabadságával és a versenyjoggal.

Az első kérdésre válaszolva a Bíróság úgy határozott, hogy a szerzői joggal védett zeneművek leadása a fürdőhely vendégszobáiban az alkotások nyilvánossághoz való közvetítésének minősül. Az ilyen közléshez meg kell kérni a szerzők engedélyét, és jogdíjat kell nekik fizetni, valahányszor lejátsszák a műveiket. A Bíróság megerősítette, hogy az irányelv nem mentesíti a gyógyfürdőket és más egészségügyi intézményeket a jogdíj megfizetésének kötelezettsége alól, amennyiben védett műveket adnak le a vendégeknek. Következésképpen a cseh jogszabályok által lehetővé tett mentesség nincsen összhangban az irányelvben előírtakkal.

A második kérdéssel kapcsolatban a Bíróság megjegyezte, hogy az OSA által élvezett területi monopólium korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel a védett művek felhasználóinak nem áll módjukban egy másik tagállamban működő jogkezelőt választani. A Bíróság ugyanakkor arra jutott, hogy a konkrét esetben igazolható a korlátozás, mivel az adott rendszer megfelelő hatékonysággal képes kezelni a szerzői jogdíjakat. A Bíróság megállapította, hogy az OSÁ-nak a cseh törvények által lehetővé tett monopóliuma összeegyeztethető a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

Összegzésképpen a Bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy egy országos jogdíjkezelő feltehetően magasabb díjakat szab, mint egy másik tagállamban működő jogdíjkezelő társaság, és a fizetendő összeg alkalmasint túlzott mértékű a szolgáltatás gazdasági értékéhez képest. Az eltúlzott árak arra utalhatnak, hogy a piacot uraló cég visszaél a helyzetével. A luxemburgi bírák a cseh törvényszékre hagyták annak eldöntését, hogy a konkrét esetben fennforog-e ilyen helyzet.

Miközben az Egyesült Államok a szerzői jogi törvények reformján fáradozik, hogy a jogszabályok megfeleljenek a jelen kor (internetes) valóságának és határt szabjanak a jogdíjkezelő társaságok és jogtulajdonosok monopóliumának, az EU láthatóan inkább egy idejétmúlt rendszert részesít előnyben.

Dominika Bychawska-Siniarska, ügyvéd, a Helsinki Bizottság az emberi jogok védelmére munkatársa


Forrás: Ítélet a C-351/12. sz. ügyben, Ochranný svaz autorský pro práva k dílům hudebním o.s. (OSA) v. Léčebné lázně Mariánské Lázně a.s