Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa június 25-én hagyta jóvá a januári egyetemes időszakos felülvizsgálatról szóló jelentést, amelyben a résztvevő országok konkrét javaslatokat tettek Spanyolországnak az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek terén. A javaslatok között szerepelt, hogy Spanyolország lépjen fel az etnikai diszkriminációval illetve a kínzással szemben, tartsa tiszteletben a szólás-, a gyülekezési, és az információs szabadságot, valamint vizsgálja ki alaposan és nyújtson méltányos kártérítést a múltbeli súlyos emberi jogi sérelmek esetén.
Válaszképpen a jelentésre Spanyolország a résztvevő országok javaslatai közül többet is részben vagy teljesen elfogadott, ezzel tulajdonképpen elismerve, mennyi hiányosság akad még az emberi jogok védelme terén, és bizonyos intézkedések megtétele mellett is elkötelezte magát. Az is igaz ugyanakkor, hogy számos fontos javaslatot visszautasított, amit a spanyol küldöttség képviselője nem indokolt meg kellőképpen az Emberi Jogi Tanács előtti rövid beszédében.
‘Mérföldkő’
Spanyolország többek között egy tárcaközi bizottság felállítására tett ígéretet, amely a nemzetközi szervezetek észrevételeire és javaslataira válaszolna. A spanyol küldöttség képviselője „mérföldkőnek” nevezte ennek a mechanizmusnak a létrehozását az emberi jogok védelme terén, egyszersmind bejelentve, hogy erre már a következő hónapokban sor kerül.
Spanyolország az Emberi Jogi Terv második verziójának megvalósítása mellett is elköteleződött (melynek elfogadása egyébként már a mostani kormányzati ciklus kezdete óta várat magára), valamint vállalta, hogy lépéseket tesz a faji, etnikai és vallási diszkrimináció felszámolásának érdekében, ideértve az etnikai profilalkotásnak a rendfenntartó szerveknél elterjedt gyakorlatát.
Ezzel szemben elutasította egy olyan egyenlőségi törvény meghozatalára tett javaslatot, amely a nemzetközi elvárásoknak megfelelően a diszkrimináció minden formáját üldözné. A küldöttség képviselőjének szavaival „a meglévő spanyol törvények épp elegendőek”. Ez az álláspont figyelmen kívül hagyja, mennyi bírálat érte az országot ezen a téren, például, mert még mindig nincsen olyan független szervezet, amelyik kivizsgálná és, ha kell, perre vinné a diszkriminációs eseteket és biztosítaná a diszkrimináció áldozatainak méltányos eljáráshoz való jogát.
Marad a magánzárka?
A kínzás és bántalmazás megelőzésével és kivizsgálásával kapcsolatban számos fontos javaslatot fogadott el Spanyolország. A magánzárkával kapcsolatban azonban mindössze arra tett ígéretet, hogy “megvizsgálja” a kérdést abból a szempontból, hogy az érintetteknek valóban rendelkezésükre áll-e szabadon választott védőügyvéd. A módszer kiiktatására azonban nem tett ígéretet, holott erre számos ország felszólította, és a területen működő nemzetközi szervezetek is ezt javasolják. Spanyolország vállalta, hogy alaposan kivizsgálja az emberek erőszakos eltüntetésével kapcsolatos ügyeket, ennek konkrét lépéseit azonban már nem határozta meg.
Spanyolország megígérte, hogy tartózkodni fog a szólás- gyülekezési és információs szabadság korlátozásától, és igyekszik elejét venni a nyilvános tiltakozásokon alkalmazott erőszaknak. Ugyanakkor nem tartotta szükségesnek a július 1-vel hatályba lépett közbiztonsági törvény és a büntető törvénykönyv módosításának felülvizsgálatát. Márpedig a nemzetközi közösség egyhangúlag úgy ítélte meg, hogy a nevezett törvénymódosítások veszélyeztetik a békés tüntetéseken való részvétel jogát. Spanyolország továbbá kijelentette, hogy biztosítani fogja a menekültek és a menedékkérők jogait, a Ceutából és Melillából történő azonnali kitoloncolást “legalizáló” rendelkezés eltörlésére viszont már nem hajlandó.
Civil bírálatok
Az ülésen számos civil szervezet képviselője megnyilvánult. A spanyol küldöttség azonban a tőlük érkező kritika nagy részét figyelmen kívül hagyta. A Nemzetközi Jogok Spanyolország (Rights International Spain) és a Nemzetközi Emberi Jogi Szolgálat (International Service for Human Rights) közös nyilatkozatot tett, amelyben előadják, miért tartják aggasztónak az új közbiztonsági törvényt és a büntető törvénykönyv legutóbbi két módosítását, amelyek szerintük “kriminalizálják a szólás- gyülekezési és információs szabadság békés gyakorlását” és “rengeteg homályos, bizonytalan és pontatlan fogalmat vezetnek be, ami a büntetések önkényes kiszabásához vezethet”.
A nevezett szervezetek véleménye szerint “Spanyolország egyedül azzal adna érdemi választ a bírálatokra (…), ha leállítaná az említett reformok végrehajtását, amíg azokat nem vizsgálják felül és nem igazítják a nemzetközi jogszabályokhoz.” Más olyan kormányzati újításokra is felhívták a figyelmet, amelyek akadályozzák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Ilyen a jogsegélyről szóló törvény módosítása, amelyik következtében “kevesebben (…) jutnak védőügyvédhez,” a jogi eszközök hiánya, a bírákra nehezedő "politikai nyomás" és a "bírói függetlenséget" ért támadások.
Végezetül a plenáris ülésen az a bírálat is elhangzott, hogy mindezen reformokat úgy létette életbe a kormány, hogy azokról "nem folytatott széleskörű megbeszéléseket a civil társadalom képviselőivel illetve független szakértőkkel, amivel megsértette a jogszabályalkotás átláthatóságának, demokratikusságának és pluralizmusának elvét".