Európa az elmúlt időszakban megváltozott, mégpedig rossz irányba, azok a demokratikus, nyugati értékek pedig, amelyeknek akkora feneket szoktak keríteni, lassan, de biztosan eltünedeztek, hogy valamely, a miénknél szebb világot gazdagítsanak.
Az utóbbi években elmélyült migránsválság arra készteti az európai intézményeket, hogy kimutassák a foguk fehérjét. Egyre kevesebb az egység közöttük, mindinkább külön-külön "hadba vonuló" országok halmaza kezd lenni az egész.
Szélsőséges beszédmód
A politika nem marad kívül a migránsválságon, inkább igyekszik belőle hasznot húzni a választásokkor. Idegengyűlölő és rasszista beszédmód ösztönzésével az európai szélsőjobb malmára hajtja a vizet. Az EU korai időszakát jellemző integrációs, egységorientált felfogás átadta a helyét a Marie Le Pen-féle tanoknak.
A gyűlölettől átfűtött politikai retorika - a média cinkos támogatásával - a bevándorlókat folyvást terroristákkal és bűnözőkkel, szexuális erőszaktevőkkel, rablások és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőivel azonosítja. Ezt a felfogást szívja magába a nép, amely ezután nem csak, ha migránsokról van szó, hanem általában is hajlamosabb lesz elfogadni az emberi jogok és szabadságjogok korlátozását.
A biztonság és az európai, demokratikus értékek védelme jegyében az európai politika elérkezettnek látja az időt a nagy nehezen kivívott jogok és szabadságjogok gyors eltiprására.
A határok lezárása
A rasszizmus, idegengyűlölet és az emberi jogok és szabadságjogok közötti összefüggést talán az példázza a legjobban, hogy kérdésessé vált a schengeni zónában a belső határok eltörlése. A menekültválság elmélyülése óta több ország is úgy döntött, kivételesen visszaállítja a belső határait.
Németország is ehhez folyamodott, mindenekelőtt, ami az Ausztriával való közös határát illeti. Ez az intézkedés a priori ideiglenesnek lett minősítve, ugyanakkor meghatározatlan ideig áll majd fenn. Ausztria is kerítést emelt az ország szlovén határán, olyat, amilyen már Spanyolországban is van. Franciaország a párizsi támadásokra fel (úgymond "különleges") intézkedéseket foganatosított a reptéri és határellenőrzés terén. A franciák példáján felbuzdulva Norvégia is főleg a repülőtereire koncentrál. Ami közös ezekben az intézkedésekben, az az ilyen vagy olyan félelmekre történő apellálás.
Új jogszabályok özöne
Míg egyik határt zárják le a másik után, aközben sem tétlenkednek az európai országok, hanem egyre-másra hozzák a rasszizmussal és idegengyűlölettel, gyakran még iszlámfóbiával is átitatott törvényeket. Győzedelmeskedik az uralkodó politikai retorika által gerjesztett és a terrorista támadások révén egyre népszerűbb felfogás.
Így jutott el az Európai Unió arra a pontra, hogy némán figyeli, ahogy a tagállamok olyan jogszabályokat hoznak, mint a minap Dánia, ahol immár megengedik az államnak, hogy pénzt, ékszert és más értéktárgyakat kobozzon el az országba érkező menekültektől. Ennek az a célja, hogy Dánia kevésbé legyen vonzó a menekülteknek, vagyis ne akarjanak ide jönni.
Magyarország is szigorított a törvényein, amennyiben három év börtönnel sújtaná az ország területén talált okmányokkal nem rendelkező személyeket, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel azokat, akik megpróbáltak átkelni a határon vagy bárhol megrongálták az ország Szerbiával közös határán 175 kilométer hosszan húzódó drótkerítést.
Németországban olyan törvényt fogadtak el, amelynek értelmében azok a menedékkérők, akiknek nem sikerült megszerezniük a menekültstátuszt - még ha különben humanitariánus segítségben részesülnek is - két évig nem nyújthatnak be családegyesítési kérelmet.
Nem maradt el a társaitól Spanyolország sem: a párizsi támadások után elfogadta a Dzsihád-ellenes Egyezményt, mely szellemiségében a "szájkosár-törvényre" emlékeztet, mely utóbbi jogszabályt már az ENSZ is kifogásolta. (ENSZ különleges megbízottak érveltek amellett, hogy a törvény "veszélyezteti az egyének alapjogait és alapvető szabadságjogait".) A politikusok, ismét csak a biztonságra hivatkozva, megragadták az alkalmat, hogy olyan törvényt alkossanak, amelyik mindenki - de különösen bizonyos csoportok - jogait korlátozza. A megbízottak szavaival a Dzsihád-ellenes Egyezmény alapján "olyan magatartásformák válnának büntethetővé, amelyek nem tekinthetők terrorista megnyilvánulásnak," vagy akár "aránytalanul korlátozhatnák a szabad véleménynyilvánítást".
Tétlenség
Ez csak néhány példa rra, hogyan vált a bevándorlóválság és a terrorista támadások nyomán egyre súlyosabb európai rasszizmus és idegengyűlölet a gyűlölködő politikai retorika hajtóerejévé, hogy végül már egészen megszokottá vált ez a fajta hozzáállás a társadalmi nyilvánosságban.
A nemzetbiztonság védelme és a demokratikus, nyugati értékek megóvása ürügyén úgy nyírbálják az emberi jogokat és a szabadságjogokat, ahogy máskülönben képtelenség volna. Az állampolgárok tétlenül fogadják mindezt, holott az efféle jogkorlátozásokkal szemben fel kellene emelniük a szavukat - legalább is, hogy megőrizhessék oly keservesen kivívott jogaikat.
Moha Gerehou az emberi jogok és a bevándorlás kérdéseivel foglalkozó rasszizmus-ellenes aktivista és újságíró.