Az Romániai Szövetség az Emberi Jogok Védelmére - Helsinki Bizottság (APADOR-CH) tanulmánya szerint Romániában túl gyakran alkalmazzák az előzetes letartóztatást, noha kevésbé költséges törvényes megoldásokhoz is lehetne folyamodni.
A kutatásban részt vevő ügyvédek hetven százaléka állította, hogy találkozott már jogilag megalapozatlan előzetes letartóztatással.
A 2014-2015-ös jelentés egy európai uniós finanszírozású projekt keretében készült. Azonos módszerrel végeztek vizsgálatot 10 EU-s tagállamban: a kutatási adatok az előzetes letartóztatásban levők kihallgatásának szövegéből, ügyiratok elemzéséből, valamint védőügyvédek munkájának tanulmányozásából és bírákkal, illetve ügyészekkel készített interjúkból származtak.
Az APADOR-CH számos problémára hívja fel a figyelmet:
1. Döntéshozatali eljárás: Miközben a törvény számos módon garantálja a védelemhez való jogot, ezeket alig lehet érvényesíteni a gyakorlatban. Az ügyvédeket gyakran közvetlenül a kihallgatás előtt értesítik az ügyekről, néha csak fél órájuk jut egy-egy akta tanulmányozására.
Olykor még a bíráknak sem jut elég idejük az iratok áttanulmányozására, ezért kénytelenek az ügyész előadására hagyatkozni. Bár ritkán fordul elő, hogy az ügyészek bizonyítékokkal támasztják alá az előzetes letartóztatás szükségességét, a védőügyvédek nem tudnak elég bizonyítékot felhozni ez ellenében.
2. A döntések tartalma: A bíróságok általában nem támasztják alá alapos érvekkel az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezéseket. A kutatásból kiderül, hogy a letartóztatás mellett leggyakrabban azt az érvet hozzák fel, hogy a vádlott veszélyeztetheti a közrendet, másodsorban pedig azt, hogy visszaesőként újabb törvénysértést követhet el, illetve esetleg megszökik.
A kutatók ezzel szemben azt találták, hogy valójában a törvénysértés súlyossága határozza meg az előzetes letartóztatás elrendelését, ami azonban sérti az európai emberi jogi normákat. A megkérdezett jogászok hetven százaléka állította, hogy találkozott már olyan esettel, amikor jogszerűtlenül rendeltek el előzetes letartóztatást.
“Valójában az ügyészen múlik az egész, ő mindenki másnál jobban ismeri az iratokat, ezért általában rá hagyatkozom. Az ügyvéd többnyire nem elemzi vagy vitatja a bizonyítékokat. Ha az ügyész jól felkészült, a [védő]ügyvéd pedig nem, nincs nagyon mit mérlegelni, a vádlott pedig mindenképp rosszul jön ki az egészből," - fejtette ki a kutatásban megkérdezett bírák egyike.
3. A letartóztatás helyett más eszközök: A törvény biztosít egyéb eszközöket is a letartóztatás mellett, így például a házi őrizet, a bírói felügyelet vagy az óvadék, ezeket ritkán alkalmazzák. A bírák nem szeretnek az elzáráson kívül más megoldáshoz folyamodni, mert ezeket kevésbé tartják hatékonynak.
A kutatásban elemzett esetek túlnyomó többségében meg sem fontolták az előzetes letartóztatáshoz képest egyéb eszközök alkalmazását.
4. Az előzetes letartóztatás felülvizsgálata: Bár a vizsgált esetek illetve iratok mindegyikében a törvényes előírásoknak megfelelően felülvizsgálták az előzetes letartóztatást, általában helyben hagyták az eredeti előzetes letartóztatási parancsot, és a döntést többnyire ugyanazokkal az érvekkel támasztották alá. Sosem rendeltek el más megoldást. A vizsgált illetve megfigyelt esetekben egyszer sem hoztak fel új bizonyítékokat a felülvizsgálat során.
A jelentés teljes terjedelmében itt olvasható.