A kérelmezők Vincent Lambert szülei, nővére és féltestvére volt. Lambert 2008-ban fejsérülést szenvedett egy közlekedési balesetben, aminek következtében mind a négy végtagja megbénult és teljesen másokra van utalva. Csövön át történő mesterséges táplálással és hidratálással tartották életben.
A betegek jogairól és az élet megszüntetéséről szóló "Leonetti törvény" szerinti konzultációs eljárás során Lambert kezelőorvosa 2014. január 11-én elrendelte a beteg táplálásának és hidratálásának január 13-tól való megszüntetését. Egy újabb eljárás felfüggesztette az orvos döntését, majd a Francia Államtanács egy szakértői orvosi jelentés alapján jogszerűnek ítélte a mesterséges táplálás és hidratáció befejezéséről szóló orvosi döntést.
A Nagykamara döntése
A Lambert és mások v. Franciaország ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája többséggel megszavazta, hogy nem sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2-dik cikkét (az élethez való jogról), ha végrehajtják az Államtanács 2014. június 24-i döntését, amelyik megengedte Lambert mesterséges táplálásának és hidratálásának megszüntetését.
A bíróság megállapította, hogy nem volt egyetértés az Európa Tanács tagállamai között az életet fenntartó kezelés visszavonának engedélyezéséről. Ezen a téren, azaz az élet befejezéséről szóló döntésekkor, mérlegelési lehetőséget kell adni a tagállamoknak. A bíróság megfontolta, hogy az Államtanács szerint a 2005. április 22-i törvény rendelkezései olyan jogi környezetet hoztak létre, amelyik kellő egyértelműséggel szabályozza, milyen döntéseket hozhatnak az orvosok bizonyos helyzetekben, mint amilyen a jelen eset.
A bíróság pontosan tudta, milyen horderejű ügyet jelent a rendkívül összetett orvosi, jogi és etikai problémákat felvető jelen eset. A körülményekkel kapcsolatban a bíróság ismételten leszögezte, hogy a nemzeti hatóságoknak kell megállapítaniuk, megfelel-e a kezelés megszüntetésére vonatkolzó orvosi döntés az adott ország törvényeinek illetve az Emberi Jogi Egyezménynek, és az is rájuk tartozik, hogy megítéljék, hogyan kell értelmezni a páciens kívánságait a nemzeti törvények szerint.
A bíróságra az a feladat hárult, hogy megvizsgálják, eleget tett-e az állam az Egyezmény 2-dik cikkében foglalt kötelezettségeinek. A bíróság úgy találta, hogy mind a nemzeti törvények által teremtett jogi környezet az Államtanács értelmezésében, mind pedig a körültekintő döntéshozatali folyamat megfelelt a 2-dik cikk rendelkezéseinek.
A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben kellően mélyreható vizsgálatot folytattak, és ennek során minden véleményt kifejthettek és minden szempont mérlegelésre került mind az orvosszkértői jelentés, mind pedig a legmagasabb rangú orvosi és etikai testületek megjegyzései alapján.