A kilakoltatás következményeként férfiak, nők és gyerekek - akik között sok a súlyosan fogyatékos és a beteg - kényszerülnek az utcára.
A romák fokozottabb befogadását célzó nemzeti stratégia dacára alig történt haladás.
Több mint 300-an maradnak fedél nélkül annak következményeként, hogy a római hatóságok úgy döntöttek, bezárnak egy roma családok számára fenntartott szálláshelyet. A Via Salarián lévő intézmény átmeneti lakhatási lehetőséget biztosított más intézményekből kilakoltatott vagy áthelyezett családoknak.
A városi tisztviselők számos érvet sorakoztattak fel a szálláshely bezárása mellett. Hangsúlyozták például, hogy a szálláson csak ideiglenesen lehet tartózkodni, noha semelyik írásos szabályzatban sem szerepel, pontosan meddig, és az érkező családokkal sem tudatták soha, meddig maradhatnak.
A város azzal is érvelt, hogy a bentlakó családok megszegték intézmény alapszabályait, mivel okmányokkal nem rendelkezőket is befogadtak magukhoz.
Sérülékeny lakók
A kilakoltatással rosszabb helyzetbe kerülnek a lakók, az amúgy is sérülékeny helyzetű férfiak, nők és gyermekek sorsa még bizonytalanabbá válik, minden bizonnyal megszakad a tanulási folyamat a gyerekeknél, akik most rendszeresen járnak iskolába.
Rengeteg súlyos fogyatékossággal vagy betegséggel rendelkező idős ember is utcára kerül, sem menedékre, sem ellátásra nem számíthatnak. A kilakoltatás eredményeként hajléktalanná válnak vagy ismét etnikailag szegregált táborokba kényszerülnek, ahol eleve korlátozzák a roma családok alapvető emberi és szabadságjogait.
A nemzeti stratégia kudarca?
Olaszország 2012-ben fogadta el a Romák Befogadásának Nemzeti Stratégiáját (a 2012-2020 időszakra). A stratégia célja a marginalizált roma közösségek szegénységének és társadalmi kirekesztettségének fokozatos felszámolása négy fő területen: az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás és a lakhatás terén.
Csakhogy négy évvel a dokumentum elfogadása után Olaszországban még mindig előfordulhat, hogy roma férfiak, nők és gyermekek ezreit fosztják meg a normális lakhatás lehetőségétől. Semmiféle javulás sem tapasztalható a legkirekesztettebb közösséghez tartozó emberek életében.
Az olasz hatóságokat rá kell ébreszteni arra, nem szeghetik meg a saját maguk által vállalt kötelezettségeket, sem pedig a nemzetközi és az EU-s törvényeket.