A román Alkotmány 30-dik bekezdése:
"A gondolatok, vélemények és meggyőződések, valamint bármely, szóbeli, képi, hangokból álló vagy más egyéb kommunikáción alapuló alkotás nyilvános kifejezésének illetve megjelenítésének joga sérthetetlen."
*
Több mint két évtizeddel azután, hogy meg kellett küzdeni a szólás alkotmányos jogáért, Romániában ismét arra kényszerülnek a tüntetők, hogy kivívják ezt a jogot, ezúttal a bíróságon. Ennek oka egy idejét múlt törvény, amelyiket úgy alkalmaznak a hatóságok, hogy korlátozzák az állampolgárok véleménynyilvánítási szabadságát. Az utóbbi években az APADOR-CH több ízben indítványozta a 60/1991 sz. törvény módosítását.
2013 májusában Mircea Toma szólásszabadsággal foglalkozó újságíró és aktivista néhány munkatársával, akikkel együtt dolgozik az Active Watch-nál, részt vett egy, a Facebookon meghirdetett spontán összejövetelen. A gyűlésre az Izvor Park közelében, a Nép Háza (román parlament) előtt került sor. A rövid ideig tartó, békés tiltakozás során az emberek az épületet körülvevő kerítésen kívül állva fejezték ki a véleményüket, ugyanis nem fogadták őket odabent, ahol éppen valamilyen ipari bizottság ülésezett. Nem egészen fél óra múlva a tüntetés feloszlott. Egy hónappal később Mircea Toma és több társa 500 lejes (kb. 110 euró) bírságról kaptak értesítést az otthonukban, amiért "részt vettek egy engedély nélküli nyilvános gyűlésen, és a csendőrök felszólítása ellenére sem voltak hajlandók távozni a helyszínről".
Mi történt valójában?
Mircea megtámadta a bírság jogosultságát, mégpedig a Bukarest 5. kerületében illetékes bíróságon. A bírónak azzal érvelt, hogy az eseményt nemigen lehetne "nyilvános gyűlésnek" nevezni, hiszen valójában annyi történt, hogy egy tizenöt fős, meglehetősen tétova társaság kis ideig álldogált a Nép Háza kerítésénél. Valóban hangot adtak elégedetlenségüknek, amiért a Képviselőház Ipari Bizottságának tagjai zárt ülést tartanak, ahol a bányászati törvény módosításáról volt szó. A jogszabályi változtatás azt célozta, hogy növeljék a magáncégek erejét, így azok állami ellenőrzés nélkül kényszeríthessenek embereket arra, hogy részt vegyenek a kitermelésben. Mindez 2013 májusában történt, még azelőtt, hogy megalakult volna az "Egyesült erővel védjük meg Rosia Montanát" mozgalom, amelyik ezreket vitt ki az utcára. Az átabotában szervezett tüntetéskor azonban Mircea csak azt a néhány arcot látta, akik általában feltűnnek a környezetvédelemmel kapcsolatos ügyek miatti tiltakozásokon.
A tüntetőket mind számban, mind szervezettségben felülmúló csendőrség nyomban "alkudozni" kezdett a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos jogáról: megkérték a tüntetőket, vonuljanak át a szemközti járdára, és tegyék el a transzparenseiket, amelyekre különböző szlogenek voltak írva. Arról nem esett szó, miben különbözik egymástól a két járda, és mi különbség aközött, hogy transzparensekkel vagy azok nélkül tüntetnek. Mircea és az egyik társa fogott egy transzparenst, és a parlament előtti átkelőn megindult a túloldal irányába (az Izvor Park felőli oldalra). Nem is emlékszik rá, mi állt a transzparensen - feltehetően olyasmi, hogy "30 képviselő 21 millió román vagyonát sajátítja ki". Odament hozzájuk két csendőr és igazoltatta őket. Miután egy kis füzetbe felírták az adataikat, közölték velük, hogy "vonulgattak", nem pedig "átkeltek" az úton, ahogy az a kreszben áll.
Néhány perc múlva feloszlott a tüntetők csoportja. A tüntetés ugyanúgy ért véget, ahogyan kezdődött, vagyis békésen. Azután jöttek a bírságok. A bíróságon Nicoleta Popescu, az APADOR-CH ügyvédje támadta meg a büntetés jogosságát. Az ügyvédnő úgy döntött, nem pusztán a szólásszabadság jogára hivatkozik, hanem bizonyos eljárásjogi hibákat is kiaknáz. Az intézkedés során nem követték ugyanis a 60/1991 sz. törvényben lefektetett eljárásjogi szabályokat. Ezek szerint egy tüntetés feloszlatásakor a csendőröknek ismételten, látható és hallható módon kell arra utasítani a résztvevőket, hogy hagyják el a tüntetés helyszínét. Ez a stratégia pedig a jelen esetben, azaz Mircea Toma esetében hatékonynak bizonyult.
A bíróság végül megsemmisítette a Mircea Tomára kiszabott bírságot, csakhogy nem annak az alkotmányos jogának az alapján, hogy békés módon kifejezést adhat a parlament munkájával való elégedetlenségének, hanem azért, mert a csendőrök nem alkalmaztak hangosbeszélőt és fényjeleket a tüntetés feloszlatásakor.
A véleménynyilvánítás szabadságát éppen hogy csak megemlítették az ügyvédek és a tanúk, mintha pusztán "művészi benyomást" kívántak volna gyakorolni a bíróságra: az ítéletben már nem játszott semmilyen szerepet.
"Ez az ítélet NEM tekinthető a demokrácia győzelmének!"
Miután a csendőrség által elkövetett eljárási hibák következtében eltörölték a büntetését, Mircea Toma kijelentette: "Ez az ítélet nem tekinthető a demokrácia győzelmének. Szörnyű látni, hogy a szólásszabadságot, ami az álláspontunk lényegét jelentette, figyelembe se vette a bíróság. Valóban a [60/1991 sz.] törvényen múlt a döntés, amelyik egyébként jól kezdődik: az 1-ső cikk garantálja az állampolgárok szólásszabadságát. Ezután azonban olyan feltételeket szab, amelyek az utcai tapasztalatok szerint nem egyeztethetők össze az elején lefektetett elvekkel. Össze kell fognunk, hogy elérjük a 61/1991 sz. törvény megváltoztatását. Olyan törvényre van szükségünk, amelyik maradéktalanul megvédi az állampolgárok szabad véleménynyilvánításhoz való jogát."
Ha nem tekinthető is a demokrácia győzelmének, Mircea Toma ügye legalább jól végződött. Andreea Petrut már korántsem volt ilyen szerencsés: ő elveszítette a pert a csendőrséggel szemben, ezért most 2,000 lej (kb. 440 euró) büntetést kell fizetnie, amiért gyakorolni merte a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát.